Saints Row: The Third – Játékteszt

Harmadik részével a Saints Row-sorozat teljes egészében levetkőzte korábbi epizódjainak gyermekbetegségeit. Retteghet a Rockstar?

A kétezres évek közepére az úgynevezett GTA-láz teljes egészében letarolta a játékipart, a Rockstar sorozata ugyanis olyan sokszínű játékélményt tudott nyújtani a rajongóknak, amelyben a soha nem látott szabadság ötvöződött a legtöbb stílusjeggyel. A 2004-es esztendő végére a Grand Theft Auto mánia már a csúcsponton járt, így nem számított túl nagy meglepetések, hogy a legtöbb fejlesztőstúdió a sandbox műfaj felé fordította érdeklődését és profilját. A számtalan próbálkozó azonban rendre elbukott a Rockstar alkotásával szemben, akadt viszont néhány próbálkozó, akik legalább a „klón” jelzőt sikeresen magukra tudták aggatni, ezáltal megalapozva helyüket a színtéren. Ezek közé a nevek közé tartozott a Volition által fejlesztett Saints Row is, amelynek első epizódja 2006-ban, tehát a San Andreas és a GTA IV között félúton jelent meg, méghozzá kizárólag Xbox 360 konzolokra. A játék kétség kívül az egyik legjobb nyúlása volt a fentebb sokat említett játéknak, azonban képtelen volt túl sok újdonságot mutatni a műfaj őrültjeinek. Alig két éves fejlesztési időt követően azonban elkészült a folytatás, amely felcsillantotta a reményt a közönség számára, miszerint van új a Nap alatt, van élet a GTA-sorozat után is. Az egyszerűen Saints Row 2 címet kapott második felvonásban ugyanis egyedi stílusjegyek, más megközelítésű történet, a kihívottal szembeni nagyobb szabadság, lényegesen több lehetőség és olyan hangulat áradt az alkotásból, ami miatt nagy reményekkel vártuk a vízválasztóként szolgáló harmadik részt.

Saints Row: The Third névvel néhány nappal ezelőtt meg is érkezett a sandbox alkotások – immáron nyugodtan mondhatjuk, hogy – egyik koronázatlan királya, amely teljes egészében levetkőzte magáról a korábban megmaradt GTA stílusjegyeket. Nyilván hasonlóságok még így is bőven akadnak a két cím között, hiszen rabolhatunk autót, lövöldözhetünk, hajba kaphatunk a különféle bandákkal, szabadon bejárhatunk egy óriási várost, amely nem mellesleg az egyik legnagyobb egybefüggő és lélegző virtuális környezet, amit valaha is láttam, de ezek olyan alapvető momentumok, amelyeknek köszönhetően nyugodtan összehasonlíthatunk egy Crysist egy Wolfensteinnel is, hiszen FPS műfajú mind a kettő. A Saints Row: The Third azonban más! Hogy mitől, azt a legtöbben garantáltan csak akkor fogjátok megérteni, ha betöltitek a játékot és kijátszotok néhány küldetést, hiszen nem túl egyszerű feladat leírni olyan hangulati tulajdonságokat és benyomásokat, amelyek megfoghatatlanok és megfogalmazhatatlanok. A gyakorlott GTA rajongók – mint amilyen jómagam is volnék – azonnal tudni, de fontos, hogy leginkább érezni fogják, hogy itt már alapjaitól nem ugyanaz a koncepció, de nem csak a történet és a főhős, sőt nem is a város különbözősége, hanem egy megmagyarázhatatlan érzés és hangulat miatt.

A hangulat pedig a legújabb epizódban is csillagos ötöst érdemel, a fejlesztők ugyanis újfent elhitetik velünk, hogy vagyunk valakik a játékban, hogy mindent megtehetünk az adott virtuális város utcáin. Leüthetjük például a szembe jövő rendőrt, elvehetjük egy fiatal pár pénzét, mi rendelkezhetünk élet és halál felett, de sokkal csekélyebb ügyekben is ránk van bízva a döntés joga. A játékban például bármelyik járművet megkaparinthatjuk magunknak, legyen szó egy menő sportmotorról vagy egy versenyautóról. Számomra ugyan még mindig hiányoztak a kerékpárok és a gördeszkák az utakról, de garantáltan feledtetni fogja velünk ezt a kis apró hiányosságot a milliónyi másik lehetőség. Hogy további példákat említsek, épületeket, üzleteket vásárolhatunk magunknak, amelyek hasznot termelnek számunkra, karakterünket bármikor átöltöztethetjük, tetoválhatunk rá, plasztikai sebészhez rángathatjuk, autóinkra tuning-alkatrészeket szerelhetünk, nem mellesleg pedig különféle küldetéseken vehetünk részt, amelyek vagy a történetet előregörgető főfeladatok vagy leginkább a pénzszerzés, de sokkal inkább a móka és kacagás miatt kialakított mellékes munkák, amelyek keretein belül versenyeket éppen úgy találhatunk majd, mint megdöbbentő, de egy banda oszlopos tagjához illeszkedő küldetéseket. Lesz például, amikor egy páncélosba pattanva minél nagyobb kárt és felfordulást kell okoznunk a város utcáin, ami finoman szólva is óriási élmény, főleg abban az esetben ha utunkba akad néhány tag is az ellenséges bandákból.

Merthogy a város bármelyik részén is járunk, bármikor belebotolhatunk néhány gengszterbe, akik nem a mi gangunk szülöttei, így megpróbálnak majd hidegre tenni minket. Az óriási bejárható metropoliszról tudni érdemes, hogy az egyik legélőbb virtuális világ, amit valaha is láthattunk. Az emberek nem csak céltalanul bolyonganak, céljuk van, tudatosan használják a zebrát, a járdát, a boltokat, beszélgetnek, élik egyszerű kis életüket. Ugyan a mesterséges intelligencia néha képes érdekes helyzeteket előidézni, de ezt igazán elnézhetjük egy ekkora környezetet töltési idők nélkül kezelő játéknak. Ezeket a szituációkat ráadásul csak akkor fogjuk észrevenni, ha szabadon kóborlunk az utcákon, a küldetések alatt ugyanis garantáltan nem lesz időnk efféle hibákkal foglalatoskodni. A missziók ugyanis izgalmasak és csak úgy duzzadnak az adrenalintól, nem mellesleg pedig ismét sikerült velük némileg elhatárolódni a GTA epizódoktól. Habár itt is az állandó akció lesz a főszerepben, méghozzá annak érdekében, hogy keresztülhúzzuk az ellenséges bandák számításait, de a Saints Row: The Third-ben sokkal viccesebb, sokkal humorosabb módon tálalják nekünk a történetet, illetve a feladatokat. Garantáltan még a legkomolyabbnak tűnő autós üldözés közben is találkozni fogunk egy olyan beszólással vagy egy olyan történéssel, amelyik mosolyt csal az arcunkra és akkor még nem is hoztuk szóba a direkt a poén kedvéért elkészült küldetéseket, amelyekből ugyan lényegesen több volt az elődben, de a harmadik résznek sem kell szégyenkeznie ebben a tekintetben.

Ha valami, akkor ez ismét egy olyan momentuma a játéknak, ami lényegesen megkülönbözteti a Rockstar gyermekétől, de mindemellett még vagy kismillió okot tudnánk felhozni a pro és kontra oltárán, karakterünk szintfejlődésétől és rendkívül részletes személyre szabhatóságától kezdve, a 18-as karikás tartalmak túlzott előtérbe kerülésén és a hangulatos kooperatív módon át egészen olyan apróságokig, mint a változatosabb járműpark vagy az interaktívabb környezet, amely nem mellesleg korábban soha nem látott pompában tündöklik majd képernyőinken. A Saints Row 2 rendkívül rossz PC-s átirata után ezúttal magabiztosan nyugtázhatják a számítógépet kedvelő játékosok, hogy a fejlesztők megtanultak optimalizálni, a harmadik rész ugyanis szebb, jobb és még lényegesen nagyobb is lett, mint elődje. Nem túlzás kijelenteni, hogy az egyik legszebb sandbox videojáték lett a Saints Row: The Third-ből, egyrészt mert töltőképernyők és különösebb szaggatások nélkül képes hatalmas bejárható területet kezelni, ami nem csak szemet gyönyörködtető, hanem egyben élettel teli és hihető is. A metropolisz például elképesztő élményt nyújt éjszaka, amikor az óriási épületek karácsonyfákat idéző színpompával emelkednek az égig, de ha felkel a nap és az égitestből áradó sugarak árnyékot vetnek a fákra, a házakra, az is élményszámba megy, a dinamikus időjárásról nem is beszélve. Egy kis érdekesség, hogy a város lakói olyannyira alkalmazkodnak az időjáráshoz, hogy  ha elered az eső, nem sétálnak tovább, mint a jóllakott napközisek, hanem felhúzzák az esernyőket, sietve futnak menedéket keresni és így tovább. Nem lehet elmondani, ezt bizony látni kell!

A Saints Row: The Third élményét pedig átélni. A játék ugyan nem sok újdonságot hoz a műfajba, ez tény, de legalább akkora élmény még mindig, mint annak idején a GTA III volt. Elképesztően sok lehetőség, szinte végtelen szabadság, óriási bejárható terület, mindemellett pedig egy korrekt történet, amelyben folytathatjuk a Saints banda kálváriáját a területekért folytatott küzdelmekben. Nagyjából ezekkel a foszlányokkal lehetne összefoglalni a játékot, amelyet mindenkinek ki kell próbálnia akkor, ha imádta a korábbi epizódokat vagy megőrül a GTA-sorozatért, itt ugyanis tulajdonképpen hasonló élményben részesül majd, de teljesen más körítéssel és tálalásban, közel dupla annyi lehetőséggel és opcióval. A Rockstarnak igencsak fel kell kötnie a nadrágját ahhoz, hogy sorozatuk következő részével felülmúlják a Volition alkotását. Mert bár a Saints Row: The Third-nek vannak hibái, de így is az elmúlt esztendő legjobb sandbox akciójátékát köszönthetjük benne!

Értékelés: 9/10