The Cursed Crusade – Játékteszt

Az Iron Storm és Bet on Soldier játékokat is fejlesztő francia Kylotonn Games középkori vizekre evezett, s ezúttal egy, a keresztes hadjárat idején játszódó, misztikumban gazdag hack’n’slash játékot hoztak össze. Kipróbáltuk a The Cursed Crusade-et.

A The Cursed Crusade tipikus példája azon félresikerült címeknek, melyek jó alapkoncepcióra építkeznek, de a fejlesztőcsapatból hiányzik a tehetség és a kreativitás, így a végeredmény rendszerint valami közepes minőségű (esetünkben azt is épphogy megütő) játék lesz. Pedig a keresztes hadjáratot misztikummal ötvöző The Cursed Crusade meglepően jó történettel nyit, s az arra épülő játékmechanikai elemek is működőképesek lennének, a kivitelezés azonban minden létező ponton csúnyán elhasal, így nem csak hogy az előző generációt idéző látványvilággal elevenednek meg a játék pillanatai, a játékmenet is több sebből vérzik.

A játék főhőse Denz de Bayle, aki eltűnt édesapja, Jean de Bayle hagyatéka után nyomoz. A Bayle családot ugyanis régre visszanyúló átok sújtja, egy démoni átok, ami emberfeletti képességekkel ruházza fel a főszereplőt. Ennek azonban ára van, a feloldozásért pedig komoly csatákat kell vívnunk. Személyes háborúnkban azonban nem magányosan fogunk küzdeni, egy vár ostroma során a véletlen összehoz minket a tolvajból lett zsoldossal, Esteban Noviembre-vel, akit átkozottként szintén maga a Halál üldöz. Az ebből fakadó kooperatív mód színes színfoltja a játéknak, a közös harcok, nyomozások, bajtársunk támogatása ugyanis remekül működik, de ha a játékot jellemző pozitívumokról van szó, akkor gyakorlatilag ebben ki is merül a felsorolás.

De csak gyakorlatilag, ugyanis a harcrendszer meglepően könnyen megtanulható, és széles variálási skálán mozog. Utóbbi abból ered, hogy minden fegyverhez egyedi mozgások tartoznak, s mivel szabadon kombinálhatjuk a nálunk lévő eszközöket, a mozdulatok tárháza elképesztő kínálatból táplálkozik. A játék előrehaladtával szépen lassan fogjuk elsajátítani a különböző kombókat (a feladatok végén kapott XP pontok segítségével), amiket idővel egy láncra felfűzve, egyszerű gombhasználattal tudunk kivitelezni, így meglehetősen látványos, változatos és izgalmas párbajokban lesz részünk. Illetve csak lenne, a fegyverek ugyanis idővel elhasználódnak, új kardot, buzogányt vagy pajzsot pedig csak a halottaktól tudunk elvenni, s mivel ezek felvétele nagyon macerás, a harc közben eltört dolgainkat nagyon nehéz pótolni, így gyorsan frusztrálóvá válik a játék. Némi gyógyír, hogy a gyilkolásoknak köszönhetően folyamatosan töltődik a démoni erőnk mennyiségét mutató csík. Amikor használni kezdjük átkunkat, megváltozik a környezet, és főhősünk külleme is, valamint képességeink is felerősödnek. Nagyobb sebzés, gyorsabb mozgás, speciális képességek hívhatók elő, de ügyelnünk kell rá, hogy csíkunk folyamatosan töltődjön, mert "lemerülésekor" életerőnket kezdi fogyasztani, s ha az is a végét járja, akkor maga a Halál jön el értünk. Ezt elkerülve jöhet jól társunk Esteban, aki bármikor feltámaszthat minket játék közben.

Ezt a frusztrációt erősíti, hogy a küldetések nem túl változatosak, s alapvetően kimerülnek az ölj meg mindenkit, s juss el A pontból B-be típusú küldetésekben. A lineáris pályatervezés se támogatja az unalmas, önismétlő játékmenetet, ráadásul a kaszabolásokban se élhetjük ki magunkat, ugyanis rendre átvezető videók szakítják meg a folyamatos játékélményt. A kisfilmek azonban unalmasak, kliséktől hemzsegnek, és a szereplők mindenféle beleélés nélkül mormolják el a szájukba adott nevetséges szöveget. A játék sajnos technikai oldalról se szebbik arcát mutatja. Az animációk darabosak, életlen textúrák, előző generációt idéző grafika jellemzi a The Cursed Crusade-et. Ezért igazán nagy kár, mert a démoni dimenzióba váltáskor egészen hatásos színvilág fogadja a játékost, s igazán jól áll a dark-fantasy körítés a Kylotonn játékának.

A The Cursed Crusade sajnos egy összecsapott fércmunka lett, mely kicsit több odafigyeléssel és odaadással akár egészen élvezetes is lehetett volna. A választott témában, és az előzetesek alapján sokkal több potenciál lapult a játékban, a végeredmény azonban kiábrándító, s mindez csakis a kivitelezés számlájára írható.

Értékelés: 5/10