Alan Wake (PC) – Játékteszt

Végre a PC-s játékosok is megkapták az Alan Wake nekik készült példányait. Sokat kellett várni rá, de megérte!

Talán egyetlen olyan alkotást sem tudnánk megnevezni a videojátékok történelméből, amelyet fejlesztői a bejelentés pillanatában egy bizonyos platform feltétlen támogatásáról – esetünkben a PC-ről van szó – biztosítják közönségüket, később azonban – feltehetően némi pénzösszeg hatására – radikálisan megváltoztatják véleményüket. A finn Remedy ugyanis még a 2005-ös E3 kiállításon jelentette be, hogy felhagyva a Max Payne-sorozat fejlesztésével, egy vadonatúj projekt munkálataiba kezdenek, Alan Wake címmel. A fanatikusokat négy éven keresztül azzal hitegették, hogy a játék elsődleges platformja a PC lesz, a megjelenéskor pedig igyekeznek kihasználni a számítógépek legmodernebb technológiáit. 2009-be érvén azonban megjelent a Remedy életében a Microsoft, akik feltehetően elég jó ajánlatot tettek a csapatnak azért, hogy visszavonják korábbi álláspontjaikat és Xbox 360-exkluzívvá varázsolják Alan Wake kalandjait. Mivel a finnek korábban PC-centrikusságukról váltak hírhedté, a felröppent információk és a program számítógépes átiratának hivatalos törlését követően rengeteg rajongó fordított hátat a készítőknek, amiből már sejteni lehetett, hogy a 2010-ben megjelenő konzolos változat óriási bukás lesz. Ugyan a kritikusok egyöntetűen szerették és kimagasló pontszámokkal árasztották el a programot – Shifty kollégám például kilenc és fél ponttal jutalmazta –, de a rajongók által kimondott átkok már jó előre eldöntötték a játék sorsát.

Hogy mennyire igaz a mondás, miszerint a „remény hal meg utoljára”, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Alan Wake néhány nappal ezelőtt végre megérkezett PC-re. Hogy mi ösztönözte a Remedy-t arra, hogy végül mégis elkészítse a számítógépes átiratot? Saját bevallásuk szerint az, hogy végre elrendezzék adósságaikat a PC-s fanatikusokkal, ám a rosszmájú vélekedések úgy tartják, hogy egyszerűen csak most járt le a Microsofttal kötött exkluzivitási paktum, amit alátámaszt, hogy a redmondi óriásvállalat nem vállalt közösséget a finnekkel a Windowsra készülő átirattal kapcsolatban. Akárhogyan is történt, a legfrissebb hírek szerint a Remedy-nek 48 óra leforgása alatt megtérültek a portolásra és a marketingre fordított költségei, pedig eddig még csak a digitális változatok jelentek meg a Steam kínálatában, a minden földi jóval megpakolt dobozos változatok premierje még hátravan. A készítők számára tehát megérte a befektetett pénzt és energiát ez a vállalkozás, de lényegesen fontosabb kérdés, hogy vajon nekünk, játékosoknak is megéri-e beruházni az Alan Wake PC-s változatába, vagy a legtöbb konzolos átirathoz hasonlóan ezúttal is csak egy összecsapott programot kaptunk jogos jussunkkal ellentétben? A kérdésre egyértelmű és határozott válasz adható, ami megegyezik azzal a gondolatommal, ami felötlött bennem a zárójelenet képsorait követően és nagyjából így hangzott: „Egy óriási élménnyel és egy kitűnő alkotással lennének szegényebbek a PC-s játékosok, ha az Alan Wake megmarad Xbox 360-exkluzívnak.”

Mivel a Microsoft konzoljára történt premiert követően Shifty már írt egy roppant átfogó játéktesztet a Remedy – hivatalos megnevezés következik – pszichológiai thrilleréről, ezért sem a lebilincselő, teljes egészében filmszerű és végletekig izgalmas történetről, sem az utánozhatatlan, véleményem szerint abszolút horrorisztikus és nyomasztó hangulatról nem kívánnék szólni, hiszen a játékmenet sajátosságai mellett azokat elolvashatjátok akkor készült játéktesztünkben. Az alábbi sorokban inkább azt szeretném összefoglalni számotokra, hogy miféle sajátosságokkal bír – elsősorban a küllemre és az irányításra értendően – a PC-s átirat. Kezdjük mindenekelőtt az irányítással! A készítők ugyebár annak idején nem titkoltan úgy tervezték meg Alan Wake kalandjait, hogy az billentyűzettel és egérrel maradéktalanul irányítható legyen. A helyzet azonban az, hogy vagy teljesen kitörölték azokat a programkódokat a mostani portolásból, vagy direkt úgy tervezték az egészet, hogy ahhoz egy Xbox 360 kontroller kelljen, de a szokásostól eltérő kamerakezelés miatt – Alan erősen a képernyő jobb oldalán mozog – első alkalommal garantáltan a legtöbb játékos egy kicsit furcsának, mondhatni szédültnek érzi majd főhősünk terelgetését. Azt azért el kell ismernem, hogy a fejlesztők nagyon igyekeztek abban, hogy a lehető legjobban kihasználják a számítógép beviteli perifériáinak lehetőségeit, így például nagyon jól átírták az érezhetően az Xbox 360 kontrollerre szabott mini-játékok irányítását, de a maximális élményhez azért elkél majd legalább egy joystickkal rendelkező vezérlőegység. Ennek a legtöbb esetben a rejtélyes árnyékok elleni menekülések, illetve a velük való hadakozás során fogjuk a legnagyobb szükségét érezni, billentyűzettel ugyanis kicsit nehézkes lesz Alan terelgetése. Ugyan hősünk mozgása és kóválygása rendkívül életszerűre sikeredett, én jobban örültem volna egy olyasmi letisztult és könnyen kezelhető rendszernek, mint amit például a Gears of War első epizódjának PC-s portolásában láthattunk, hogy egy másik Xbox 360 átiratot hozzak fel példaként. Összességében azért természetesen nem kell rémálomra számítani a PC-s Alan Wake irányítását illetően, de érezhetően lehetett volna jobb is ez az opció!

Ezt az aprócska negatívumot azonban bőven egyensúlyozza a játék külleme. Tisztán emlékszem, amikor annak idején első ízben láttam a gyakorlatban az Alan Wake Xbox 360-as változatát és már akkor megragadott az a sötét, horrorisztikus, de mégis hihetően realista ábrázolásmód, ami véleményem szerint a korábbi Remedy játékokat – főleg a Max Payne-sorozatra gondolok most – jellemezte. Amit azonban akkor a Microsoft konzolján láthattunk, szó szerint semmi sem volt ahhoz képest, amire most a PC-s változat képes. Nem tagadom, kicsivel többet vártam a játék technikai részétől – főleg az újabb technológiák esetében – ugyanakkor a látvány így is rendkívül elképesztőre, sőt mi több, csodálatosra sikeredett. Ugyan számtalan helyen belefuthatunk alacsony poligonszámmal rendelkező tereptárgyakba vagy felületekbe – főleg a távoli objektumokkal csalt sokat a Remedy –, de valahol nekik is spórolniuk kellett az erőforrásokon. A PC-s Alan Wake ugyanis úgy lett elképesztő és részletes, hogy mellette megmaradt optimalizáltnak, így több éves konfigurációkon is gyönyörködhetünk a páratlan vízeffektben vagy éppen az éjszakai ködös erdő árnyékaiban. Az összképre ugyanakkor sajnos érvényes, hogy csak együtt szép és hatásos. Kiemelve például egy fát az erdőből vagy bármiféle egyéb objektumot vizsgálva sajnos megbomlik az egység, de mivel a játék egyik nagy pozitívuma, hogy folyamatos izgalommal és pergő kalandokkal lát el minket, ezért mindenkit megnyugtatnék, nem lesz idő arra, hogy efféle apróságokra odafigyeljünk. A PC-s Alan Wake ugyanis egyszerűen szép és hangulatos is egyben, képes elhitetni velünk, hogy egy befülledt, helyenként beteges amerikai kisváros élő és lélegző környezetében vagyunk, amit a legtöbben sajnos csak mozifilmekből vagy sorozatokból ismerhetünk, de saját bőrünkön soha nem tapasztalhatjuk meg a hangulatát. Mivel a játék egy fikción alapul, nyilván fontosabbak lesznek majd a horrorisztikus elemek, amelyek már az Xbox 360-as változat esetében is tökéletesek voltak, méghozzá a jól kitalált játékmenettel egyetemben, amelyben megvan a tökéletes egyensúly az ijesztgetést és az akciókat előtérbe helyező jelenetek között.

Mindent összevetve csak ismételni tudom magamat, miszerint egy minden téren kitűnő videojátéktól estek volna el a PC-s játékosok, amennyiben a Remedy úgy dönt, mégsem hozza ki számítógépekre Alan Wake izgalommal jócskán megfűszerezett kalandjait. Ugyan az átirat irányítása lehetett volna jobb, de ezt az aprócska negatívumot bőven ellensúlyozza a platformon lényegesen jobban mutató küllem, hovatovább arról se feledkezzünk meg, hogy ezen kívül semmiféle hibával nem rendelkezik a játék, sem bugokkal, sem fagyásokkal, sem belassulásokkal nem találkoztam, ami egyértelműen arra utal, hogy a készítők nem csak úgy odavetették a rajongóknak a játékot, hanem törődtek is vele a portolás közben. Ennek hála egy olyan klasszikus született az piacon, amelyre garantáltan még évek múlva is emlékezni fogunk. Túl korai lenne már most egy folytatásért könyörögni?

Értékelés: 9,5/10