I Am Alive – Játékteszt

Közel hat évnyi várakozás után a múlt héten végre megérkezett a UbiSoft túlélő-horror játéka, az I Am Alive, ami nosztalgikus húrok pendítése mellett igyekszik új színt vinni a stílusba.

Az I Am Alive rögös utat járt be múlt heti megjelenéséig. Aki követte a UbiSoft játékának a sorsát, talán sokáig maga se hitte, hogy valaha elkészül a franciák túlélő-horrorja, de végül hat évnyi várakozás után az XBLA House Party promóció utolsó tagjaként múlt hét óta tölthető a játék, amiben az elmúlt éveket jellemző zombis apokalipszis helyett az anyatermészet mutatja meg, mekkora pusztítást képes produkálni egy gigantikus földrengéssel.

A játék egy évvel az Esemény után veszi fel a fonalat, főhősünk pedig Haventonba, a katasztrófa egyik legkomolyabban sújtott nagyvárosába igyekszik, utolsó információi szerint ugyanis feleséges és kislánya épp itt tartózkodott, amikor a természeti katasztrófa a földdel tette egyenlővé a metropoliszt. Az út rögös, magányos és kihívásokkal teli lesz, az I Am Alive ugyanis visszanyúl a zsáner klasszikus elemeihez, s úgy igyekszik megteremteni az atmoszférát, hogy a túléléshez szükséges dolgokból a lehető legkevesebbet biztosítja számunkra. Kezdetben mindössze egy töltények nélküli pisztollyal, és egy machetével barangolunk a nagyvárosban, ahol a fojtogató por csak az egyik olyan probléma, amivel majd meg kell küzdenünk.

Kalandunk során ugyanis hamar szembesülni fogunk vele, hogy az alsóbb szinteket ellepő mérgező por miatt nem nagyon érdemes bóklászni, így pedig nem marad más lehetőségünk, mint a romos épületek között mászni, mászni és mászni. Ez azonban az úgynevezett stamina-rendszernek köszönhetően nem ígérkezik egyszerű feladatnak. Minden egyes megkezdett magaslat előtt érdemes alaposan felmérni a lehetőségeket, ha ugyanis nem rendelkezünk megfelelő stamina-utánpótlással (élelemmel és vízzel), akkor bizony tölthetjük újra az aktuális checkpointot. Az I Am Alive-ban éppen ezért komoly szerepe lesz a kutatásnak, a felfedezésnek, minden talált tárgy felbecsülhetetlen értékkel bír. A dolgunkat tovább nehezíti, hogy utunk során felfedezett menedékeket sokszor felfegyverzett, nem túl barátságos banditák őrzik, és lőszer hiányában alternatív kiutat kell keresnünk, ha szeretnénk túlélni a találkozásokat.

A harcrendszer azonban ebben nem mindig lesz segítségünkre. Az I Am Alive nem bocsátja meg a hibákat, s egy rosszul elsütött blöff (üres pisztollyal hadonászás), vagy egy elvétett célzás azonnal az életünkbe kerülhet. Az irányítás nem túl reszponzív, a QTE szekvenciák lassúak és körülményesek, így ha nem vagyunk kellően leleményesek és ügyesek, sűrűn fogjuk újratölteni korábbi állásainkat. A bajokat tetézi, hogy a játék nem túl stabil, a teszt során többször kifagyott, és a suta checkpoint rendszer miatt akár fél órás felfedezéseinknek vághatunk neki újra és újra. Magányos utunk során mindvégig egyetlen cél lebeg előttünk, családunk megtalálása, és tulajdonképpen a történet ennek jegyében is gördül előre, de ha lehetőségünk adódik, ártatlan túlélőknek nyújtott segítséggel megnyújthatjuk a pár órás játékidőt.

Az I Am Alive nyomasztó világgal, magányos túrával csalogat, azonban ahogy megismerkedünk a játék elemeivel, hamar összeáll a kép, hogy a UbiSoft hiába próbált egyediséget csempészni alkotásába, a próbálkozások nem nyújtanak kiforrott egységet, s több sebből is véreznek. Mégis, ha ezen túl tudunk lépni, akkor valóban egy sajátos élménnyel gazdagodhatnak a stílus szerelmesei, még ha csak pár óra erejéig is.

Értékelés: 6/10