Might & Magic Heroes VI – Játékteszt

A körökre osztott stratégiák koronázatlan királya visszatért, hogy ismét elfoglalhassa méltó helyét a trónon.

A játékvilág kétség kívül egyik leginkább mellőzött stílusának a körökre osztott stratégiákat nevezhetjük. Még a műfaj hardcore ágazata is több alkotással bővül évente, mint a körökre osztott változat, éppen ezért ünnepélyes pillanat, amikor egy újabb darabbal gazdagodik a kínálat. Ha pedig az a bizonyos friss jövevény a Heroes-sorozat legújabb tagja, akkor pláne őszinte örömmel köszöntjük érkezését. Nem volt ez másképpen a Might & Magic Heroes VI esetében sem, amire nem csak kultikus mivolta miatt lehetünk büszkék, hanem magyar vonatkozásai miatt is, hiszen hazánk egyik legkiválóbb fejlesztőcsapata, a Black Hole Entertainment készítette minden egyes textúráját. A magyar srácoknak mintegy három esztendejükbe tellett a játék elkészítése, miközben szorosan együttműködtek a franchise jogait birtokló UbiSofttal. Hogy a kooperáció milyen eredménnyel zárult, arról az alábbiakban szeretnénk lerántani a leplet.

Amint azt már a sorozat korábbi epizódjaitól megszoktuk, a legújabb rész is Ashan világában játszódik, ám rendhagyó módon nem az ötödik rész folytatásaként, hanem annak előzményeit elmesélve. A rendkívül hosszúra sikerült kampány középpontjában a Griff dinasztia áll, akikről tudjuk, hogy később mivé váltak, de ezekben az időkben ők még csak egy család a sok közül, akik éppen hatalomra szeretnének törni, de mindenekelőtt megoldani familiáris problémáikat. A fókuszban Slava herceg áll, akinek öt gyermeke kerül az öt részre szakadt küldetéssorozat élére. A sztori apró pikantériája, hogy mindegyik csemete egy-egy külön népcsoportot képvisel majd, tehát mindennek nevezhető a Griff család, csak éppen egységesnek nem. A későbbiekben ezek a problémák csak tovább mélyülnek, folyamatos árulások, intrikák, zsarolások, háborúk, gyilkosságok és egyebek keresztezik utunkat, majd amikor már úgy hinnénk, hogy elveszett minden remény, történik valami, ami alapjaiban változtatja meg a Griffek életét. Hogy ez pontosan mi lesz, kiderül, ha te magad is betöltöd a Heroes VI kampányát, ami erősen ajánlott abban az esetben, ha már az előző epizód is a szíved csücske volt.

Merthogy a sorozat hatodik része alapjaiban szerény véleményem szerint szinte semmiben sem különbözik elődjétől. Természetesen hangsúlyos, hogy szinte, hiszen akad bőven újdonság és módosulás a játékban, amelyek többségét igyekszünk megemlíteni az alábbiakban. Hogy a változások tényleg minimálisra sikeredtek, azt tökéletesen alátámasztja, hogy már az oktatóküldetések betöltését követően is azonnal otthonosan fogunk mozogni a pályákon, hiszen a jól ismert kezelőfelület, a korábbiakhoz kísértetiesen hasonló pályaszerkezetek és mondhatni változatlan irányítás fogad minket. Ugyanúgy egy hatalmas térképen kalandozunk majd egy vagy több, szinteket lépő és tapasztalati pontot gyűjtő hősünk oldalán, központi várunk körül elfoglalásra váró bányák és épületek között, az utakon elszórtan felszedhető kincsek és nyersanyagok, nem mellesleg pedig csatára éhes szörnyszülöttek társaságában. A harcok ezúttal is egy négyzetekre felosztott kis térképen zajlanak, ahol – akárcsak a stratégiai képernyőn – körökre osztottan zajlik a harc, karaktereink és hősünk különleges képességeit, valamint stratégiai érzékünket maximálisan kihasználván. Ha tehát egy röpke pillanat erejéig betekintést nyerünk a Heroes VI egy szabadon kiválasztott küldetésébe, azt hihetjük, hogy minden maradt a régiben, de máris megcáfoljuk nektek ezt az állítást.

Alapjaiban változott meg például a fejlődési rendszer, ami rendkívül összetett és szerteágazó lett, egy végigjátszás alatt talán nem is lehet minden képességet ráaggatni hősünkre, hiszen sajátos, aktív és passzív tulajdonságoktól kezdve még a legapróbb varázslatokat is így szedhetjük fel, immáron ugyanis nem kell varázslóiskolákat építenünk városkáinkban ezen tudományág elsajátításához. Apropó városok, teljesen elfelejthetjük a Heroes V-ben megismert városi képernyőt, amelynek köszönhetően minden alkalommal megcsodálhattuk saját metropoliszunkat. Ezúttal egy végletekig leegyszerűsített ablakban menedzselhetjük uradalmainkat, toborozhatjuk katonáinkat és végezhetjük egyéb teendőinket, ami sokkal egyszerűbb és átláthatóbb rendszer lett, de a régi szisztémát biztosan sok ősrajongó vissza fogja sírni. Szintén apró, de fontos változás, hogy ezúttal már csak négy nyersanyag után kutakodunk a hatalmas bejárható térképen, a területfoglalás pedig olyannyira módosult, hogy ezúttal csak abban az esetben foglalhatjuk el a különböző bányákat vagy épületeket, ha birtokoljuk az adott régió központi épületét. Utóbbit általában mindig egy komolyabb hadsereg őrzi, tehát nem lesz egyszerű átvenni a hatalmat egy terület felett. A módosításnak hála azonban elfejthetjük azokat az idegesítő momentumokat, amikor egy nálunk jóval erősebb ellenfélnek csak az aranybányáinkra fájt a foga, mi pedig képtelenek voltunk megtartani magunknak azokat, mert nyílt ütközetben biztosan nem győzedelmeskedhettünk volna, annyi mesterséges intelligenciája pedig az ellenfélnek is volt, hogy nem támadta meg központi erődítményünket. A Heroes VI-ban azonban már kénytelen lesz!

Apró módosításon esett át a morálrendszer is, aminek köszönhetően ügyelnünk kell arra, hogy seregünk összetétele ne legyen túl vegyes, ebben az esetben ugyanis lényegesen nehezebben nyerhetünk majd csatákat. Ha már szóba kerültek az ütközetek, érdemes kiemelni, hogy itt is történtek hasonlóan apró módosítások. Ilyen például, hogy hősünk közvetlenül nem harcol a csatatéren, így megölni sem lehet, ugyanakkor varázslataival, sőt közvetett támadásaival is segíti az összecsapások sikereit. Egységeink maguk is gyakran rendelkeznek különböző speciális támadásokkal, amelyeket bátran építsünk bele a csatákba. Érdekességet jelentett számomra továbbá, hogy a különböző kasztok eltérő jártasságokkal is bírnak, így például a pokolbéli fajzatok erősek a tűzmágiában, az élőhalott egységek pedig rendkívül szívósak és képesek feltámasztani elesettjeiket. Az új morális szisztémának hála azonban egyelőre nem tudjuk nagyon kombinálni ezeket az élőlényeket, hiszen ebben az esetben rossz lesz a hadsereg kedve, ami eredménytelen csatákhoz vezet majd. A harcok egyébiránt ugyanazon az elven működnek, mint korábban – én csak a frakciókat keveselltem nagyon –, ezúttal is gyakran a számbeli fölény dönt, de nem mindegy, hogy milyen taktikát használunk és nyilván az sem, hogy hány emberünk marad ott a csatamezőn, amelyek különböző mágikus helyekkel vagy fedezékekkel segíthetik egységeinket.

Kicsit eltávolodva a háborúzástól, további újdonságnak tekinthető, hogy a játék egy nagyon erős közösségi és online rendszert kapott, amivel kapcsolatban kissé elszaladt a fejlesztőkkel a ló. Akadnak ugyanis olyan játékmenetbeli opciók, amelyeket csak akkor érhetünk el – az egyjátékos kampányon belül (!) –, ha bejelentkeztünk a UbiSoft rendszerére és folyamatosan online vagyunk. Ilyen például a dinasztiarendszer, amit offline üzemmódban egyszerűen nem tudunk használni, így az internettel nem rendelkező játékosok nem érhetik el ezt az opciót, ami ugyan nem hátráltat majd minket a kampányban, de az ezekkel a plecsnikkel felvehető fegyverek – amelyek velünk lépnek szintet – és jellemzők – például varázslatok – olyannyira feldobhatják a játékmenetet, hogy azt el sem tudjuk képzelni, amíg ki nem próbáltuk. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy ez a rendszer azért jött létre ebben a formában, hogy a többjátékos módban és úgy általában kiszűrjék a csalókat. Merthogy természetesen a multiplayer sem hiányzik a Heroes VI-ból, ami a szokásos lehetőségek mellett a jól megszokott és sokak által szeretett Hot Seat módban teljesedik ki. A sorozat rajongóinak talán elég is ennyit tudniuk ahhoz, hogy már most felidézzék magukban azokat az átkólázott estéket, amikor néhány barát társaságában egyetlen monitor előtt nyomorogva élték át a Heroes legnagyobb élményeit. Az online szisztémának köszönhetően egyébiránt folyamatosan figyeli eredményeinket a program, van számtalan elérhető achievement, de olyan lehetőségek is, mint például a privát beszélgetés lehetősége a meccsek alatt. Örülünk tehát a lehetőségnek, de jobban örültünk volna, ha ezzel együtt nem fosztják meg a fejlesztők az offline játékosokat egynéhány opciótól.

A játékmenet módosulásaival egyetemben természetesen a küllem is változott valamicskét. Ugyan ezúttal nincs akkora differenciál, mint annak idején a negyedik és az ötödik rész között, de panaszra így sem lehet okunk, a küllem ugyanis szép, az egységekre ráközelítve, de főleg az átvezető animációk közben természetesen érzékelhetők hiányosságok, de a Heroes VI mégiscsak egy stratégia, ahol az erőforrás a hatalmas, alaposan kidolgozott területekhez és egyebekhez is kell, értelemszerűen nem lehetett mindent feláldozni a látvány oltárán. A játék tehát éppen annyira néz ki jól, amennyire az elvárható tőle, mindemellett pedig még optimalizált is, ami nem csak a masszív futást segítette elő, hanem a gyors töltési időket is. Ezzel kapcsolatban tehát nincs okunk panaszra, mint ahogyan a hangok és a zenék esetében sem. A felcsendülő dallamok tökéletesen megalapozzák a Heroes jellegzetes fantasy hangulatát, csodálatos zenék húzódnak meg a háttérben és ugyan a szinkronokon még lehetett volna mit csiszolni, minket magyarokat vigasztaljon, hogy csodálatos anyanyelvünkre lefordítva, feliratosan került a boltok polcaira a játék. A fordítás véleményem szerint messze a legjobb lett az ebben a cipőben járó alkotásokhoz viszonyítva – ez talán a hazai fejlesztésnek is köszönhető – de számomra mégis az tetszett a legjobban, hogy több helyen is találkoztam olyan nevekkel és utalásokkal, amelyek a játék magyarországi fejlesztési munkálataira vezethetők vissza. Ilyen többek között például az Ishtvan vagy a Sandor nevek alkalmazása, de véleményem szerint a Djordje név is a Györgyből eredeztethető. Emiatt egyértelmű plusz pont a fejlesztőknek, boldogságunk pedig már csak akkor lenne felhőtlenebb, ha hazánk mondavilágából is sikerült volna belecsempészniük egyet és mást a játékba, de tudjuk jól, hogy a UbiSoft folyamatosan ellenőrizte a munkálatokat, a Might & Magic univerzum pedig egy komoly határvonalakkal bíró, zárt világ.

Mindent összevetve azonban így is kiváló munkát végeztek a Black Hole munkatársai. Ugyan a játék korántsem tökéletes, hibáinak többségét fentebb fel is soroltuk, de a tudat, hogy hazai kezek formálták, hogy egy megszokottan kiváló történet és játékmenet társul hozzá, javarészt feledtetni tudta velünk a negatívumokat. Az újdonságok többsége feltehetően nem fog minden egyes rajongónak maradéktalanul tetszeni, de minden és mindenki változik, az pedig a legnagyobb probléma lett volna, ha a Heroes VI teljesen ugyanazokkal a lehetőségekkel jelenik meg, mint elődje. A Black Hole Entertainment ezzel az alkotással megerősítette pozícióját a nemzetközi színtéren, mi pedig csak örülhetünk, hiszen egy jól összerakott és minőségi videojátékot kaptunk.

Értékelés: 8,5/10