Binary Domain – Játékteszt

A Yakuza sorozattal már bizonyított belsős SEGA csapat kilépve sikercíme árnyékából, egy, a nyugati ízlésvilághoz közelebb álló külső nézetű shooter személyében próbált szerencsét. Kipróbáltuk a futurisztikus jövőben játszódó Binary Domaint.

A Binary Domain 2080-ban, Tokióban játszódik, ahol egy véletlen folytán kiderül, a helyi robottechnológiai óriás, az Amada Corporation emberi külsővel felruházott robotokat szivárogtatott a társadalomba, ezzel megszegve a Genfi Egyezmény 21-es cikkelyét.  A mechanikus gépek úgy lettek programozva, hogy maguk se voltak tisztában gépi mivoltukkal, a történet kirobbanása pedig komoly, globális konfliktus katalizátoraként söpör végig a világon. Az ENSZ úgy dönt, a helyszínre küldi titkos egységét, hogy aztán Tokió lepusztult külvárosi nyomortelepéből beszivárogva, eljussanak az Amada Corporation főhadiszállására, s letartóztassák a cég vezetőjét.

A SEGA külső nézetes lövöldéje a nyugati játék- és filmvilág jól ismert futurisztikus, sci-fi paneleiből építkezik, így minden jól ismert stílusjeggyel felruházott hősöket vonultat fel a játék központjában álló alakulat. Mi egy fiatal amerikai tengerészgyalogos, Dan Marshall bőrébe bújva találjuk magunkat, míg az első, meglehetősen lassan hömpölygő órában egy másik sablonos karakter, a nehézfegyverek szakértője, Big Bo lesz a társunk. A későbbiekben a világ több pontjáról származó elit katonák is csatlakozni fognak hozzánk, úgy mint a kínai titkosszolgálat üdvöskéje, Faye, a brit MI6 taktikai specialistája, Charlie, de a későbbiekben feltűnik még a színen egy japán és két francia segítség is. A Binary Domain tulajdonképpen az első órájában a szereplők és a cselekmény rövid felvázolásával foglalkozik (egy óra után kapjuk meg a szokásos főcímet), ez viszont túlságosan sztereotipre sikeredett.

Azonban ha türelmesen átvészeltük a kezdetben lassú sodrású cselekményt, megkapjuk jutalmunkat, a Binary Domain ugyanis ezt követően egy nagyon pergős, nagyon izgalmas, bár unalomig járatott elemekből felépített történetet és világot mutat be. Lényegében non-stop akció, lövöldözés és boss-fightok lesz a jutalmunk, s ha sikeresen túl tesszük magunkat azon a tényen, hogy a SEGA a Gears of War sorozat legjobb elemeit emelte át (szó szerint), amit ügyesen keresztezett az Én, a robot, a Szárnyas fejvadász és a Terminátor világával, akkor komoly csalódás nem érhet minket.

A játékmenet nem lett túlbonyolítva, és ha korábban akár csak perceket is, de játszottál a Gears of Warral, akkor könnyű szerrel bele lehet rázódni. A mesterséges intelligencia mellőzésével a nagy hullámokban érkező robotok rohamait kell visszavernünk, fedezékről fedezékre haladva. Ami talán újdonság, hogy csapattagjainknak (mindig ketten jöhetnek velünk, a többiek kerülő úton mennek) a harcok hevében egyszerűbb parancsokat osztogathatunk, amit a kontrolleres irányítás mellett akár hanggal is megtehetünk. A hangirányítás kissé döcögősen ment a teszt során, néha nem igazán akarta elsőre elfogadni a kiadott parancsokat a játék, de ezt akár az akcentusnak is betudhatjuk. Ami szintén játékelemi újdonság, az a következmény-rendszer, amiben döntéseink és válaszaink szerint viszonyulnak majd hozzánk a csapattagok. A zsánerre kevésbé jellemző elem a lelőtt robotokért és cselekedeteinkért kapott tapasztalati pont, amit a pályákon elhelyezett termináloknál tudunk beváltani, többek között új eszközökre, fegyverfejlesztésekre, kiegészítőkre.

Ami miatt az utolsó percig végig izgalmas tud maradni a Binary Domain, az csakis az ellenfeleinek köszönhető. Ugyan a nagyobb méretű robotokat akár hosszú percekig is ólommal kell pumpálni, mire kifeküdnek, és a néha elnyújtott boss-fightok se tartoznak a játék legjobb pillanatai közé, de a robotok sebzésmodellje messze kiemelkedik a tömegből. Ha például valamelyiknek ellövik a lábát, akkor egy lábon közlekedve próbál meg minket kiiktatni, ha esetleg teljesen elveszítik alsó végtagjaikat, akkor kúszva is utánunk jönnek, ha egyik karjukra lőjük el, a fegyvert másik, még épp kezükkel veszik fel, ha pedig a fejüket lőjük ripityára, akkor társaikat se kímélve, össze-vissza puffogtatnak.

A Binary Domain egy sablonos, sztereotip külső nézetes lövölde, amiben érdekesen elegyedik egymással a japán sajátosság a nyugati világ jól ismert jellegzetességeivel. Az összhatás kellemes, de nagy kár érte, hogy a kliséken túl semmi újat nem mutat a robotos lövölde, pedig mind a téma, mind a világ rejt magában potenciált. A durván tíz órás játékidő kellemes szórakozást ígér, így ha szerelmese vagy a zsánernek, a Gears of War után kellemes hiánypótlónak bizonyulhat.

Értékelés: 7/10