Joe Danger: Special Edition – Játékteszt

Közel másfél évvel a PSN-es premier után a pocakot eresztett kaszkadőr, Joe Danger Xbox 360-ra is ellátogatott, hogy bővített játékmódokkal, de jól ismert stílusával újabb és újabb mutatványokkal kápráztasson el bennünket.

A brit Hello Games első letölthető játéka, a Joe Danger 2010-ben első körben csak PlayStation Networkön keresztül volt beszerezhető, de a komoly balesete után visszatérő kaszkadőr pontgyűjtögetős, ügyességi alapokra helyezett, humoros körítésben tálalt mutatványai nem csak a kritikusokat és a vásárlókat győzte meg, hanem a Microsoftot is, így tavaly karácsony előtt Xbox 360-on is bemutatkozott a több újdonsággal kiegészült Joe Danger: Special Edition, ami szerencsére nem csak egy mezei átirat lett.

A megismert alapok természetesen maradtak, így egy western körítésbe csomagolt kampányon kell áttrükköznünk magunkat, ahol különböző csapdák, akadályok, szögekkel kivert padlók, iskolabuszok és szalmabálák nehezítik a dolgunkat, miközben csillagokat, érméket, jelvényeket, D-A-N-G-E-R szót kiadó betűket gyűjtögetünk, ha pedig a helyzet úgy hozza, félelmet nem ismerő kaszkadőrmutatványokat kivitelezünk. Ezekre mind szükségünk is lesz, ugyanis a Joe Danger: Special Edition rengeteg kihívás elé állítja az önjelölt kaszkadőröket, az egymás után megnyíló helyszíneket pedig csak akkor tudjuk feloldani, ha az előző kihívásokban megfelelő mennyiségű karrier-csillagot gyűjtöttünk. Ehhez a játék az egyes pályákon elért teljesítményeinket veszi alapul, így minél látványosabb mutatványokat fűzünk egymásba, annál magasabb szorzót kapunk, de minden egyes összegyűjtött csillag, érme vagy céltábla is segítheti előrejutásunkat, de olykor a stoppert is célszerű figyelni. Mivel az egyes lokációk akár két alternatív útvonallal is kedveskednek, a karrier-csillagokat pedig piszkosul nehéz összegyűjteni, sokszor fogunk visszatérni a már feloldott versenyekhez, amelyeken a gyűjtögetések mellett konkurens kaszkadőrökkel is versenyezni fogunk, vagy esetleg csak a trükközésen lesz a hangsúly. Ez egy idő után kissé önismétlővé és unalmassá válik, így a karriermód alapvetően kis adagokban nyújt csak felhőtlen szórakozást.

Nem úgy a Lab opció, ami a Special Edition egyik újdonsága. Itt ugyanis egy tervezőasztalhoz hasonlítható háttér előtt kell versenyeznünk, ahol kaszkadőrünkkel különböző, de nagyon nehéz mutatványokat gyakorolhatunk be. A laboratórium tekinthető egy alternatív kampánynak is, ahol a trükkök megtanulása kezdetben valóban szórakoztatóak, és egyszerűek, de a tanulási görbe a szintek előrehaladtával elképesztő ütemben nehezedni kezd, így a szórakoztató miliő hamar átcsap vért izzadó kihívásokba, ahol türelmünknek és kitartásunknak kell felülkerekednie, ha szeretnénk eljutni az utolsó pályáig. Az irányítás egyszerűsége, a szintek viszonylagos rövidsége azonban nem frusztrációt vált ki a játékosból, hanem egy megmagyarázhatatlan addiktivitást, így amíg a kampány a nem túl változatos teendők miatt hamar unalmassá válik, a Lab módban akár órákig képesek voltunk elmerülni.

Ami azonban komolyan fájó hiányosság, azaz online multiplayer hiánya, mert bár az érmék és a különleges feladatok teljesítésével rengeteg extra karaktert nyithatunk meg, ezekkel csak osztott képernyőn, offline módban kelhetünk versenyre barátainkkal szemben. Szerencsére ezt igyekszik kárpótolni a sandbox mód, ahol saját magunk kreálta pályákon bohóckodhatunk, illetve a Joe Danger: Special Edition nagyon ízléses, színes színvilága, és a számomra teljesen kézreálló irányítás, amit ugyan kezdetben szokni kell, de elég hamar bele lehet rázódni a megfelelő gombok gyors váltásába (ennek az ügyességi részeknél lesz nagy szerepe).

A Joe Danger: Special Edition nem tökéletes játék, valószínűleg a Trials HD rajongói számára se nyújt alternatívát, de megkapó világa és karaktere, gyerekes, humoros körítése miatt sokak számára okozhat kedves perceket, így aki vevő az ügyességi játékokra, az a jelenleg pangó időszakban nyugodtan vethet egy pillantást a Hello Games játékára.

Értékelés: 8/10