Grand Theft Auto III: 10 Year Anniversary Edition – Játékteszt

Idén ünnepelte tizedik születésnapját a saját stílusán belül forradalminak számító Grand Theft Auto III, a Rockstar pedig igyekezett méltón megünnepelni a jubileumot. A visszatérésre Android és iOS rendszereken került sor, de vajon a nosztalgia felülkerekedik a kapott élményen?

Tíz évvel ezelőtt, 2001 októberében mutatkozott be PlayStation 2-ön (később Xbox-on és PC-n is) a nyitott világú, történetvezérelt játékmenetet felvonultató Grand Theft Auto III, melyben a New York-ról mintázott Liberty City-ben gengszterkedhettünk. A játékban egy néma főhőst alakítottunk, akit a játék elején társai egy bankrablásnál felültetnek, így bosszútól vezérelve a helyi bandák és az alvilág krémjei között lavírozva vesszük fel az újabb és újabb küldetéseket, hogy aztán a ranglétrát megmászva revansot vehessünk a minket eláruló volt rabló társakon. Ha pedig szerettünk volna kilépni a mókuskerékből, és egy pillanatra ki akartunk kapcsolni, elég volt elkötni egy járgányt, bekapcsolni kedvenc rádiónkat, és a zenét bömböltetve szabadon bebarangolni Liberty City-t. A mobileszközökre készült átirat szerencsére az élményt ügyesen adaptálta, de miközben az első percekben elkapja a játékost a nosztalgia gépszíja, sokszor szembesülünk vele, hogy a portolt változat sajnos technikai fronton nem igazán jeleskedik.

Tesztünket egy Samsung Galaxy Note-on végeztük, s hiába a készülék komoly erőforrása, Android rendszerekkel nehezen barátkozik meg a Grand Theft Auto III: 10 Year Anniversary Edition, így például az átvezető videók rendre akadoznak, ezzel gyakorlatilag élvezhetetlenné téve a sztori újbóli átélését. A játék emellett a látványvilág terén se volt képes megújulni, a tíz évvel ezelőtti, pixelgazdag, elmosott textúrák és a játékot végig jellemző popup hatás uralja a látottakat. Napjainkban, amikor Infinity Blade-ek futtathatók okostelefonjainkon, igazán vehette volna a fáradságot a Rockstar, hogy felskálázza, ne adj isten, esetleg újratextúrázza Liberty City világát.

Az irányítás nem mutat túl a már megszokott érintőképernyős megoldásokon, így a virtuális joy-t nyomogatva terelgethetjük főhősünket, illetve szintén a kijelzőn elhelyezett virtuális gombok nyomkodásával csalhatunk elő további interakciókat. Ami ezzel kapcsolatban számomra kissé zavaró volt, az az érzékenység, ami egyrészt a járművek vezetésénél domborodott ki igazán, de tűzpárbajok esetén se volt mindig kényelmes, hogy nem tudtam rendesen irányba forgatni a főszereplőt. A kontroll ugyanis túlságosan érzékeny, s utóbbi esetében az autocélzásnak köszönhetően nem egyszer kerülünk majd olyan helyzetbe, mikor többen támadnak ránk, mi pedig pont a legkevésbé veszélyes delikvenst tudjuk először célba venni (mondjuk jön egy banda, néhány kezében puska, egyik kezében baseballütő, és az autocélzás miatt utóbbit sikerül elsőre célba venni). Ami pozitívum, hogy a gombok elhelyezkedése, illetve azok funkciói személyre szabhatóak, így magunk alakíthatjuk ki, mit mivel csináljon a játék.

Ami viszont nem változott, az a hangulat, amire alaposan rátesz a nosztalgiafaktor. Remek érzés újra Liberty City utcáin bandázni, a rádiót bömböltetve felfedezni, ráadásul a karakterek, a küldetések és a poénok még mindig remekül elszórakoztatják az embert. A játék mindössze alig 700 FT-ért már beszerezhető, ennyit pedig egy vérbeli rajongónak biztosan megér, hogy ismét felfedezze magának korábbi emlékei színhelyét, de ha tíz évvel ezelőtt kimaradt volna a harmadik GTA, s nincs már lehetőséged nagygépes változatban kipróbálni, akkor alacsony ára biztos vásárlócsalogató lehet. Hibái ellenére minden percét élvezni lehet még ma is, mert még mindig képes magába szippantani, s képes megmutatni, miért volt jó tíz évvel ezelőtt gamernek lenni.

Értékelés: 7/10