Shame: A szégyentelen – Filmkritika

A Shame: A szégyentelen csipetnyi társadalomkritikával fűszerezve igyekszik bemutatni egy szexfüggő mindennapjait. Steve McQueen rendező filmjében ugyanis nem a megváltás beteljesedése áll a középpontban, hanem a főhős lelkének bemutatása.

A Shame: A szégyentelen az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb filmje, s ezt nem a végletekig lecsupaszított naturalista ábrázolásmódjával éri el, hanem egyetlen színészével, a New York-ban élő, jól menő cégnél dolgozó Brandont alakító Michael Fassbenderrel, aki arcjátékával és a szemével remekül mutatja be, hogyan éli meg a mindennapokat egy múltbéli sérelmeket soha fel nem dolgozó, szex-függőségbe menekülő férfi. Steve McQueen rendező azonban a legtöbb esetben sok mindent a néző képzeletére bíz, a múltbéli dolgokra egyetlen mondatban utal, és a film végén is meghagyja a döntést, nem csak főhősének, de a néző számára is.

Brandon harmincas éveiben járó New York-i férfi, aki nagy elővigyázattal titkolja magánéletét – a város szerencsére elég sok lehetőséget biztosít szex-függősége kielégítésére, anélkül, hogy közvetlen ismerősei tudomást szereznének erről. Amikor azonban húga, Sissy határozatlan időre hozzáköltözik, Brandon élete fenekestül felfordul. Amíg Brandon egy visszahúzódó, saját maga által kialakított világban rutinosan mozgó, minden szeretetet elutasító fickót alakít, addig Sissy szöges ellentetje bátyjának, Ő ugyanis nyitott a világra, szeret a középpontban lenni, s ami a legfontosabb, szeretetre éhes. Brandon mindennapi rutinja így alaposan felborul, de ez egyben rávilágít betegségére is, a Shame azonban nem a megváltásról szól. Rövid ideig képet kapunk arról, hogyan próbál túllépni függőségén Brandon, de hamar realizálja, hogy képtelen kilépni betegsége szorításából.

A Shame egyértelműen Michael Fassbender egyszemélyes játékára helyezi a hangsúlyt, a naturalista ábrázolás közel sem annyira sokkoló, mint amennyire azt a film korosztálybesorolása sejteti. A 18-as karika ugyanis nem a szélesvásznon villanó testiségnek, és a sokszor túlfűtött, vad, állatias, érzelemmentes szex-nek szól, hanem annak a nyomasztó hangulatnak, ami az első perctől kezdve beszippant minket. Fassbender arca mindent elárul, egyrészt tökéletesen leolvasható róla, hogy mint vadász járja a várost, hogy esti prédáját becserkészve elégítse ki függőségét, de amikor a pillanat úgy hozza, a függőségének felismerése és elfogadása okozta elkeseredettség és magatehetetlenség is tükröződik tekintetében. Ezeket a pillanatokat úgy igyekezett megragadni Steve McQueen, hogy elnyújtja a film egyes jeleneteit, de ezekben sokkal több mondanivaló lakozik, mint más filmek teljes játékidejében együttvéve.

A Shame: A szégyentelen lassú sodrású, műalkotásként vászonra álmodott film, amiben a testiség eszköz, amiben a lélekbúvárkodás csak eszköz, itt ugyanis sallangok helyett nyers valójában tárul elénk egy függőségével küzdő harmincas férfi élete, s pont ez a realisztikus látásmód lendít nagyon az élvezeti faktoron.

Értékelés: 9/10