Twisted Metal – Játékteszt

Fékevesztett, őrült, kaotikus versenyjátékhoz jó ideje nem volt szerencsénk, a PlayStation 3-ra nemrég megjelent új Twisted Metal azonban rávilágít, a játékipar miért mellőzi a Carmageddont vagy a Destruction Derby-t kitermelő zsánert.

A Twisted Metal kisebb kitérőtől eltekintve a Sony saját, jól bejáratott akcióban és elborult, kaotikus versenyekben gazdag versenyjáték-sorozata. A közel tizenhét éves múltra visszatekintő széria az évek során mindegyik PlayStation generáción tiszteletét tette már, így a szórásból a PlayStation 3 se maradhatott ki. Az új rész fejlesztésére ismét összegyűlt a klasszikus részeket is jegyző fejlesztőcsapat jelentős része, élen David Jaffe alkotóval. Ez azonban nem minden esetben garancia arra, hogy a végtermék minőségét tekintve valami jót és szórakoztatót kapunk, s az új Twisted Metal esetében ilyenről sajnos nem beszélhetünk. Néha, nyomokban megvillant valamit abból, amiért mindig is élvezetes és izgalmas volt jól felszerelt, őrült külsővel bíró járgányokkal, és még őrültebb fizimiskájú elmebeteg sofőrjeikkel versengeni, de  ezek annyira ritka pillanatok, hogy a játék jelentős részében inkább csak bosszankodni fogunk, mintsem elégedetten csettinteni.

Az új rész ezúttal is mellőzi a komoly történetet, s annak elmesélését, vagyis Calypso ismét megrendezi szokásos versenysorozatát, hogy aztán teljesítse a végső győztes egyetlen kívánságát. Ezúttal mindössze három választható karaktert kapunk, így Sweet Tooth, Mr Grimm és Doll Face bőrébe bújva kell majd a futamokat győztesen befejeznünk. A kampány játékidejének kitolása miatt mindegyik szereplőt csak akkor érhetjük el, ha az egyikkel már teljesítettük a küldetés-sorozatot. A hozzájuk tartozó különböző befejezések miatt mindenképpen motiválva érezhetjük magunkra, ráadásul, ha szerelmesei vagyunk a grindhouse stílusnak, és a ZS kategóriás filmeknek, akkor keresve se találhatunk jobb játékot. A szereplőkkel szemben szerencsére a járművekre már nem igaz, hogy nem válogathatjuk őket szabadon, ugyanis a széles skálán mozgó járműpark korábban már megnyitott összes tagját kiválaszthatjuk.

A kampány első perceiben kiütköznek a Twisted Metal legnagyobb hiányosságai, ezek ugyanis nem csak a kopottasnak is erősen alig nevezhető látványvilágban, hanem a pocsék irányításban is megmutatkoznak. A grafika terén érdekes kettősséget mutat a játék, mert amíg a karakterek és az autók kidolgozása fantáziadús és igényes, addig a változatosságban hiányt nem szenvedő helyszínek elképesztően poligonszegények, és az alacsony felbontású textúrák jelenléte még csak azzal sem magyarázhatóak, hogy tulajdonképpen minden épületet porig rombolhatunk az akciók közben. Az autók irányítása elnagyolt, nem érezni, hogy lenne súlyuk, a fizika, mint olyan pedig abszolút nincs jelen a játékban. Persze egy adrenalindús, akcióban gazdag árkád autós játékban erre nem feltétlenül van szükség, de az valahol nagyon bosszantó tud lenni, hogy a legkisebb mozdulatokra is érzékenyen reagál járművünk, ami párosulva a csúcsra járatott, elképesztő sebességgel, szinte lehetetlenné teszi, hogy vezetés közben pontosan tudjunk célozni. Ezzel pedig teljesen hazavágták a készítők azt az élményt, amire a Twisted Meta felesküdött: Az önfeledt lövöldözés, egymás életének megkeserítése ugyanis itt nem opció. A versenyek közben semmilyen visszajelzést nem kapunk arról, mennyi életerővel bírnak még az ellenfelek, a már említett célzási nehézségek miatt pedig nem lehet kiaknázni a játékban rejlő taktikai mélységeket, és csak vaktában, véletlenszerűen lövöldözünk, miközben szintén mindenféle érthető visszajelzés nélkül nyeljük magunkba az ellenfelek találatait.

Ami azonban abszolút pozitívum, az a fegyverarzenál, ebből ugyanis bőven akad. Minden esetben ki kell választanunk egy hozzánk közelálló kézifegyvert, amit aztán a pályákon elhelyezett további mordályokkal (rakétavető, lángszóró, távirányítású bomba) és kiegészítőkkel, mint például rakétákkal egészíthetünk ki. Emellett kapunk újratöltődő, fejleszthető speciális képességeket is (aknák, bénító EMP-sugár), amelyek nem csak támadásra, de védekezésre is kiválóan használhatóak lesznek. Az általuk nyújtott taktikai lehetőségek azonban kiaknázatlanul maradnak, s bár a versenyeken folyamatosan köröz egy önjáró mobil kamiongarázs, ahol leparkolhatunk, autót cserélhetünk (közben sérült járgányunk életereje folyamatosan töltődik vissza), a végeredményen ezen se tud változtatni.

Sajnos a megváltó szerepében a multiplayer módot se köszönthetjük, az ugyanis leginkább technikai problémáinak köszönhetően nem, vagy alig játszható. Csatlakozáskor az esetek többségében kapcsolódási hibára hivatkozva nem sikerül a szerverekhez csatlakozni, ha pedig végre áthidaljuk ezt a problémát, akkor a pangó szerverekkel fogunk szembesülni. Pedig az online szekcióban néha tényleg megvillantott valamit magából a Twisted Metal, hús-vér ellenfelekkel játszva ugyanis pont azok a hiányosságok erősödtek fel, amelyek a szólómódot nem jellemezték, így ha összejön egy jó társaság, akkor nagyon élvezetes és izgalmas csatákat lehet vívni.

A Twisted Metal nem szórakoztatóan kaotikus, hanem csak szimplán kaotikus. Kötélidegekre lesz szüksége annak, aki szeretné végigszenvedni a kampányt, s aki szeretne online is mérkőzéseket vívni. Ha ez össze is jön, a kapott élmény még mindig inkább kínszenvedésnek mondható, mint élvezetesnek, így mi inkább azt javasoljuk, ha a stílus szerelmese vagy, inkább várd meg a Carmageddon új részét, talán az visszahozza azt, amire sokáig ez a Twisted Metal volt hivatott.

Értékelés: 6/10