A The Darkness második részében ismét pártfogásba vehetjük a fiatal maffiafőnököt, Jackie Estacado-t, aki egy különös családi örökség következtében kénytelen megosztani testét a sötétség démoni erőivel.
A történet középpontjában ismét Jackie áll, aki az előző rész történései után talált egy módot arra, hogy hogyan uralkodhat a benne élő szörnyeteg felett. Tekintve, hogy a békésen éldegélő Jackie hétköznapjaiból meglehetősen nehéz lett volna jó akció-játékot készíteni, már a bevezető képsorokban minden a feje tetejére áll. Miközben hősünk éppen családi éttermében próbálna elkölteni egy kellemes vacsorát két dekoratív hölgy társaságában, ismeretlen fegyveresek törnek rá és embereire, s a harcban olyan súlyosan megsérül, hogy egyetlen esélye a túlélésre, ha szabadon engedi a Sötétséget. Ettől a pillanattól kezdve pedig különböző testrészek repkednek a szélrózsa minden irányába, a vér pedig hektoliterszám ömlik a padlóra, miközben igyekszünk fényt deríteni arra, ki, vagy mi áll az események hátterében.
A történetben meghatározó szerepet tölt be Jenny, pártfogoltunk szívszerelme, aki az előző rész során sajnos távozott az élők soraiból, viszont Jackie azóta sem képes szabadulni az emlékétől és a bűntudattól. Ebből kifolyólag a brutális akciót rendszeresen megtörik a Jenny-vel kapcsolatos emlékek és látomások jelenetei, melyekben Jackie érző, emberi oldala dominál.
A harcok kellően változatosak ahhoz, hogy a játékos ne unjon bele a folyamatos, monoton lövöldözésbe. Ez nagyrészt a Sötétségnek, illetve az általa nyert extra képességeinknek köszönhető. Jackie a benne élő démonnak köszönhetően harc közben gazdagodik két csáppal a kezei mellé, így amellett, hogy két kezében akár két különböző fegyvert tartva oszthatja az áldást rosszakaróira, brutális közelharci támadásokra is képes. Azon túl, hogy a csápokkal egyszerűen feldarabolhatunk bárkit, aki a kelleténél közelebb merészkedik hozzánk, látványos kivégzéseket is végrehajthatunk velük. Itt nyilvánul meg igazán az, hogy a brutalitás az előző epizódhoz képest egy teljesen új szintre emelkedett. Ellenfeleinket kettévághatjuk akár keresztben, akár hosszában, feltéphetjük a torukat, leszedhetjük a fejüket, vagy akár kitéphetjük a gerincüket is. A számos mozdulat négy nagy csoportra oszlik, ugyanis a kivégzések azon túl, hogy látványosak, különféle extrákat is adnak. Az első csoport kivégzéseivel életerőnket tölthetjük vissza, a másodikkal extra munícióhoz juthatunk, a harmadik a képességeink újratöltési idejét (cooldown) rövidíti, végül a negyedik csoport kivégzései után démoni pajzsot kapunk.
Ezek mellett csápjainkkal képesek vagyunk a tereptárgyak használatára, így lehet az elszórt rudakból dárda, a parkoló kocsik ajtóiból pajzs, de az is célravezető, ha nemes egyszerűséggel hozzávágunk valakihez egy gáztartályt. Összefoglalva tehát, a csápok azon túl, hogy jól néznek ki, igen hasznos jószágok. Bár erőfölényünk már így is elég egyértelmű, a Sötétségtől kapott bónuszaink tárháza még nem ürült ki. Itt van még a Swarm képesség, amivel a közelünkben lévő ellenfeleinket béníthatjuk le hosszabb-rövidebb időre, valamint a Gun channeling, ami fegyvereink hatásfokát dobja meg jelentősen egy rövid időre, s végül, de semmiképp sem utolsó sorban velünk tart a Darkling is, a sötétség teremtménye, aki csak a pusztításnak és a káosznak él és nem mellékesen, haláli szövege van. Ő egyrészt segít nekünk a harcokban, másrészt a számunkra elérhetetlen helyekre könnyen fel- és bemászik, ezáltal pedig igen hasznos kis társnak bizonyul.
A fentebb leírtakból már nagyjából érezhető, hogy a játék nagy részében nem az fogja leginkább foglalkoztatni a játékost, hogy hogyan éljen túl egy-egy szituációt, sokkal inkább az, hogyan lehetne a legváltozatosabb módon széttrancsírozni az ellent. A The Darkness 2 minden egyes gyilkosságot tapasztalati pontokkal jutalmaz és értelemszerűen minél kreatívabb a játékos, annál több XP-t zsebelhet be, amit később meghatározott helyeken különféle extra képességekre válthat be. Ez a karakterfejlődési rendszer már önmagában növeli a játék élettartamát, ugyanis egy végigjátszás alatt nem lehet minden képességet megszerezni. Így aki szeretne a lehető legerősebb formában randalírozni a The Darkness 2 világában, annak ott a New Game+ opció, amiben már meglévő képességeinkkel játszhatjuk újra akár az egész kampányt, akár annak csak bizonyos fejezeteit.
Fájó pont, hogy a szóló kampány önmagában nem túl hosszú, viszont kapunk egy érdekes kooperatív többjátékos módot is, amiben Jackie négy emberét irányíthatjuk barátainkkal és a fő történeti szálba illeszkedő küldetéseket hajthatunk végre. Igaz, ez a többjátékos kampány kiegészítés sem sikerült túl hosszúra, de a négy karakter négyféle játékstílust is jelent, tehát végeredményben akad itt tartalom, ami leköti az ilyesmire fogékony közönséget.
A vizuális megvalósítás tipikusan abba a kategóriába tartozik, ami vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem, köztes út nem igazán van. A készítők célja az lehetett, hogy a játékosok úgy érezzék, ténylegesen a képregény elevenedik meg előttük, így senki ne számítson ultra részletes textúrákra, vagy hihetetlenül magas poligonszámú modellekre, ezek helyett viszont az összhatás tényleg olyan, mintha egy mozgó képregényt látnánk.
A rövidség mellett sajnos akad még néhány hibája a The Darkness 2-nek. Előfordul, hogy a mesterséges intelligencia nincs a helyzet magaslatán és ellenfeleink némelyike csak néz a nagyvilágba egy-egy tűzharc kellős közepén, alkalmasint megesik, hogy egy-két holttest átesik az ajtókon, esetleg félig belesüllyed a padlóba. Ezek a hibák nem végzetesek, nem teszik játszhatatlanná a játékot, de valahogy azt sugallják, hogy némi polírozás még elfért volna a programon a megjelenés előtt.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a The Darkness 2 egy lineáris, nagyon brutális akciójáték, kellemesen groteszk humorral, amit minden ízében a Darkness képregények rajongóinak készítettek. A játék során szinte végig abszolút erőfölényben vagyunk ellenfeleinkkel szemben, így meghalni maximum saját hibánkból fogunk, de ez vélhetően senkit nem fog túlzottan frusztrálni. Apróbb hibákkal könnyen összefuthatunk a játék során, viszont a legfájóbb pont a kampány rövidsége. A tömény akció kedvelőinek mindenképpen érdemes tennie vele egy próbát.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!