TERA- Bétateszt

Egy MMORPG, amely arról híres, hogy megpróbálja forradalmasítani a stílus unalomig ismert momentumait. Vajon sikerrel jár?

Az utóbbi időben rendre sikeresen kerültek bevezetésre a nyugati piacra azok az MMORPG-k, amelyeket eredetileg az ázsiai közönségnek készítettek illetékesei. Ennek a trendnek köszönhetően egy kis finomhangolást követőenolyan nagyszerű címekkel gazdagodtak az európai és az amerikai játékosok, mint például az Aion, hogy csak a közelmúlt egyik legnépszerűbb darabját emeljük ki a sok közül. Az Ázsiából származó videojátékok mindig is különösebbek, mondhatni másabbak voltak a nyugati értékrendhez mérten, így szinte minden esetben hordoztak magukban valami aprócska pluszt, aminek köszönhetően legalább a figyelmet sikerült magukra vonni. Éppen ez a helyzet a Bluehole Studio első videojátékával is, amely Koreában már egy évvel ezelőtt megjelent – sikeresen lenyűgözve az ottani rajongókat –, most pedig a számukra olyannyira messzi nyugat meghódítása a cél. Hogy tervük sikerrel jár-e, azt egyelőre még túl korai lenne megállapítani, de tapasztalataink azt mutatják, hogy a TERA is tipikus példája lesz a „nagyobb a füstje, mint a lángja” történetnek.

Már az első játékban eltöltött percek után, a koncepció felvázolását követően egy hatalmas ürességet, de sokkal inkább ötlettelenséget véltem felfedezni az alkotásban, a történet ugyanis enyhén klisésre sikeredett. Szinte szó szerint üvöltenek az innen-onnan összelopkodott momentumok, a szokásos jó és rossz közötti küzdelem alapproblematikaként való kezelése, ami miatt már kissé savanyú szájízzel csaptam bele a kalandokba. Az MMO-kra jellemző karaktergenerálás szerencsére felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy emiatt ne hagyjuk rögtön faképnél a játékot, hiszen többféle faj közül választhatjuk ki a nekünk legmegfelelőbbet, amellyel a készítők szerencsére túlléptek a szokásos emberek, törpék és elfek triumvirátusán és bár közvetett módon ezek a fajok is megtalálhatók a TERÁ-ban, a hangsúlyt minden bizonnyal az exkluzív oldalak jelentik majd. Ott van például a Castanic faj, akik leginkább a démonokkal rokoníthatók, de kiemelkedő egyediséggel bír a Popori frakció is, akik hatalmas testükkel és állatfejükkel színes egyéniségei a játék világának. Merthogy bár a történet szőröstől-bőröstől elbukott, a készítők által kialakított fantáziavilág elképesztő hangulatosra sikeredett, lényegesen másabb, mondhatni „nyugatiasabb” lett, mint a legtöbb ázsiai MMO koncepciója, aminek köszönhetően a legtöbbünknek nem lesz gond a játék befogadásával. A karakterkészítés folyamata mindemellett szokásosan egyszerű lesz, alaposan személyre szabhatjuk választott hősünket, akire számtalan kaszt képességeit húzhatjuk majd rá. Ezek között találhatunk közelharci, távolsági, gyógyító és tank specialistákat is, méghozzá a nyolc kaszt között igazságos arányban elosztva azokat.

Ha sikerült feleszmélnünk a kissé semmitmondó bevezetés után és eldöntöttük, hogy melyik faj oldalán kívánunk csatlakozni a felvetett problémához, akkor következik az újabb hidegzuhany, ami nem más, mint a játékmenet. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a gyakorlott MMO játékosok már az első pillanatokat követően otthonosan fognak mozogni az alkotás világában. Mind az irányítás, mind a varázslatok és egyéb képességek elhelyezkedése, nem mellesleg pedig az irányítás is szinte teljes egészében más, a stílusban fogant darabokat idéznek, egyediségnek pedig még csak nyomát sem találjuk, ami sajnos leginkább a küldetésekre igaz. A szokásoknak megfelelően ezúttal is lesznek fő, illetve mellékküldetéseink, ám a legnagyobb probléma, hogy néhány kivételtől eltekintve szinte az összes feladat egy kaptafára épül. Ez annyit jelent, hogy az esetek kilencven százalékban el kell mennünk valahová, majd ott vagy át kell adnunk egy üzenetet, vagy meg kell gyilkolnunk bizonyos mennyiségű ellenséget, vagy össze kell gyűjtenünk bizonyos mennyiségű növényt, nyersanyagot, netán valami egészen mást. Mivel a Bluehole Studio korábban rengeteg egyediséget ígért játékával kapcsolatban, ezért nem titkoltan hatalmasat csalódtunk az unalomba fulladó küldetések láttán, amit csak egyetlen dolog, a harcrendszer tudott némiképpen feledtetni velünk.

Merthogy, ha valami, akkor a harcrendszer forradalmi újdonságnak tekinthető a TERA esetében. Ennek köszönhetően teljes egészében elfelejthetjük az automatikus harcokat, a játékban ugyanis bár hátsó nézetből látjuk főhősünket, a támadáskor célkeresztet kell használnunk ahhoz, hogy sikerrel járjunk. Ez egy rendkívül jó ötlet volt a fejlesztőktől arra, hogy miképpen dobják fel egy kicsit a fülledt hangulatot, hiszen a jól működő szisztéma miatt az ember az első szinteken szó szerint várja, hogy mikor keveredik újra csatába. Óriási probléma azonban, hogy az új rendszer egy bizonyos szintet követően – akárcsak a megszokott módszer – unalmassá válik, ellaposodik, a fejlesztők ugyanis arról már nem gondoskodtak, hogy folyamatos fejlesztéssel vagy később feloldható opciókkal színesebbé varázsolják a célkeresztes támadásokat. Véleményem szerint nem is igazán sikerült kihasználniuk az ebben rejlő lehetőségeket, hiszen egy közelharci támadó esetében az új rendszer semmivel sem nyújt nagyobb élményt, mint a megszokott irányítás, a távolsági támadások, főleg az íjász és a támogató kasztok esetében viszont rendkívül hasznosnak éreztem. Sőt mi több, az illetékesek olyan apróságokra is figyeltek, minthogy – íjászat vagy varázslás esetén – távolabbról kisebbet, míg közelebbről nagyobbat tudunk sebezni, de természetesen szimulátoros jegyeket senki se képzeljen a játékba, nem kell például a mozgó ellenfelek elé célozni az íjakkal, hogy eltaláljuk őket és így tovább.

A harcrendszeren kívül azonban túl sok újdonságra ne is számítsunk a játéktól, maximum egészen kicsi apróságokra, amelyeket első alkalommal mosollyal az arcunkon üdvözlünk, másodszorra azonban már észre sem vesszük őket jelentéktelenségük miatt. Amit azonban garantáltan észre fogunk venni, az nem más, mint az Unreal Engine 3 grafikus motorral meghajtott küllem. Azt ugyan cáfolnám, hogy a TERA korunk legszebb MMORPG-je lenne, de az tény, hogy ott van a legjobbak között, leginkább az épületek, a karakterek és a táj csodás kidolgozása miatt, aminek szerencsére egyáltalán nem lett függvénye a tarthatatlanul magas gépigény, egy a minimum követelményeket elérő noteszgéppel például masszív 30-as fps számot tudtunk kicsikarni az alkotásból. A TERA további szépsége, hogy külleme, illetve egyes grafikai megoldásai szó szerint üvöltik, hogy egy ázsiai MMO-val játszunk, hiszen nem csak a szokatlan, közelebbről beazonosíthatatlan ellenfelek – akad néhány igazán groteszk lény –, hanem az átlagosnál többet használt effektek, a már-már követhetetlen „minden csillog, ugrál és pattog” megoldás is erről árulkodik.

 Habár a fenti sorok összességében talán negatív képet festhettek a játékról, azt azért így élménybeszámolónk végéhez közelítvén fontosnak tartom megjegyezni, hogy dacára az átlagos megvalósításnak, a TERA mégis képes volt magába szippantani és azonnal elvarázsolni, valamint megadni azt az élményt, amit csak a komolyabb MMORPG-k tudtak a múltban. A játék barátságos és hangulatos fantáziavilágára ugyanis hamar rá lehet unni, de nem sokkal a kilépést követően valami garantáltan motoszkálni fog bennünk, ami arra fog kényszeríteni minket, hogy újra betöltsük és újra belekeveredjünk a dolgok sűrűjébe. Hangulat terén tehát kijelenthető, hogy jelesre vizsgázott a program, ami nagy előnye lesz a sok-sok arctalan, ezen a téren is átlagos sorstárshoz képest.

A TERA esetében ugyanis minden adott, ami egy mai, modern MMO-hoz szükséges, legyen szó craftolásról, PvP küzdelmekről vagy egy csipetnyi egyediségről, amit esetünkben ugyan többségében csak a harcrendszer és a választható fajok fognak biztosítani, de visszautalván a cikk első gondolatainak egyikére, ez már éppen elegendő lesz a játék számára ahhoz, hogy több rajongó figyelmét is magára vonja. Ha pedig már megtörtént a kipróbálás, akkor úgy gondolom, hogy a TERA esetében tipikusan az fog dönteni a későbbi használat mellett – vagy ellen –, hogy a hangulat elragadta-e a játékost vagy sem. Az ugyanis erős túlzás, hogy a Bluehole Studio alkotása megreformálta az MMO műfajt, és bár tény, hogy megpróbálta, sajnos a végeredményt tekintve nagyon messze járt a biztos sikertől. Ennek ellenére is, a stílus szerelmeseinek érdemes lesz majd kipróbálniuk a nyílt bétát, hiszen akár kellemeset is csalódhatnak.