Újabb évadhoz érkezett a Cities XL-sorozat. Vajon képes érdemi újdonságokat felmutatni közvetlen elődjéhez képest?
A Monte Cristo fejlesztésében 2009-ben találkozhattunk először a Cities XL névvel, amely a 2006-os City Life szellemi örökségét próbálta meg átültetni egy sokkal modernebb és lényegesen kidolgozottabb formába. A játék egy nagyon kellemes városépítős stratégiaként maradt meg emlékezetünkben, amely tartalmazott azért hibákat és hiányosságokat is. A tavalyi esztendőben megjelent Cities XL 2011 ezeket javarészt kijavította, de még így is maradtak homályos foltok és zsákutcák a játékmenet tekintetében. Ha ezek nem lettek volna, várhatóan akkor is megjelent volna idén a sorozat újabb része, amely a FIFA vagy éppen a Need for Speed termékekhez hasonlóan immáron évről-évre meghatározó szereplő szeretne lenni a városépítős stratégiák nem éppen nyüzsgő piacán. Az alábbi bekezdésekben egy rövid áttekintőt követően elsősorban a Cities XL 2012 újdonságait, valamint az előző epizódhoz képest történt változásokat vesszük górcső alá.
A játék menete minden túlzás nélkül állítható, hogy semmit sem változott a 2009-es kezdő epizódhoz mérten. Célunk tehát ezúttal is az lesz a betöltést követően, hogy tulajdonképpen a semmiből egy virágzó kisvárost építsünk, ahol boldogok az emberek, mindenkinek van munkája, van étele, itala, szórakozása és a kötelező szolgáltatások, ellátások és juttatások is adottak. Aki korábban próbálta már valamelyik Cities XL epizódot, az nagyon jól tudja, hogy ez leírva ugyan egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban az egész gazdasági egyensúly cérnaszálakon függ, egyszóval egy aprónak tűnő rossz döntés kihathat városunk teljes életére, egy elhamarkodott beruházástól kifogyhat a büdzsé, így településünk veszteséget fog termelni, ami egyet jelent a lakosság moráljának csökkenésével, valamint ellehetetleníti azt, hogy előbb vagy utóbb nagyvárossá vagy akár metropolisszá fejlesszük közösségünket. A kissé átláthatatlan, gyakran káoszba torkolló játékmenet tehát még mindig jellemző a Cities XL-re, nem könnyű benne megtalálni az egyensúlyt, sőt, ha meg is találjuk, akkor sem garantálja semmi azt, hogy néhány kör múlva is ugyan az lesz a helyzet. Szerencsére komoly segítséget jelentenek a beépített csalások, amelyeket a gyakran eltúlzott nehézség miatt ezúttal nem lesz szégyen használni.
Sajnálattal vettem észre a játék használata közben, hogy a fejlesztők egyetlen új opcióval sem törekedtek arra, hogy egy kicsit segítsék a dolgunkat. Ugyanaz a kissé hasznavehetetlen tanító mód, ugyanazok a lehetőségek, menürendszer és kezelőfelület fogadnak majd minket. Mégis ami a legjobban kiverte nálam a biztosítékot, hogy még egy új bevezető videóra sem futotta a Monte Cristonak, aminek hála ugyanazokkal a képsorokkal indul a játék, mint a tavalyi évad. Ezek a tények már előrevetítették számomra, hogy a Cities XL 2012 többi momentumában sem várhatok forradalmi újdonságokat, és ez a sanda gyanúm sajnos be is igazolódott, hiszen az egész játék szinte teljesen olyan, mint tavaly volt. Amikor például először töltöttem be a programot, szó szerint meg is ijedtem, hogy rossz tesztpéldány jutott el hozzám, majd amikor nekiláttam a tesztnek, egyre csak erősödött bennem ez az érzés, de később sikerült némi újdonságot is felfedezni, ami visszaszorította aggályaimat. A korábban már jól megismert térképek mellett például sikerült találnom néhány újabb pályát is, amelyek mivel nem lettek jelölve, kissé beleolvadtak a többi közé, pedig az elveszett oázis melletti városépítés vagy a havas Alpokat idéző új térkép igencsak sok kihívást tartogathat a jövendőbeli polgármesterjelölteknek.
Sajnos játék közben is ennyire minimálisak az újdonságok, vannak például apró módosítások a gazdasági részben, szintén csekélységek a statisztikák esetében, de hasznosnak vagy hiánypótlónak nehezen nevezhetnénk ezeket. A legtöbben feltehetően számtalan új épületet és lehetőséget vártak az új évadtól, azonban az a szomorú helyzet állt elő, hogy én személy szerint egyetlen új felhúzható építményt vagy újabb kategóriát sem találtam a felhozatalban, ismeretlen lehetőségekkel pedig pláne nem találkoztam. Olyan apróságok pedig, mint az utak lefektetésének gyakori kezelhetetlensége vagy éppen a tömbös építkezés lehetőségének komoly hiányosságai már a tavalyi epizódban is jelen voltak. Természetesen nem lehet egyértelműen ráfogni a fejlesztőkre, hogy nem dolgoztak semmit az elmúlt egy évben, de olyan apróságokkal nem szúrhatják ki a szemünket, mint például az újabb, ezáltal pedig változatosabb ház- és autómodellek, amelyeknek köszönhetően már nincs klónváros hangulatunk, hiszen például még mindig nem tudtak mit kezdeni az ismétlődő folyamatokkal, amelyek szintén nem a Cities XL 2012-ben jelentek meg első ízben. Ha tehát kiválasztunk magunknak egy autót a forgalomból és azt követjük egy ideig, akkor garantáltan sokadszorra is ugyanazon az útvonalon fog elhaladni, ugyanaz az ember fog kiszállni belőle, majd a jármű egyszer csak eltűnik és kezdődik elölről az egész.
Az utcák, de sokkal inkább a kikapcsolódásul szolgáló helyszínek továbbra is kihaltak, csak úgy vannak, az uszodában bár már feltűnik néhány ember, és a paintball pályán is játszanak páran, de az egész kietlennek, élettelennek tűnik. Ezek apróságok ugyan, de megvalósításukkal lényegesen fel tudták volna dobni játékukat a Monte Cristo emberei. Ugyan a forgalom lemintázása javult a korábbiakhoz képest, ezúttal már gyakran fogunk látni egy-egy nagyobb dugót is, de még mindig gyakoriak az eltűnő autók, az irreális helyzetek és így tovább. Balesetekkel például továbbra sem találkozunk, de például a motorosok sem jelentek még meg az utakon. A Cities XL 2012-ben viszont már feltámadt a szél, a fák lobjai tehát mozgolódnak, de még mindig nincs dinamikus időjárás, nem ered el az eső, nem változnak az évszakok, márpedig ezt sem lett volna túl nehéz megvalósítani. Amint az a fenti sorokból kiderülhetett, még mindig több hiányossággal bír a játék, mint újdonsággal, így amennyiben ebben a tempóban haladnak a Monte Cristo emberei, talán 2020-ra megvalósítják mindazt, amit egy városépítős stratégiától elvárhatunk. Mert az, hogy viszonylag jól fel van építve a stratégiai rendszer, egy alkalommal elviszi a hátán a játékot, de harmadszorra már aligha!
Hogy kicsit dicsérjem is a fejlesztőket, egyvalamiben komoly előrelépést éreztem a Cities XL 2012-ben, ami a grafikus motorhoz köthető. A játék ugyanis lényegesen optimalizáltabb lett, mint elődje volt. Ugyan szebbnek nem nevezném a látványt, de ezúttal már nem kell hosszú percekig bámulnunk a töltő képernyőket, sőt a kamerával való játszadozás, így a közelítés és a távolítás sem okoz majd különösebb gondokat, így akadozásokat és fagyásokat a program számára. Azt azonban, hogy ugyanazok a hallgathatatlan, a legutolsó vidéki diszkóban is rossznak titulált zenék szólnak a háttérben, mint korábban, szintén nem tudom megbocsájtani.
Összességében jó játék a Cities XL 2012, de a legnagyobb gondja az, hogy semmivel sem jobb, mint elődje volt. Egyetlen olyan újdonságot sem tudnék ugyanis kiemelni belőle, amire azt mondhatnám, hogy érdemes miatta megvásárolni a szoftvert azoknak, akik birtokolják a korábbi epizódot. Ha az illetékesek jövőre is ugyanilyen minimális frissítésekkel fognak előállni a Cities XL 2013 esetében, akkor minden bizonnyal nagyon hamar lehúzhatják a redőnyt. Azok viszont, akik nem ismerik a játékot, nem birtokolják a korábbi részeket, ámde szeretnének egy jól felépített városépítős stratégiát a gyűjteményükben tudni, természetesen nyugodtan ruházzanak be a programba, mert nagy csalódás biztosan nem fogja érni őket, valamint ennél szebb, jobb és újabb nem is nagyon található a piacon.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!