Cities XL 2012 – Játékteszt

Újabb évadhoz érkezett a Cities XL-sorozat. Vajon képes érdemi újdonságokat felmutatni közvetlen elődjéhez képest?

A Monte Cristo fejlesztésében 2009-ben találkozhattunk először a Cities XL névvel, amely a 2006-os City Life szellemi örökségét próbálta meg átültetni egy sokkal modernebb és lényegesen kidolgozottabb formába. A játék egy nagyon kellemes városépítős stratégiaként maradt meg emlékezetünkben, amely tartalmazott azért hibákat és hiányosságokat is. A tavalyi esztendőben megjelent Cities XL 2011 ezeket javarészt kijavította, de még így is maradtak homályos foltok és zsákutcák a játékmenet tekintetében. Ha ezek nem lettek volna, várhatóan akkor is megjelent volna idén a sorozat újabb része, amely a FIFA vagy éppen a Need for Speed termékekhez hasonlóan immáron évről-évre meghatározó szereplő szeretne lenni a városépítős stratégiák nem éppen nyüzsgő piacán. Az alábbi bekezdésekben egy rövid áttekintőt követően elsősorban a Cities XL 2012 újdonságait, valamint az előző epizódhoz képest történt változásokat vesszük górcső alá.

A játék menete minden túlzás nélkül állítható, hogy semmit sem változott a 2009-es kezdő epizódhoz mérten. Célunk tehát ezúttal is az lesz a betöltést követően, hogy tulajdonképpen a semmiből egy virágzó kisvárost építsünk, ahol boldogok az emberek, mindenkinek van munkája, van étele, itala, szórakozása és a kötelező szolgáltatások, ellátások és juttatások is adottak. Aki korábban próbálta már valamelyik Cities XL epizódot, az nagyon jól tudja, hogy ez leírva ugyan egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban az egész gazdasági egyensúly cérnaszálakon függ, egyszóval egy aprónak tűnő rossz döntés kihathat városunk teljes életére, egy elhamarkodott beruházástól kifogyhat a büdzsé, így településünk veszteséget fog termelni, ami egyet jelent a lakosság moráljának csökkenésével, valamint ellehetetleníti azt, hogy előbb vagy utóbb nagyvárossá vagy akár metropolisszá fejlesszük közösségünket. A kissé átláthatatlan, gyakran káoszba torkolló játékmenet tehát még mindig jellemző a Cities XL-re, nem könnyű benne megtalálni az egyensúlyt, sőt, ha meg is találjuk, akkor sem garantálja semmi azt, hogy néhány kör múlva is ugyan az lesz a helyzet. Szerencsére komoly segítséget jelentenek a beépített csalások, amelyeket a gyakran eltúlzott nehézség miatt ezúttal nem lesz szégyen használni.

Sajnálattal vettem észre a játék használata közben, hogy a fejlesztők egyetlen új opcióval sem törekedtek arra, hogy egy kicsit segítsék a dolgunkat. Ugyanaz a kissé hasznavehetetlen tanító mód, ugyanazok a lehetőségek, menürendszer és kezelőfelület fogadnak majd minket. Mégis ami a legjobban kiverte nálam a biztosítékot, hogy még egy új bevezető videóra sem futotta a Monte Cristonak, aminek hála ugyanazokkal a képsorokkal indul a játék, mint a tavalyi évad. Ezek a tények már előrevetítették számomra, hogy a Cities XL 2012 többi momentumában sem várhatok forradalmi újdonságokat, és ez a sanda gyanúm sajnos be is igazolódott, hiszen az egész játék szinte teljesen olyan, mint tavaly volt. Amikor például először töltöttem be a programot, szó szerint meg is ijedtem, hogy rossz tesztpéldány jutott el hozzám, majd amikor nekiláttam a tesztnek, egyre csak erősödött bennem ez az érzés, de később sikerült némi újdonságot is felfedezni, ami visszaszorította aggályaimat. A korábban már jól megismert térképek mellett például sikerült találnom néhány újabb pályát is, amelyek mivel nem lettek jelölve, kissé beleolvadtak a többi közé, pedig az elveszett oázis melletti városépítés vagy a havas Alpokat idéző új térkép igencsak sok kihívást tartogathat a jövendőbeli polgármesterjelölteknek.

Sajnos játék közben is ennyire minimálisak az újdonságok, vannak például apró módosítások a gazdasági részben, szintén csekélységek a statisztikák esetében, de hasznosnak vagy hiánypótlónak nehezen nevezhetnénk ezeket. A legtöbben feltehetően számtalan új épületet és lehetőséget vártak az új évadtól, azonban az a szomorú helyzet állt elő, hogy én személy szerint egyetlen új felhúzható építményt vagy újabb kategóriát sem találtam a felhozatalban, ismeretlen lehetőségekkel pedig pláne nem találkoztam. Olyan apróságok pedig, mint az utak lefektetésének gyakori kezelhetetlensége vagy éppen a tömbös építkezés lehetőségének komoly hiányosságai már a tavalyi epizódban is jelen voltak. Természetesen nem lehet egyértelműen ráfogni a fejlesztőkre, hogy nem dolgoztak semmit az elmúlt egy évben, de olyan apróságokkal nem szúrhatják ki a szemünket, mint például az újabb, ezáltal pedig változatosabb ház- és autómodellek, amelyeknek köszönhetően már nincs klónváros hangulatunk, hiszen például még mindig nem tudtak mit kezdeni az ismétlődő folyamatokkal, amelyek szintén nem a Cities XL 2012-ben jelentek meg első ízben. Ha tehát kiválasztunk magunknak egy autót a forgalomból és azt követjük egy ideig, akkor garantáltan sokadszorra is ugyanazon az útvonalon fog elhaladni, ugyanaz az ember fog kiszállni belőle, majd a jármű egyszer csak eltűnik és kezdődik elölről az egész.

Az utcák, de sokkal inkább a kikapcsolódásul szolgáló helyszínek továbbra is kihaltak, csak úgy vannak, az uszodában bár már feltűnik néhány ember, és a paintball pályán is játszanak páran, de az egész kietlennek, élettelennek tűnik. Ezek apróságok ugyan, de megvalósításukkal lényegesen fel tudták volna dobni játékukat a Monte Cristo emberei. Ugyan a forgalom lemintázása javult a korábbiakhoz képest, ezúttal már gyakran fogunk látni egy-egy nagyobb dugót is, de még mindig gyakoriak az eltűnő autók, az irreális helyzetek és így tovább. Balesetekkel például továbbra sem találkozunk, de például a motorosok sem jelentek még meg az utakon. A Cities XL 2012-ben viszont már feltámadt a szél, a fák lobjai tehát mozgolódnak, de még mindig nincs dinamikus időjárás, nem ered el az eső, nem változnak az évszakok, márpedig ezt sem lett volna túl nehéz megvalósítani. Amint az a fenti sorokból kiderülhetett, még mindig több hiányossággal bír a játék, mint újdonsággal, így amennyiben ebben a tempóban haladnak a Monte Cristo emberei, talán 2020-ra megvalósítják mindazt, amit egy városépítős stratégiától elvárhatunk. Mert az, hogy viszonylag jól fel van építve a stratégiai rendszer, egy alkalommal elviszi a hátán a játékot, de harmadszorra már aligha!

Hogy kicsit dicsérjem is a fejlesztőket, egyvalamiben komoly előrelépést éreztem a Cities XL 2012-ben, ami a grafikus motorhoz köthető. A játék ugyanis lényegesen optimalizáltabb lett, mint elődje volt. Ugyan szebbnek nem nevezném a látványt, de ezúttal már nem kell hosszú percekig bámulnunk a töltő képernyőket, sőt a kamerával való játszadozás, így a közelítés és a távolítás sem okoz majd különösebb gondokat, így akadozásokat és fagyásokat a program számára. Azt azonban, hogy ugyanazok a hallgathatatlan, a legutolsó vidéki diszkóban is rossznak titulált zenék szólnak a háttérben, mint korábban, szintén nem tudom megbocsájtani.

Összességében jó játék a Cities XL 2012, de a legnagyobb gondja az, hogy semmivel sem jobb, mint elődje volt. Egyetlen olyan újdonságot sem tudnék ugyanis kiemelni belőle, amire azt mondhatnám, hogy érdemes miatta megvásárolni a szoftvert azoknak, akik birtokolják a korábbi epizódot. Ha az illetékesek jövőre is ugyanilyen minimális frissítésekkel fognak előállni a Cities XL 2013 esetében, akkor minden bizonnyal nagyon hamar lehúzhatják a redőnyt. Azok viszont, akik nem ismerik a játékot, nem birtokolják a korábbi részeket, ámde szeretnének egy jól felépített városépítős stratégiát a gyűjteményükben tudni, természetesen nyugodtan ruházzanak be a programba, mert nagy csalódás biztosan nem fogja érni őket, valamint ennél szebb, jobb és újabb nem is nagyon található a piacon.

Értékelés: 7/10