Tintin kalandjai – Filmkritika
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Tintin kalandjai ékes példája annak, nem csak a tengerentúlon születnek fantasztikus képregényhősök. A legendás Hergé műve először 1920-ban, egy brüsszeli újságban látott napvilágot, november harmadikán azonban már a mozikban is átélhetjük az ifjú riporter és társai lélegzetelállító utazását.
Hergé képregény-folyama egyszerű recepttel dolgozott, hisz a klasszikus nyomozós vonalon halad, amit látványos, az egész világot behálózó kalandokkal, kincskeresésekkel, és rengeteg megfejtetlen rejtéllyel fűszerezett a szerző. Mégis hálásak lehetünk Steven Spielbergnek és Peter Jacksonnak, amiért csak most találták meg magunknak a 23 albumba gyűjtött képregény-sorozatot, és már a tervezési fázis elején elvetették annak gondolatát, hogy élőszereplős változat formájában köszönjön vissza Tintin kalandja a szélesvásznon. A szereplők, és a világ, melyben Hergé elhelyezte őket ugyanis csakis animációs filmként ábrázolható úgy, hogy a képregények hangulatát is magán hordozza, így nem túlzok, ha azt mondom, a WETA munkájának köszönhetően jelenleg minden idők legszebb animációs filmje a Tintin kalandjai, mely három képregény történetéből lett összegyúrva.
Tintin, az ifjú riporter, jellegzetes frizurájával, foxterrierje és néhány hű barátja társaságában (élükön a mogorva Haddock kapitánnyal) mindig új kalandba veti bele magát. A világjáró kalandor ismét szimatot fog: ezúttal Haddock kapitány egyik őse, Sir Francis Haddock elsüllyedt hajójával kapcsolatban fedez fel valamit, amit sokan régóta keresnek. És most nemcsak a hír értékes: az Unikornis nevű kalózhajó szállítmánya ugyanis csupa arany és drágakő volt. Izgalmas, tengeren és sivatagon át, vizen és levegőben vezető útja során nemcsak Haddock, hanem egy börtönből szökött rab és a két detektív, Thomspon és Thompson (az egyiknek felfelé pödört a bajsza, a másiknak lefelé konyul) is az expedíció segítségére van.
A sztori sajnos a sablonosságon, és a kiszámítható fordulatokon túl nem igazán tud újat felmutatni, éppen ezért olykor megtörik a film lendülete. Örvendetes azonban, hogy Spielberg nem próbálta megreformálni a stílust, a Tintin kalandjai ugyanis hűen követi a kalandfilmek alapszabályait, így több ponton is rokonságot mutat Indiana Jones-szal, vagy ha aktuálisak szeretnénk lenni, akkor az Uncharted-sorozattal. Tintin és a rendszerint alkoholtól bűzlő, mégis az egész film legviccesebb figuráját alakító Archibald Haddock kapitány keresztül kasul beutazza a világot, hogy aztán ahol felbukkannak, ott garantáltan észvesztő kalamajkába keveredjenek.
A Tintin mégis elképesztő, a fotorealisztikusságot messziről kerülő, de a varázslatos animációnak köszönhetően Avatár szintű látványvilága miatt válik klasszikus családi filmmé. A modern köntös azonban senkit ne tévesszen meg, Spielberg filmje a klasszikus kalandfilmek hangulatát idézi, és olykor tényleg azt várjuk, mikor bukkan fel a legendás kalap és az ostor, de Hergé képregénye a két ismert kellék nélkül is remekül működik a vásznon.
Értékelés: 8/10
