A Croteam csapata hagyományaihoz és ígéreteihez híven ismét szembe megy napjaink FPS-einek trendjével. A beharangozásnak megfelelően új játékukban nincs fedezékhasználat, nincs taktikázás és nincs regenerálódó életerő. Ellenben van impozáns arzenál, már-már nevetségesen sok ellenfél és egy nem túlzottan bonyolult történet. Működőképes lehet még a klasszikus recept?
Minekutána a Serious Sam 2 továbbgondolt történetével és meglehetősen komolytalan hangvételével sikeresen megosztotta a széria rajongóit, a Croteam csapata úgy döntött, a következő rész folytatás helyett inkább előzmény lesz. Bár hivatalos megerősítés nem érkezett, valószínűleg a címben szereplő három betű is ezt hivatott jelezni (Before First Encounter). Annak idején a First Encounter minimalista bevezetőjéből megtudhattuk, hogy az emberiség éppen kilépet a csillagok közé, amikor is egy idegen civilizáció lerohanta, s a konfliktusban maga a Föld is végveszélybe került. Ekkor utolsó reményünket egy elfeledett ősi civilizáció hagyatéka, egy időgép jelentette, amellyel visszaküldhették a bolygó legkiválóbb harcosát, hogy gyökereiben fojtsa el a problémát. A BFE története arra fókuszál, hogy egyrészt hogyan vívta ki magának ezt a megtisztelő címet Sam barátunk, másrészt hogyan sikerült működésre bírni a Time Lock néven emlegetett szerkezetet.
Az idő tehát a nem túl távoli jövő, a feladat pedig nemes egyszerűséggel az emberiség megmentése. A helyszín értelemszerűen Egyiptom, ahol az ősi civilizáció emlékeit felfedezték. A bevezetőben éppen egy helikopteren utazunk Kairó fölött, hogy felvegyünk egy tudóst, aki áttörést ért el az ismeretlen technológiával, ám gépünket találat éri, így egyedüli túlélőként kénytelenek vagyunk gyalog folytatni utunkat. Tekintve, hogy a város éppen ostrom alatt áll és mindenhol nyüzsögnek az idegenek, ez nem feltétlenül lesz egyszerű feladat.
A történettel többet nem is érdemes foglalkozni, mivel az FPS-ek klasszikus hagyományainak megfelelően a BFE dramaturgiai elemei annyiban kimerülnek, hogy a minket szállító gép vagy lezuhan, vagy épp nincs hozzá pilóta, ezért valahogy mindig egyedül és két lábon kel nekivágnunk a megszállóktól nyüzsgő terepnek.
A fejlesztők tartották magukat a kezdetekkor meghatározott elvekhez, miszerint új alkotásuk visszatér a lövöldözős játékok gyökereihez, amikor a férfiak még férfiak voltak, fedezéket csak az amatőrök használtak, és ha meghúztad a ravaszt, az esetek többségében valami felrobbant. Ez alapjaiban véve kellemes felüdülést hoz a napjainkban erősen korlátozott szabadságfokot kínáló lövöldék világában. Míg a mostani AAA kategóriába tartozó címek szóló kampányai többségükben inkább emlékeztetnek egy interaktív filmre, a Serious Sam 3-ban mindössze annyi kikötés van, hogy lehetőleg öljünk meg mindent és mindenkit, aki szembe jön.
A kampány összesen 12 pályából áll, melyek mindegyikét átlagosan egy óra alatt lehet teljesíteni, de ez természetesen függ attól, hogy igyekszünk a lehető leggyorsabban végigrohanni a kötelező dolgokon, vagy megpróbáljuk megtalálni az összes elrejtett titkos helyet, ahol általában extra fegyver, lőszer vagy páncélzat lapul.
A pályák felépítése kicsit felemásra sikerült. Személy szerint nagy Sam rajongóként vártam a hatalmas tereket, ahol ezernyi szörny ront majd rám, ehelyett kezdetben, szűkös sikátorokban és alagsorokban kellett bóklásznom, ami erősen hangulatromboló volt. Szerencsére az első pár pálya után visszaköszönnek a korábbi részekből ismerős óriási nyílt szekciók, ahol aztán rosszarcúakból sem volt hiány, de továbbra is akadtak (legalábbis számomra) lelombozóan szűkös részek. Ami a kellemetlenséget tovább fokozta, hogy ezek a pályarészek rendszerint sötétek, így itt Sam kénytelen zseblámpát használni, viszont ennek be és kikapcsolása teljesen automatikus, ami már csak azért is problémás, mert a program nem feltétlenül úgy ítéli meg a látási viszonyokat, ahogy egy mezei játékos. Ennek következményeként viszonylag sűrűn előfordul, hogy félhomályban kell tapogatóznunk és ilyenkor vagy szerencsénk van és megtaláljuk a továbbvezető utat, vagy nyerünk pár bónusz percet az adott pályán.
A fegyverarzenál kellően széles. Az egyszerű pisztolytól kezdve a sörétesen, gépfegyveren és gépágyún át egészen a gránát- és rakétavetőkig, illetve a hordozható ágyúig van itt minden, amit csak egy játékos kívánhat. A korábbi részekhez képest változás, hogy a rohamkést felváltotta a kőtörő kalapács, ami valljuk be, csak hatásosabb, továbbá bekerült egy kellően brutális közelharci mód is. Ennek használatával kitéphetjük a Gnaarok szemét, vagy a klónozott katonák szívét, leszakíthatjuk a Kleerek fejét, vagy nemes egyszerűséggel kitörhetünk pár nyakat. Ennek értelemszerűen nem a nagy tömegekben vesszük majd igazán hasznát, de ha ügyesek vagyunk, egy-egy leszakított testrésszel is kivégezhetünk néhány ellenfelet. Ezúttal az arzenál majd minden darabja valósághű, tehát vagy ma is létező fegyver, vagy azok valamilyen enyhén fejlesztett változatai. Természetesen akad kivétel is, mint a lézerágyú, vagy a rakétavető, de ez a ritka kivétel esete, ami erősíti a szabályt. Hogy a realitásoknak megfelelően áttextúrázott fegyverek pozitív, vagy negatív változást jelentenek, azt mindenki döntse el maga, minden esetre így hihetőbbnek tűnik, hogy a közeljövőben járunk. Másrészt viszont mikor számított a Serious Sam játékok esetében a realitás?
Az ellenfelek intelligenciájáról nem érdemes sokat beszélni, mivel ilyesmi nem nagyon van nekik. Tulajdonképpen amint meglátnak minket, azonnal megpróbálnak megölni és értelmi képességeik ennyiben ki is merülnek, de ez így rendjén is van. Intellektuális gyengeségeiket ellensúlyozandó jó sokan vannak, ráadásul jó sokfélék is. Az első két epizódból talán a békákon kívül mindegyik ellenfél visszaköszön most is, plusz akadnak köztük eddig nem látottak is, amik mind érdekes és izgalmas megoldások, bár akad köztük olyan is, aminél a fejlesztőkkel nagyon elszaladt a ló, így irgalmatlanul keményre sikerült.
A program egyetlen igazán problémás része a technikai megvalósítás. Sajnos az optimalizálás nem igazán sikerült a Croteam embereinek, így a már élvezhetőnek nevezhető látványvilághoz komoly vasra van szükség, továbbá ha többjátékos módban gondolkodunk, akkor a teljesítmény nagyon csúnyán visszaesik. A teszt alatt a szóló kampány alatt az FPS-em 30 és 120 között mozgott, viszont amint megpróbálkoztunk a kooperatív móddal, ez az érték változatlan beállítások mellett lesett 15-20 közé. Egyrészt ez erősen indokolatlannak tűnik, másrészt alacsony beállításokon eszméletlenül kiábrándító a látvány, úgyhogy erősen bízunk benne, hogy a jövőbeni sebtapaszok kijavítják a teljesítményt érintő hibákat. Ezen túlmenően sajnos a környezet interaktivitása is elmarad a várakozásoktól, legalábbis a játék első felében.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Serious Sam 3: BFE kicsit felemásra sikerült. Érthetetlenül magas a gépigénye és még kifejezetten erős konfigurációkon is akadnak teljesítménybeli gondjai, különösen többjátékos módban. Ezen túl a játék első pár pályája valahogy nem az igazi. A környezet csak minimálisan pusztítható, hiányoznak a nagy nyitott terek, viszont van helyettük egy csomó szűkös és sötét szakasz, ami egyszerűen nem illik Samhez. A történet második harmadától viszont a játék vesz egy 180 fokos fordulatot, visszatérnek a tágas terek, itt már jóval nagyobb mértékben testre szabhatjuk a tereptárgyakat is, és úgy összességében visszatér a régi Serious hangulat, ami a rajongókat garantáltan kárpótolja majd az összes kellemetlenségért. Az egyjátékos kampány mellett még ott van a multi móka lehetősége is, amiben egyszerre maximum 16-an vehetünk részt. Itt végigjátszhatjuk a kampányt egymást segítve, vagy játszhatunk egymás ellen is a jól ismert többjátékos módokban, mint a deathmatch, a CTF, vagy a last man standing. Összességében tehát, figyelembe véve, hogy budget kategóriás játékról beszélünk, a First és a Second Encounter rajongóinak erősen ajánlott, valamint mindenkinek érdemes kipróbálni, aki kicsit belefáradt a CoD és a Battlefield játékok által képviselt irányvonalba. Arra viszont fel kell készülni, hogy az igazi móka csak a 3-4. pályán kezdődik el, illetve, ha szeretnénk többjátékos módban is indulni, akkor az elfogadható látványhoz igen erős konfigurációra lesz szükségünk.
Értékelés: 7,5/10
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…