Deep Black: Reloaded – Játékteszt

A vízmániás Biart fejlesztőstúdió úgy gondolta, hogy a tavaly tavasszal megjelent Deep Black című akciójátékban lényegesen több potenciál van annál, mint amennyit elsőre meg tudtak mutatni belőle.

Nem aratott osztatlan sikert a közel egy évvel ezelőtt, első ízben csak konzolokra megjelent Deep Black című akciójáték, amelyet a számtalan víz alatti kalandjáról ismert Biart csapata készített. Az alkotásra ugyanis bár rá lehetett húzni az érdekes és az izgalmas jelzőket, a minőség azonban mérföldekre volt attól, mint amit elvárhattunk volna egy efféle címtől. Éppen ezért döntött úgy a nem túl nagy múltra visszatekintő stúdió, hogy még egyszer nekifut a játéknak és a hibák kijavítása mellett kicsit ráncba szedi a küllemet is, hogy Deep Black Reloaded címmel ismét megjelentethesse a helyenként már forradalminak is nevezhető ötleteket felvonultató víz alatti kalandot. Az egyelőre csak PC-re megjelent játékot ennek megfelelően a saját fejlesztésű biEngine legújabb változatára húzták rá és a finomhangolások mellett igyekeztek orvosolni a kritikusok által felvetett legtöbb problémát is. Ennek köszönhetően egy olyan programot sikerült faragniuk a Biart embereinek a játékból, amely egyrészt büszkén megállja a helyét a nemzetközi színtéren, másrészt pedig indie projekt létére is bátran odatehető a nagyobb AAA kategóriás videojátékok mellé.

Ehhez természetesen már adva volt a korábban megálmodott játékmenet, valamint a kissé klisés, de mégis kellően megbonyolított történet, amely szerint 2047-ben járunk, egy olyan globális káosz közepén, mint amilyent például az Anno 2070 festett le előttünk néhány hónappal korábban. Habár a Deep Black esetében már a természeti katasztrófa – egy meteor becsapódásáról van szó – előtt is alaposan megbolondult a világ, az irányítást a jelenben szokványos hatalom helyett ugyanis az időközben magasra emelkedett multinacionális cégek szerezték meg, akik természetesen arra pályáznak, hogy a lehető legnagyobb befolyásuk legyen a világ irányításában. A történet – ez nem is lehet vitás – rendkívül klisés, azonban a köré felépített koncepció van olyan erős, hogy elvigye a hátán a játékot, hiszen a Biart emberei úgy gondolták, hogy rendkívül vicces lenne, ha az alkotással lefestett, illetőleg elmesélt futurisztikus koncepciót megbolondítanák víz alatti csatározásokkal, hatalmas akciókkal, valamint a jövő forradalmi vívmányaival, amelyek alaposan megkeserítik majd az életünket az elénk táruló negyven bevetés közben.

A Deep Black Reloaded legerősebb momentuma ennek megfelelően maga a játékmenet lesz, amely a hátsónézetes akciójátékok sorát erősíti. Amennyiben mindenképpen összehasonlítási pontokat keresünk a Biart alkotása, valamint egyéb hasonszőrű programok között, akkor egy kissé eltúlzott példaként felhozhatjuk a Gears of War-sorozatot, de számomra – elsősorban a kameranézet és a könnyed kezelhetőség miatt – eszembe jutott egy általam igencsak kedvelt korabeli klasszikus, a Kill.Switch is. Az újragondolt Deep Black azonban számtalan olyan elemet tartalmaz a felsorolt alkotásokhoz képest, amelyeknek köszönhetően az általa bemutatott és átélhető élmény nem lesz klisés, sőt, nem tűnik koppintásnak sem. Amint ugyanis azt már fentebb is említettem, a Deep Black Reloaded pályáin rengeteg olyan pillanattal fogunk találkozni, amikor a felszínen, raktárhelyiségekben vagy földalatti kutatólaboratóriumokban kell lemészárolni a szemben álló hadsereg klónkatonáit, ám ezeket az unalomba soha nem fulladó részeket gyakran váltják fel olyan jelenetek, amikor hősünkkel a víz alá merülhetünk. A játék igazi egyedisége és mondjuk úgy, legkellemesebb részlete ekkor tárul elénk igazán, hiszen nem túlzás, hogy egyetlen kezünkön meg tudnánk számolni azokat a hátsónézetes akciójátékokat, amelyeknek köszönhetően lehetőségünk nyílt arra, hogy a víz alá merülve szálljunk szembe az ellenfelekkel.

Elég komoly bánatom ugyanakkor, hogy az akciók jelentős részét a vízfelszín felett fogjuk megvívni. A fedezékrendszer és a fegyverek ugyanis bár a mélybe merülve is használhatók lesznek, a katonák többsége jobban szeretné, ha megúszhatná szárazon a velünk való találkozást. Így a víz alatti részeken a legtöbb esetben különféle robotokkal, aknákkal és egyéb érdekességekkel fogunk találkozni, de természetesen akadnak pillanatok, amikor hús-vér ellenfelek fognak ránk rontani. Ez azonban leginkább a szárazföldön lesz jellemző, méghozzá egy összességében nem túl forradalmian, de kellemesen összerakott szisztéma segítségével. A Deep Black Reloaded irányításába ugyanis nagyon hamar bele lehet tanulni, aki legalább egyszer játszott már életében valamilyen hátsónézetes akcióval, az rögtön otthonosan fogja kezelni az egygombos fedezékrendszert, valamint a szokványos, célzásra kidolgozott szisztémát. Ezzel kapcsolatban újdonságokra nem kell számítanunk, ugyanakkor nem is fogjuk igényelni, hiszen minek megbolygatni azt, ami már évek óta kitűnően működik? Ez a kijelentés teljes egészében érvényes a játék többi részére is, legyen szó éppen a hangulatos többjátékos módról vagy maradván az egyjátékos lehetőségeknél, ráhúzható a fegyverekre vagy a rendkívül egyszerű fejtörőkre is, amelyeket jobb híján csak azért nevezek így, mert nincs rá jobb gyűjtőnév.

Habár jómagam közvetlenül kihagytam a tavaly megjelent, szimplán Deep Black címet kapott szellemi elődöt, arra a videók alapján mérget mernék venni, hogy az akkori és a mostani változat között a külsőségekben rejlik a legnagyobb különbség, a játékmenet ugyanis – habár lényegesen jobb lett – csak finomhangolásokon esett át. A grafikát azonban alaposan felújították a Biart emberei, akik nem csak alapos optimalizálásnak vetették alá a címet, hanem olyan extra technológiákat is integráltak hozzá, mint az NVIDIA PhysX vagy az NVIDIA 3D Vision támogatás, amelyek közül leginkább előbbi érezteti hatását, hiszen ha valamire, akkor a fizikára bizony egy kicsit sem panaszkodhatunk. Magára a tényleges küllemre azonban – hiába szépült meg a Reloaded alcím alatt – még mindig tehetnénk csípős megjegyzéseket, habár akadnak momentumok, amelyek szépnek nevezhetők, dacára ugyanis a rendkívül lineáris felépítésnek, a körülbelül 8 órányi játékidő alatt a belső tereket elég kellemes külleműnek nevezném, de vannak részletek, amelyek továbbra is rútak maradtak. Nem nagyon tetszett például a víz állaga, amely inkább hasonlított higanyra, de néhány átvezető animáció alkalmával is sikerült elszörnyednem az elmaradt megoldásoknak köszönhetően, amelyeket nem igazán tudtam mire vélni a készítőktől. Ennek ellenére azonban kiválóan, mondhatni nagyon hitelesen mintázták le a fejlesztők a víz alatti világot, de leginkább az ott megtapasztalható sötétes, homályos színeket, amelyek rendkívül hangulatosra sikeredtek, akárcsak összességében nézve a teljes végeredmény. Egy házon belül készített grafikus motorral ilyen látványt előállítani ugyanis kétség kívül szép teljesítmény!

Erős átlagosnak mondanám ugyanakkor a szinkron- és egyéb hanghatásokat. Habár a fegyverek korrekten megdörrennek, a sztorit eljátszó színészek nem tudnak túl sokat hozzátenni a karakterekhez, habár igaz, el sem vesznek tőlük. A játék esetében nem nagyon tudtam még mire vélni, hogy a készítők egy olyan sajátos – leginkább a Ubisoftra jellemző – másolásvédelmet tettek a játék alá, amelynek köszönhetően állandó internetkapcsolatot igényel a program. Habár ezzel a módszerrel egyszerűen frissíthetjük megvásárolt példányunkat, de engem személy szerint zavart ez a megoldás és garantáltan azokat is fogja, akik játékra használt számítógépüket nem szeretik internettel szennyezni.

Összegezvén az elhangzottakat, a Deep Black Reloaded egy rendkívül figyelemreméltó hátsónézetes akciójáték lett, amely nem forradalmasítja ugyan a műfajt, de sikerült némi egyediséget felmutatnia, aminek köszönhetően képes emlékezetes pillanatokat varázsolni a játékosok képernyőire. Fontos megjegyeznünk vele kapcsolatban – ezt az illetékesek is hangsúlyozzák –, hogy a terméket nem szabad és nem is illendő összevetni a műfaj legjobbjaival, hiszen egy a Gears of War fejlesztésére fordított összegből a Biart legalább egy tucatnyi Deep Black-szintű alkotást tudna kigazdálkodni. Véleményem szerint ugyanakkor az orosz fejlesztőcsapatnak egy percig sem kell szégyenkeznie játéka miatt, amely ugyan nem túl szép, nem túl jó, de legalább kellemes játszanivaló, érezhetően nagy fanatizmussal készült, ez pedig úgy gondolom, hogy minden csillogásnál fontosabb. Aki szereti a hátsónézetes akciójátékokat, az biztosan nem fog csalódni benne, hacsak nem támaszt felé irreális követelményeket!

Értékelés: 7/10