Csizmás, a kandúr – Filmkritika
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A 2001-es Shrekben mellékszereplőként mutatkozott be Csizmás kandúr, aki ezúttal egy külön történettel igyekszik bizonyítani, egymaga is képes elvinni a hátán egy egész estés mozit. Szerencse, hogy kilenc élete van!
A Dreamworks az elmúlt tíz évben tulajdonképpen a 2001-ben debütált Shrek hagyatékának maradványaiból építkezve próbál meg évről évre újabb és újabb animációs filmeket lenyomni a torkunkon, s miután cseppnyi eredetiségük is elveszni látszik, nemes egyszerűséggel visszanyúltak a zöld ogre kalandjaiból megismert, a csibészséget és a cukiságot egyaránt magában ötvöző Csizmás kandúrhoz, aki első önálló filmjében egyetlen kardcsapással vágja haza mindazt, ami miatt korábban megszerettük. A Csizmás, a kandúr ugyanis mellőz minden egyediséget, miközben a Shrek sajátos jegyeit, a kikacsintásokat, a szikrázó poénokat is csak nyomokban, egy-egy pillanatra képes megvillantani, így az alig másfél órás játékidő emlékezetes jelenetek nélkül repül el.
A történet középpontjában ezúttal az aranytojást tojó tyúk legendája áll, amire nem csak főhősünk, de a meglehetősen sajátosan értelmezett Jancsi és Juliska is szemet vetett. Ahhoz, hogy gyerekkora óta hajkurászott vágyálmát elérje a Zorro-t is meghazudtoló kardforgató kandúr, régi ellenségével, az angolszász mesevilág ismert alakjával, Tojás Tóbiással és a csinos, mindig dörzsölt Puha Praclival kell összeállnia. Kalandjuk sokrétű és színes helyszíneken át vezet, s akcióban se lesz hiány, csak a bértollnokok által összedobott forgatókönyv nem hagyja, hogy igazán kibontakozhassanak hőseink, akik a spanyol sztereotípiákra épített humornak köszönhetően pont olyan laposak és unalmasak, mint az a történet, amit előadni próbálnak.
Így viszont egyetlen ütőkártyája maradt a filmnek, a látvány, de ennek oltárán nem minden esetben ildomos feláldozni egy szórakoztató történetet. Ugyan akad 3D, meg sok színes és látványos jelenet, a Csizmás, a kandúr esetében nem igazán indokolt a térhatás erőltetése, mert abszolút nem tesz hozzá semmit az élményhez (a Kung Fu Panda 2-nél legalább volt értelme). Talán pont ezért nehéz behatárolni, kinek is szól a Dreamworks meséje, poénok hiányában ugyanis a felnőttek kevésbé vagy egyáltalán nem fognak szórakozni, a kicsik pedig nem biztos, hogy szórakoztatónak és aranyosnak fogják találni a becsülete visszaszerzéséért rimánkodó spanyol szerető szerepében tetszelgő cicust.
Értékelés: 5/10
