Az előző generáció két meghatározó, érzelmes és epikus meséje, az ICO és a Shadow Of The Colossus is HD-feldolgozást kapott, nem is akármilyet. Teszteltük az egybecsomagolt HD-kiadást.
A HD-kollekciók idejét éljük, s bár nem mindig kifejezetten azt kapjuk, amit egy újrakiadott feldolgozástól rajongókként elvárnánk, a felettünk eluralkodó nosztalgia miatt, mégis hajlamosak vagyunk szemet hunyni a felemás munkák felett. Nos, a Sony az ICO and Shadow Of The Colossus Collection esetében semmit se bízott a véletlenre, így a két játék "frissített" változatainak köszönhetően ismét felelevenedik bennünk, miért is tartjuk a játékfejlesztést művészetnek, és miért is tartunk csodálatosnak és elképesztőnek két olyan történetet, melyek a barátságról és a szerelemről szólnak. Éppen ezért, ha még nem volt dolgod a két játékkal, akkor itt a remek lehetőség, hogy bepótold a fejtörőkkel és különböző feladványokkal színezett platformereket.
Az ICO-ban egy fiatal kisfiút, Ico-t alakítjuk, akit a fejére nőtt szarvak miatt börtönbe zárnak. Miután sikeresen megszökünk cellánkból, találkozunk későbbi útitársunkkal, a csendes, csinos Yordával, akivel egymást segítve kell majd pályáról pályára haladnunk, platformer részeken átverekednünk magunkat, s fejtörőket megoldanunk. A játék legnagyobb negatívuma is ebből adódik, Yorda ugyanis nem irányítható, és rengeteg alkalommal frusztrálni fog minket, amikor magatehetetlenül képtelen követni minket. Például Ico hiába hívja, hogy másszon fel a létrán, a csendes kislány céltalanul bolyong a létra körül, néha pedig szimplán nem hajlandó továbbmenni. Ezzel olykor alaposan megtöri Ico, s ezáltal a játék és a kalandok lendületét, de az MI hiányosságai nem sűrűn visszatérő problémák, így csak ritkán fognak fejtörést okozni. Ami a grafikai tupírt illeti, a SCE Studios Japan remek munkát végzett, mert nem csak a felbontást skálázták fel, hanem a textúrákat is lecserélték, így mai szemmel nézve is gyönyörűen fest az ICO.
A csomag második darabja, a Shadow Of The Colossus minden tekintetben kiforrottabb, és élményben is teljesen mást kínál, mint az ICO. A játékban egy Wander nevű fiú kalandjával ismerkedhetünk meg, aki haldokló kedvese kedvéért szeli át a senki földjét, hogy tizenhat óriást legyőzve szerezze meg szerelme gyógyulását biztosító csodaszer receptjét. A vizuális szekció feljavítása itt mutatja meg igazán foga fehérjét, mert bár a 2004-ben megjelent eredeti se volt csúnya, a mostani frissítésnek köszönhetően elképesztő látványban lesz részünk. A különböző kolosszusok esetében például garantáltan padlót fog az ember. Ami talán mégis negatívumként róható fel a játéknak, az a kamerakezelés, és az elsőre kissé fura irányítás, de mindkettő hamar megszokható, így pillanatok alatt elveszünk a hatalmas, kietlen tájak szépségében, az óriások monumentális méreteiben.
Az ICO és a Shadow Of The Colossus játszása mindig emlékeztet rá, hogy a videojátékok is teljesen egyenrangú felei a mai kreatív, szórakoztató médiumoknak, és mivel technikailag is nagyot ugrott mindkét játék, mindenképpen megérdemli a két cím, hogy ismét elmerüljünk abban a csodálatos utazásban, melyre invitálnak minket.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!