A dolog – Filmkritika
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Ha rendezőként olyan alapanyaghoz nyúlunk vissza, mint John Carpenter 1982-ben készült klasszikusa, A dolog, akkor abból elméletileg csakis valami szuper végeredmény születhet. Elméletileg…
A dolog 2011-es változata ugyanis semmivel se tűnik ki a stílus hasonszőrű társai közül, és ékes példája annak, miért is haldoklik napjainkban a sci-fi horrorok zsánere. Matthijs van Heijningen Jr. első filmes rendezőként igyekezett modernizálni John Carpenter 1982-ben készült klasszikusát, miközben minden idők egyik legjobb horrorja előtt is tisztelegni szeretett volna. A végeredményt látva félig-meddig sikerült elérnie a célját, hisz A dolog 2011-es változatát valóban egy modern szemléletmód szülte, s itt-ott a régi iskola stílusjegyeit is magán hordozza, nem kevés utalással a történetfolyamban folytatásként helyét elfoglaló klasszikus előtt, az igazi feszültségteremtés, pszichológiai vonal gyakorlatilag teljes hiány (annak gyenge kivitelezése) azonban ledegradálja az egész filmet egy mezei rémisztgetős, máshol már ezerszer látott szörnyfilmmé.
Kate Lloyd paleontológus egy elszigetelt antarktiszi kutatóállomásra érkezik, ahol élete legfontosabb felfedezésére készül. Norvég tudósok egy csoportja egy idegen űrhajót talált a jég alatt, aminek a belsejében Kate felfedez egy élőlényt is. A dolog halottnak látszik, ám a amikor a felszínre hozzák, kiderül, hogy csupán hibernálódott. Amikor pedig felébred, egy halálos parazita szabadul rá a csapatra, amely bárkinek az alakját fel tudja venni, és egyenként elkezdi szedni áldozatait. A kezdetben mit sem sejtő norvég alakulat létszáma meglehetősen hamar a töredékére csappan, hogy aztán a film végére Lloyd (Mary Elizabeth Winstead) Ellen Ripley-t meghazudtolva vágja haza a szörnyet.
A modernizált A dolog előzményfilm mivolta mellett remake-ként is próbál helyt állni, s így egy identitászavaros film lesz a végeredmény. Az elejtett apró utalások szerencsére jól működnek, de amikor az emberi kapcsolatok, az egymás iránti bizalom megbomlását igyekszik ábrázolni a rendező, a film egyszerűen leül, és hogy a tespedtségből ismét magas hőfokra tornázza a hangulatot az első filmes direktor, a legolcsóbb eszközöket veti be, s gyakorlatilag minden percben az arcunkba vágja a néhol egészen jól, néhol pedig botrányosan szörnyen kinéző, Dead Space-ből kölcsönzött szörnyet. A jobb pillanatokra szinte kivétel nélkül jut egy-egy rosszabb blokk is, ami főként a forgatókönyvnek tudható be, mely rengeteg kérdőjelet hagy maga után.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kínszenvedés volt végigülni A dolog remake-et, mert tényleg voltak jól működő pillanatai, de hiába igyekszik a film, nem képes még csak megközelíteni se az eredetit. Az pedig külön szomorú, hogy a felemás érzések ellenére mégis kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, így az átlagosnál mindenképpen jobb pontszámot érdemel.
Értékelés: 6/10
