A PC-s játékos társadalomnak öt extra hetet kellett várnia a Sötét lovag legújabb kalandjaira. Az idő közben napvilágot látott Xboxos kritikák egy cseppet sem könnyítettek ezen az amúgy sem szívderítő helyzeten, de végre vége a várakozásnak. Cikkünkből kiderül, meghozta-e gyümölcsét a PC-s verzió elnyújtott fejlesztési ideje.
Mivel maga a játék konzolon már több mint egy hónapja megjelent, ráadásul Chilly még melegében egy igen átfogó játéktesztet is írt róla Nektek, így ezúttal nem vesztegetnénk a drága időtöket a játék általános jellemzőivel, s cikkünkben elsősorban a konzolos és PC-s verziók közti különbségekre fókuszálnánk. Azok kedvéért, akik valamilyen okból eddig lemaradtak az eddigi információkról, dióhéjban a lényeg: Az Arkham Asylum folytatása szakít elődje játékmenetével és a viszonylag szűkös helyszínen játszódó akció helyett egy teljesen nyílt világba kalauzol el minket. Arkham City-ben tulajdonképpen oda megyünk, ahova akarunk, és azt csináljuk, amihez éppen kedvünk támad, és eközben a városrész éli komor mindennapjait. Bűnözők csapnak össze, ártatlan áldozatok várják megmentőjüket, tehát összefoglalva a képregényekből és filmekből ismert világ a maga összes apró részletével együtt megelevenedik a képernyőn. A fő történeti szál természetesen adott, de milliónyi kisebb-nagyobb mellékküldetéssel is múlathatjuk az időt, de ha éppen ezekhez sincs kedvünk, akkor nyugodtan mászkálhatunk fel, s alá a hatalmas területen.
Az eddig megjelent kritikák egybehangzóan az idei év játéka cím egyik legerősebb várományosának ítélték az Arkham City-t és ez egy cseppet sem könnyítette meg a PC-s társadalom dolgát az extra várakozási idő alatt. Az egyedüli vigaszt a fejlesztők és az Nvidia ígéretei jelentették, miszerint igaz, hogy a konzolosok hamarabb kipróbálhatják az év játékát, de igazi pompájában akkor is csak a PC-n fog tündökölni, köszönhetően a platformon elérhető nagyságrendekkel nagyobb teljesítménynek. Tehát elvileg nem egy szimpla konzol-portról van szó, hanem külön a többleterőforrás figyelembevételével végzett fejlesztésről.
Ez egyrészt jelent magasabb felbontású textúrákat és általánosságban vett magasabb részletességet a látvány terén, másrészt pedig azt, hogy a PC-sek élvezhetik a DX11 nyújtotta előnyöket. A konzolos verzióhoz képest a látvány tényleg érezhetően élesebb, az apróságok kidolgozottsága – legyen szó a rosszfiúk tetoválásairól, vagy a köpenyünkön meglátszó hópelyhekről – tényleg lenyűgöző, viszont igazán szembetűnő különbséget csak a DX11-es effektek és a tesszelláció bekapcsolása után vehetünk észre. Ilyenkor a látvány tényleg szinte olyan, mintha egy előre rendelt videót néznénk. A felületek megtelnek élettel, és számtalan apró részlettel gazdagodik a kép, a füstön látszik az elhaladó karakterek keltette zavar, a köpeny pedig ténylegesen valós anyagdarabként viselkedik. Igaz, ugyan, hogy még ilyenkor is becsúsznak olyan apróságok, mint a köpenyen átütő tüskék, de ugye semmi sem tökéletes.
Sajnos azonban a fenti állítás igazságtartalma nem csak az ilyen apróságokon ütközik ki. Az igazi probléma az optimalizáció területén jelentkezik. A probléma egész annyira komoly, hogy a DX11-es hatások kínálta extrák mellett a játék csak és kizárólag a high-end kategóriájú konfigurációkon hajlandó elfogadhatóan működni és még azokon is hajlamos a maximális beállítások mellett brutálisan lelassulni a program. Bár az készítők már hivatalosan is elismerték, hogy akadnak a teljesítmény finomhangolását érintő hiányosságok és állítják, hogy már dolgoznak a megoldáson, ez a mi problémáinkon jelen pillanatban vajmi keveset segít. Persze az ügy megoldható egy huszárvágással is, amennyiben kikapcsoljuk a DX11 effekteket, viszont ezzel pont azt iktatjuk ki, amire elvileg tovább kellett várnunk a konzoltulajoknál. A látvány még így is kellemes, viszont igazából már nem sokban különbözik az Arkham Asylum nyújtotta élménytől. Azt nem vitatjuk, hogy a jelentősen nagyobb terület ugyanazon a grafikai szinten való megjelenítése is komolyabb programozói kihívást jelent a készítőknek, csak éppen nem erről volt szó.
A játékélmény másik sarkalatos pontja az irányítás. Itt egy az egyben az Arkham Asylumban használt sémát emelték át, ami már ott is jól működött, így igazából túl sok további magyarázatra nincs szükség. Ellenben érdemes megemlíteni, hogy a kontrolleres irányításhoz képest még így is darabos a játékélmény a billentyűzet+egér kombináció használata mellett. Tehát, ha módunk van rá, tanácsosabb egyenesen a gamepaddel nekiugrani a játéknak, mivel az irányítás kiosztását eredetileg arra tervezték és emellett a PC-s adaptáció, lehet az bármennyire jó is, sajnos nem versenyezhet.
Összességében tehát, a Batman Arkham City PC-n is egy kiváló akciójáték, hihetetlenül erős hangulattal, ami első sorban a legapróbb részletekig autentikus környezetnek, a kiváló szinkronmunkának és a jó forgatókönyvnek köszönhető. Másrészről viszont a PC-s verzió nem hozza azt a plusz, amit a csúsztatott megjelenés fejében ígértek. Persze a textúrák szebbek és pár részlet kidolgozottabb, viszont az igazi extra élményt a DX11-es megoldások jelentenék, azok viszont jelenleg csak a legerősebb gépeken hajlandóak elfogadható minőségben futni, ráadásul azokon sem minden esetben. Ezt elviekben a jövőbeni patchek orvosolják majd, viszont akkor adódik a kérdés, hogy mégis miért kellett ennyivel később kiadni, mint a konzolos testvért. Emellett csak apró bosszantó tényező, hogy amennyiben nem rendelkezünk gamepaddel, az irányítás is darabosabb egy picit, de ez egyértelműen az eszközök sajátosságaiból adódik, nem pedig a fejlesztők hibája, így igazán nem is róható fel hiányosságként. Amennyiben még nem ruháztatok be rá és teljes pompájában szeretnétek viszont látni a Sötét lovagot, azt tudjuk tanácsolni, hogy várjátok meg a vásárlással a beígért patch-eket és akkor garantáltan nem fogjátok sajnálni az Arkham City-ért kiadott pénzt.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!