Crusader Kings II – Játékteszt

A középkori Európa történetét bemutató keményvonalas stratégia, amely második részével az Europa Universalis-sorozat legszebb örökségeit eleveníti fel képernyőinken.

A valós idejű stratégiákat kedvelő játékosok minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy a műfaj keretein belül stratégia és stratégia között is rengeteg különbséget találhatunk. Léteznek például a stílusnak populárisabb darabjai – így például a Starcraft II – amire akár már a felsőnézetes akciójáték jelzőt is ráhúzhatnánk. Vannak továbbá azok a címek, amelyek csodaszép küllemmel rendelkeznek ugyan, de ahhoz, hogy magabiztosan használhassuk őket és sikerélményünk legyen bennük, sok-sok órányi tanulás és odafigyelés szükséges. Ebbe a kategóriába tartozik például a Total War-sorozat. Végezetül pedig vannak a keményvonalas stratégiák, amelyeket már csak egy nagyon szűk réteg kedvel, hiszen itt a grafikai megvalósítás mellékesnek nevezhető, ellenben a háttérben felépített játékmenet, valamint a hozzá tartozó mechanizmus annál fontosabb. Ezen videojátékok esetében az elsődleges szempont a türelem és a megfontoltság, hiszen a közvetlen háború és a kapkodás garantáltan hamar véget fog vetni kalandjainknak. Ezt a kategóriát erősíti többek között a Crusader Kings II is, amelynek első epizódja a Paradox Interactive egyik ütőkártyájának bizonyult a kétezres évek közepén, a folytatásra azonban egészen mostanáig kellett várnunk. A várakozással töltött éveknek azonban egyetlen perce sem volt elpazarolt az illetékesek részéről, hiszen a játék képében nem csak egy méltó folytatást hoztak össze, hanem az utóbbi évek egyik legjobban felépített stratégiáját is.

A játék kis híján 400 esztendőt dolgoz fel Európa középkori történelméből. A cselekmény 1066-ban veszi kezdetét és egészen 1453-ig tart, ami alapján még a történelmet kevésbé ismerők is bátran ki mernék jelenteni, hogy egy rendkívül érdekes és mozgalmas időintervallum az öreg kontinens históriáját tekintve. Ezekben az években ugyanis alapos mozgolódás zajlott le Európa legtöbb államában, de a középpontban érezhetően a britek állnak majd. 1066-ban ugyanis Nagy-Britanniában számtalan sorsfordító esemény következett be, így például Hitvalló Edward angol király halála, majd II. Harald trónra lépése, amit a normannok folyamatos támadása követett, majd még ebben az évben megtörténik a brit történelem egyik legendás eseménye, a Normandiai-ház uralomra kerülése is, méghozzá Hódító Vilmossal az élen. Az 1066-tól tartó időszak jellemzői voltak továbbá a Keresztes hadjáratok is, amelyek még a játék által felölelt időintervallum után is jellemzőek voltak, így például 1456-ban, a nándorfehérvári csata után, hogy a lovagok segítségével megállítsák a törököket. Természetesen a játékban nem csak az angliai történésekkel ismerkedhetünk meg, hanem a legtöbb európai ország akkori eseményeivel, így természetesen hazánk történelmével is. A teljesség igénye nélkül így átélhetjük majd például a Tatárjárást, de az Árpád-ház bukását is, hogy csak a legmeghatározóbb pontokat emeljük ki a gazdag magyar történelemből. Hogy miként képes a Crusader Kings II ilyen mennyiségű eseményt feldolgozni?

A válasz egy az első bekezdésben már kiemelt tulajdonságban rejlik, miszerint a készítők – esetünkben a Paradox Interactive – nem a küllemmel törődik, hanem sokkal inkább azzal, hogy a történelmet a lehető legalaposabban integrálja a játékba és felhúzzon köré egy olyan, tulajdonképpen menedzselésre kiélezett, statisztikákon és taktikán alapuló játékmenetet, amelyben a cél korántsem az lesz, hogy direkt háborúban lerohanjuk az ellenséget vagy területeket szerezzünk magunknak. Természetesen – amennyiben szeretnénk és ügyesek vagyunk – ezt is szabadon megtehetjük, hiszen a játék olyan sandbox élményt kínál nekünk, akkora szabadságot és változatosságot, mint amire egy GTA-sorozat talán soha nem lesz képes. A kampány során – attól függően, hogy melyik országot választottuk magunknak – a kor történelmi eseményein szaladhatunk végig. A Crusader Kings II érdekessége, hogy haladhatunk a történelemkönyvekben rögzített adatokhoz és történésekhez masszívan ragaszkodva, de egészen új utakat keresve, tulajdonképpen a múltat egy fikcióvá varázsolva is. Elég hozzá egyetlen rossz döntés és hazánkat máris gyarmattá varázsolhatjuk, de egy komoly belső konfliktus hatására polgárháborút is kirobbanthatunk a vármegyék között. Ez pedig a játék másik szépsége is egyben, hiszen azáltal, hogy tulajdonképpen egyetlen kattintással egy teljesen más mederbe terelhetjük a történelmet, az újrajátszhatósági faktor drasztikusan megnövekszik. Így a kampányból akár többször száz órányi játékidőt is kipréselhetünk – akár már egy végigjátszás is lehet ennyi –, hiszen lehetőségeink száma tulajdonképpen végtelennek nevezhető. Természetesen alakítsuk bármilyen irányba a múltat, a rögzített események – így éppen a fentebb már említett Tatárjárás 1241-ben – elkerülhetetlenül meg fognak történni, legyen éppen polgárháború vagy forradalom az országban, netán általános nyugalom.

Aki esetleg még mindig nem tudná hová tenni magában a Crusader Kings II játékmenetét, az a legegyszerűbben úgy tudja elképzelni az élményt, mintha a Total War-sorozatban megismert körökre osztott stratégiai képernyő méretét és az elérhető tulajdonságokat megsokszoroztuk volna. A játék tehát tulajdonképpen egy birodalommenedzsment, ahol különös figyelmet kap majd saját dinasztiánk, az országunk és a technológiai fejlődés. A legnagyobb ellenségek meglepő módon nem a szomszédos országok lesznek, sokkal inkább olyan tényezők, mint például a vallás, a politika vagy éppen a népakarat. Ezeknek az oldalaknak mind-mind meg kell majd felelnünk úgy, hogy közben tökéletes egyensúlyban tartjuk országunkat, irányítjuk embereinket, menedzseljük családunkat és egyre magasabb és magasabb szintekre emeljük a befolyásunk alá tartozó területet. Aki úgy gondolja, hogy ez nem túl könnyű feladat, az ráhibázott a játék egyik nagy hátrányára, miszerint – nem túlzás – több napot csak arra kell majd fordítanunk, hogy alaposan kiismerjük minden egyes opcióját és lehetőségeit, máskülönben olyannyira összegubancoljuk az eseményeket és a menedzsmentet, hogy azt csak egy új játék indítása tudja kibogozni. Szerencsére van egy betanító mód, ám a helyzet az, hogy túl gyér és túl összecsapott lett ahhoz, hogy csak arra hagyatkozva könnyedén el tudjuk sajátítani az összes apróságot. A Crusader Kings II-ben ugyanis milliónyi dologra kell figyelnünk egyszerre, ha valamit elfelejtettünk, ha valamit rosszul csináltunk, annak biztosan következményei lesznek, így nem szabad, de nem is érdemes betanulás nélkül hozzálátni a kampányhoz. Nagy segítség lehet, ha ismertük a 2004-es közvetlen elődöt, hiszen a kezelőfelületet és a mögé felépített mechanizmust tekintve komoly egyezés található a két cím között.

Aki eddig úgy gondolta, hogy háborúk nélkül egy stratégia nem is lehet igazi stratégia, az alaposan tévedett, tesztünk alanya ugyanis a tökéletes példa arra, hogy véres konfliktusok nélkül is lehet izgalmas egy alkotás. Nyilván ezt elsősorban azok fogják csak megérteni – és egyben alátámasztani – akik áldoztak arra, hogy megértsék és megismerjük a Crusader Kings II játékmenetét, amelyet elég csak egyszer megszeretni ahhoz, hogy többé ne eresszen el. A végtelen szabadságba, a történelem szabad alakításába és a milliónyi lehetőségbe pedig igencsak hamar bele lehet szeretni! Mindemellett amennyiben az egyjátékos kampány esetleg nem lenne elég, az alkotás rendelkezik egy alapos többjátékos móddal is, amelyben ugyan semmi újdonságot nem találunk a többi keményvonalas stratégiában megismert multiplayerhez képest, de az időmilliomos hadvezérek nyilván így is örülni fognak ennek a lehetőségnek. Habár esetünkben nem sok vizet zavar én mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy az alkotást meghajtó Clausewitz Engine (Europa Universalis III, Hearts of Iron III, Victoria II) talán a Crusader Kings II-ben hozta eddigi legjobb formáját, hiszen nem csak rendkívül barátságos a kezelőfelület, hanem egyben áttekinthetőbb is, mint bármelyik kurrens videojáték esetében. Amiket azonban mindenképpen reflektorfénybe kell helyeznünk, azok a zenék. Különösebb hangok nem kaptak szerepet a játékban, de a zenék – akárcsak a legtöbb Paradox Interactive cím esetében – kitűnőre sikeredtek, megalapozzák a hangulatot, igazi középkori érzéseket árasztanak és ismétlődésük ellenére sem válnak unalmassá.

Összegezve az elhangzottakat, a Crusader Kings II műfajának egyik kiemelkedő darabja lett, ez nem is lehet vitás. Ugyan véleményem szerint a rossz betanító módnak köszönhetően kissé nehéz vele megismerkedni, emiatt pedig bukdácsolhatunk is a kampány alatt – ami többszöri nekifutást is igényelhet – de összességében a játék felveszi a versenyt a stílus legnagyobbjaival is. Akinek nem a küllem a fontos és szereti a keményvonalas stratégiákat, a türelmet, gondolkodást és taktikát igénylő, menedzselésre kiélezett játékmenetet, az legalább a következő Europa Universalis játékig biztosan menedéket talál a Crusader Kings II alatt, ami a jövőben egyre csak jobb lesz, hiszen a Paradox Interactive már most bejelentette, hogy számtalan hivatalos DLC csomag mellett modifikációkat is lehet majd készíteni hozzá a rajongóknak. Ha van időnk rá, érdemes belefeledkezni!

Értékelés: 8,5/10