Anno 2070 – Játékteszt

Az Anno-sorozat legújabb tagja szakít a hagyományokkal, így betöltését követően a múltból egyenesen a távoli jövőbe csöppenhetünk.

Az Anno-sorozat immáron közel 15 éve táplálja a valós idejű stratégák csillapíthatatlan étvágyát. A franchise ugyan többször is volt már mélyponton a múltban, de összességében mindig sikerült megújulnia. Az Anno epizódok jellegzetessége eleddig az volt, hogy különféle történelmi korokba repítették a játékosokat, ahol városépítéssel, kereskedelemmel és menedzseléssel kellett foglalatoskodniuk. A bevett játékmeneten ugyan ezúttal sem változtatott egy fikarcnyit sem a Blue Byte Software csapata, viszont felsőbb nyomásra elhatározták, hogy – a rajongók többségének nagy bánatára – a sorozat legújabb epizódjával szakítanak a történelemmel és inkább egy fiktív jövőbe küldenek minket. Ez az eshetőség a bejelentéskor egyszerre hangzott megdöbbentőnek és izgalmasnak egyszerre. Megdöbbentő volt azért, mert az Anno epizódokat úgy szoktuk meg, hogy összetéveszthetetlen középkori hangulattal bírtak, de izgalmas volt azért, mert ez a futurisztikus koncepció rengeteg lehetőséget és gyökeres megújulást jelentett a címnek.

Véleményem szerint azonban az illetékesek képtelenek voltak kihasználni az ebben rejlő potenciált. Számomra például több napnyi tesztelés után is olyannyira idegennek hat az Anno 2070, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. A korábbi részek mesés, varázslatos és nem utolsós sorban barátságos, meleg hangulata ugyanis ebből a részből teljes egészében kiveszett. Cserébe pedig nem kaptunk mást, mint hideg színekből álló kezelőfelületet és az ismerős momentumok ellenére idegennek ható játékmenetet. Az egész játék túl komoly, túl mechanikus és futurisztikus akar lenni egyszerre, ami egyszerűen nem áll jól neki. Ami tehát az első nagy szívfájdalmam volt a legújabb Anno epizóddal kapcsolatban, az nemes egyszerűséggel az, hogy kiveszett belőle mindaz a hangulat, mindaz a gyermeki báj, ami miatt még a múltban érkezett legrosszabb részeket is képesek voltunk szeretni. Márpedig a fejlesztők érezhetően nagyon igyekeztek abban, hogy egy hihető történettel ruházzák fel alkotásukat, ami miatt egyértelműen egy baráti hátba veregetésre jogosultak.

A történet szerint ugyanis 2070-re a globális felmelegedés olyan előrehaladott állapotban lesz már, hogy a sarkköri jégtakarók teljesen elolvadnak. Ennek egyértelmű hatása lesz, hogy a tengerek és az óceánok vízszintjei nagymértékben megemelkednek, aminek köszönhetően a Föld leginkább egy óriási úszómedencéhez fog hasonlítani. A katasztrófa következtében ugyanis a szárazföldek aránya jelentősen megcsappant, méghozzá olyannyira, hogy az emberiség megmaradt rétegének alkalmazkodnia kellett a helyzethez. Ebben a néma háborúban három frakció köré csoportosul a megmaradt lakosság, ők név szerint a The Eden Initiative (Ecos), a The Global Trust (Tycoons) és a S.A.A.T. (Tech). Mindegyik fél másképpen közelíti meg a problémát, így a három részre osztott kampány egyes missziói alatt egyenként kapunk ízelítőt a különféle módszerekből. Az Ecos vállalata ugyanis az önfenntartó és környezetkímélő városok felépítésében látja a jövőt, de módszerük problémás és rendkívül lassú. A Tycoons oldalán a gyors építkezésé és fejlődésé lesz a főszerep, azonban tevékenységük korántsem környezetkímélő, aminek hála állandóan szembe kell nézniük ezzel a problémával, mint ahogyan a folyamatosan csökkenő erőforrások is gondot jelentenek. A Tech frakció bár harmadikként lett feltüntetve, ők inkább a másik két oldal úgymond segítői, akik modern és erőteljes technológiákat kutatnak annak érdekében, hogy az Ecos és a Tycoons képes legyen eredményeket elérni. A háromféle problematika és megközelítés számunkra háromféle játékstílust eredményez majd a kampányon belül, attól függően, hogy melyik oldalon csatlakozunk a cselekményhez.

A jól felépített koncepció segítségével hamar azonosulhatunk majd a játék megújult tematikájával, de a régi hangulattól így is elmarad az új cselekmény által gerjesztett élmény. Ezen pedig sajnos az sem segít, hogy az Anno 2070 tulajdonképpen ugyanazt a játékélményt kínálja, mint elődei, tehát a középpontban újfent a városépítés, a menedzsment és a kereskedelem áll majd. Tény, hogy ezúttal – a szárazföldek minimalizálódása miatt – komolyabb teret nyert a játékban a menedzselés és háttérbe szorult az a fajta városépítés, amikor szó szerint óriási metropoliszokat kellett megalkotnunk, illetve gondoskodnunk azok ellátásáról. A skirmish missziók alatt azért természetesen kiélhetjük majd efféle vágyainkat, de a kampányból igencsak hiányzott, hogy éppen egy városépítős stratégia esetében kerül némileg háttérbe ez az opció. A játékmenet egyébiránt ettől függetlenül teljesen megmaradt a régi formában, így tehát a legtöbb esetben újfent egy tökéletes infrastruktúrával bíró település létrehozása lesz a célunk. Gondoskodnunk kell majd a központi épületek felhúzásáról, a lakók betelepítéséről, azok szórakozásáról, ennivalójáról és életkörülményeiről, mindeközben pedig kereskednünk is kell a város menedzselése mellett, hiszen a szűkössé vált szárazföldek miatt bár lehetőségünk lesz bányászatra, a fókuszban ezúttal többnyire az étel, az épületmodulok és a szerszámok állnak, de a későbbiekben lehetőségünk lesz nyersanyagokat is elővarázsolni a föld alól, amelyeknek köszönhetően egyre újabb épületeket húzhatunk fel városainkban.

A kampány tehát szép fokozatosan nehezedik majd, ám sajnos azt kell mondjam, hogy még engem, mint ős-Anno rajongót is sikerült meglepnie annak a hiányosságnak, miszerint nincs betanító mód, a lehetőség teljes egészében hiányzik a játékból. Ugyan az adott térképek feladatait igyekszik mindig a szánkba rágni a program, számomra mégis óriási hiányosságot jelentett mindez, hiszen az új épületek és az új koncepció miatt sikerült többször is elbizonytalanodnom, gyakran még a legkézenfekvőbb cselekvések előtt is. Emiatt a programban könnyű elakadni, mondhatjuk bátran, hogy nehézkes vele boldogulni, de ha egyszer beletanultunk, akkor garantáltan egy örök kedvencet avathatunk az Anno 2070 képében. Ezen a tényen erősít, hogy a többi UbiSoft által gondozott címhez hasonlóan a játék is egy komoly online hátteret kapott, aminek köszönhetően nem csak barátainkat találjuk meg könnyedén egy-egy többjátékos összecsapáshoz, hanem beszélgethetünk velük, üzeneteket küldhetünk nekik, ellenőrizhetjük eredményeiket, egyszóval minden adott lesz ahhoz, hogy ne csak egyedül, hanem ismerőseink oldalán is jól érezzük magunkat az Anno 2070-ben.

Így a teszt végéhez közeledvén még két szívfájdalmam van a játékkal kapcsolatban, ezek közül az egyik a küllem, a másik pedig a hang problematikája. Az alkotás ugyanis nem csúnya, ez tény, de nem is olyan szép, mint amilyennek a készítők a korábban kiadott képeken és videókon beállították nekünk. A tű éles kép helyett ugyanis normális fps szám mellett mosott és homályos minden, természetesen minden beállítás maximumra állításának esetében is. A hangokkal sem lehetünk maradéktalanul elégedettek, hiszen a szinkronhangoktól – főleg a segítséget jelentő robothölgy idegesítő orgánumától – egyenesen a falra lehet mászni, mindemellett pedig a zenék is borzalmasak lettek. Hol vannak már azok a csodás dallamok, amelyek a korábbi Anno epizódokat jellemezték?

Bármilyen nézőpontból is tekintek az Anno 2070-re, ki merem jelenteni, hogy ez a modern és futurista koncepció nem áll jól a sorozatnak. Ugyan korántsem lett rossz a játék, hiszen a stratégiai rendszere már évek óta tökéletesen működik, a tematika pedig mondhatjuk bátran, hogy elég erőteljesen szubjektív megítélés kérdése. Abban azonban minden bizonnyal egyetértenek velem a régi Anno részek rajongói, hogy a jellegzetes hangulat eltűnt a játékból, így legyen akármilyen jó a története, működjön akármennyire jól a mögé felállított szisztéma, a végigjátszás során folyamatos hiányérzetünk lesz. Reméljük a következő epizód fejlesztése előtt ezt a készítők is belátják majd!

Értékelés: 7,5/10