The Binding of Isaac – Játékteszt

A tavalyi évben dúskáltunk a jobbnál jobb indie programokban, de sajnos nem jutott időnk mindegyiket bemutatni nektek. A jobb későn, mint soha elvet követve teszteltük a The Binding of Isaac-et.

Gondolom, sokan emlékeznek a tavalyi év egyik legbetegebb és talán legnehezebb független platformerére, a Super Meat Boyra, mely nehézsége mellett elvontságával és beteg humorával hívta fel magára a figyelmet. A játékot készítő stáb fele, azaz egy darab ember, név szerint Edmund McMillen Florian Himsl-el közösen készített egy újabb programot, jelen cikkünk tárgyát, a The Binding of Isaac-et, amely a SMB-vel ellentétben nélkülözi a humort, helyette kapunk egy nyomasztó hangulattal átitatott, ám szintén zseniális játékot.

Az Isaac sztorija a Bibliai Ábrahám és Izsák történetét veszi alapul (Mózes 22:9), melyben Isten megkéri Ábrahámot, hogy hűségét bizonyítsa azzal, hogy fiát, Izsákot feláldozza neki. Az TBOI története is ezekre az alapokra építkezik, csak itt a magának való Isaac egyedül él édesanyjával, boldogságban. Míg hősünk játszik és jól érzi magát, addig az anyja a keresztény csatornát bámulja egész nap. Az idillnek akkor lesz vége, amikor felülről egy hang megszólítja Isaac anyukát, és közli vele, hogy gyermeke romlott, és meg kell mentenie a romlástól. Eleinte csak megfosztja hősünket minden földi javától, majd bezárja a szobájába, ám a hang szerint ez nem elég, fiának vesznie kell, hogy a lelke megmenekülhessen. Isaac persze nem szeretne még Istennel találkozni, ezért a szobájában található csapóajtón keresztül a pincébe menekül, hogy rengeteg borzalmon átjutva végül szembeszálljon legnagyobb ellenségével, saját édesanyjával.

A játék egy flash alapú mászkálós játék, melyben Isaac-et kell végigvezetnünk a játék hat szintjén. A szintek több szobából állnak, melyeket véletlenszerűen generál a játék, és minden újrajátszáskor más és más ellenfelekkel, tárgyakkal találkozhatunk bennük. Feladatunk a szobák bejárása, életünkre törő rémségek likvidálása, az aktuális szint főellenfelét megtalálni, majd végezni vele, és haladni tovább. Ez nem olyan egyszerű, mivel a régi jó Nintendo-s időbeli játékokhoz hasonlóan egy szuszra kell végigvinnünk a programot, mentés nélkül. Nincs checkpoint, pályák közti mentés, semmi. Ha elfogynak az életünket jelző szívecskék, akkor bizony kezdhetjük előröl az egész pokoljárást.

Hősünket eme tortúrában különféle tárgyak és upgradek segítik, melyekből több mint százhúsz darab található a programban. Többféle tárggyal fogunk találkozni: van, amelyik fegyverünket erősíti, vagyis Isaac könnyeit (lecseréli csokis tejre, vagy kapunk egy „testvért”, aki megsokszorozza a tűzerőnket, stb.), javítja a tulajdonságainkat (pl. Anyu különböző dolgai, amiktől messzebbre lövünk, többet sebzünk, stb.), ideiglenesen extra képességeket nyújtók (unikornis szarv, kutyafej), és végül a bármikor felhasználható életfeltöltők, tabletták, kártyák. Ez utóbbiakból egyszerre csak egy lehet nálunk. Ezeken kívül fogunk még kulcsokat, pénzérméket és bombákat találni a szobákban. A kulcsok értelemszerűen ládákat és zárt ajtókat nyitnak, és az ajtók nagyrészt boltokat rejtenek, ahol az összegyűjtött érméinket költhetjük el extra tárgyakra, életfeltöltőre, bombákra és egyéb, a túléléshez nélkülözhetetlen dolgokra.

Ha az eddigiekből nem jött volna át, a The Binding of Isaac egy nagyon elborult játék. A készítők roppant beteges és elvont dolgokat pakoltak össze a játékban, elég csak az ellenfeleinket megtekinteni (kivájt szemű emberek, lebegő vért fröcskölő fejek, stb.), vagy a főbűnöket sajátosan ábrázoló bossokat, nem is beszélve a játék utolsó szintjéről. Nagyban növelik a hangulatot DannyB által komponált dallamok is, melyeket a 2011-es év legjobb játékzenéjének választottak meg, és nem ok nélkül. A sötét, depresszív hangulattal átitatott dallamok tökéletesen illenek a játékhoz, teljesen magába szippantva az embert.

De nemcsak a hangulat miatt nagyszerű a játék, hanem a szinte végtelen játékidő miatt is. Mint már korábban említettem, a program véletlenszerűen generálja a pályákat, az ellenfeleket és a tárgyakat, és mentés sincs. Ehhez még hozzájön a többféle befejezés (de már egynek is örülni fogunk), az unlockolható karakterek és a rengeteg achievement is. Ám sajnos a játék legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is. A véletlenszerűség miatt néha hamar óriási előnyökre tehetünk szert, ám ugyanakkor (és ez a gyakoribb) minimális extrákat találunk, amik nem sokkal enyhítik hősünk szenvedéseit. A játék másik nagy problémája a flash-ben való futás, mivel emiatt kiszámíthatatlan a teljesítménye, és hiába áll rendelkezésünkre többféle beállítási opció, még a legerősebb gépeken is hajlamos csúnyán belassulni a program.

Az irányítás sem fogja mindenki tetszését elnyeri. Alapból a WASD gombokkal mozgunk, és a nyilakkal négy irányba sírhatunk, átlósan nem. Ha ez nem megfelelő számunkra, akkor használhatunk gamepadot is, de a készítők valamiért nem integrálták a játékba a beállításokat, hanem az egészet egy külsős programra, a Joy2Key-re bízták. Szerencsére egyes játékosok már készítettek a játékhoz gombkiosztást, melyet a programmal együtt innen tölthettek le.

Összegezve tehát a dolgokat: a The Binding of Isaac egy addiktív, roppant hangulatos, egyszerű és megunhatatlan ügyességi játék, mely nehézségével és random pályagenerátorával hosszú időre tartalmas kikapcsolódást nyújt, kisebb hibákkal. A mentés hiánya sokakat elrémiszthet, de a játék annyi tartalommal bír mindössze öt euróért, melyet jó néhány AAA kategóriájú játék megirigyelhet. Vásárlás előtt ajánlom a próbaverzió kipróbálását, mely alapján könnyedén eldönthetjük, hogy segítünk-e egy szegény kisfiúnak szembeszállni megőrült édesanyjával, vagy hagyjuk, hogy az egy konyhakést forgasson meg benne.

Értékelés: 8/10