A Project Aces árkád, repülős sorozata meglepően merész újragondolással értelmezi újra a stílus alapjait. Az intenzívebb akciók, változatosabb küldetések vajon sikeresen toboroznak új rajongókat a szériának?
Az elmúlt négy évben meglehetősen radar alatt volt a Namco és a Project Aces repülős sorozata, az Ace Combat, s bár tavaly PSP-re kaptunk egy mellékszálat, igazi nagygépes változat legutóbb csak 2007-ben kapott felszállási engedélyt. A japán stúdió pedig ez idő alatt remekül ismerte fel azt a tényt, hogy elmosódtak a stílusok közötti határok, így az Ace Combat: Assault Horizon a sorozat légies kecsességét megtartva, merész újragondolással karöltve igyekszik a régi rajongókat megtartani, s újakat toborozni. A végeredmény egy elképesztően látványos, intenzív, adrenalindús és változatos légiparádé lett.
Mindeközben persze megmaradt a sorozatra jellemző árkád beütés, ami ha lehet, még engedékenyebb, mint az elődökben. Egyrészt földbe csapódni szinte biztosan nem fogunk, illetve a lassan, de újratöltődő életnek köszönhetően az ütközetekben is kisebb eséllyel hagyjuk ott a fogunkat. Persze ettől még nem lesz könnyű dolgunk, a társak és kísérők szerepe ugyanis komolyan redukálódott, azaz a különböző részfeladatokból összeálló küldetéseket lényegében egymagunk fogjuk teljesíteni. Emiatt azonban nem szabad bánkódni, a játékot uraló intenzitás és az arcunkba csapódó, közvetlen, pergős akció miatt ugyanis egyetlen percig se fogunk unatkozni a feladatok teljesítése közben.
Ezeket a látványos, mozgalmas pillanatokat egyrészt a Dogfight módnak köszönhetjük, amit akkor aktiválhatunk, ha kellő közelségbe kerül a kiszemelt gép. Ilyenkor automatikusan követni kezdjük célpontunkat, és a kameranézet is vált egyet, gyakorlatilag "testközelből" követjük az eseményeket, s ha kellő ideig sikerül a célkeresztben tartani az ellenséget, akkor a gépágyú vagy a rakéta segítségével szó szerint elemi darabjaira lőhetjük szét azt, miközben a képernyőre fröccsenő olaj jelzi, jól végezzük dolgunkat. Az akcióközeli pillanatokat remekül kiszolgálja a játék látványvilága is, az Ace Combat: Assault Horizon ugyanis a generáció egyik, ha nem a legszebb árkád, repülős játéka. A legapróbb részletekig lemodellezett vasmadarak, a képernyőt is megrázó robbanások, és valós helyszínek mellett, a környezet kidolgozottságára se lehet panaszunk, így nem csak a levegőből tűnik csodálatosnak a vidék, amit berepülünk, hanem a földközeli pillanatok alatt is.
Utóbbiban pedig bőven lesz részünk, a kampány változatosságának köszönhetően ugyanis nem csak vadászgépes küldetéseket fogunk teljesíteni. A monotonitást helikopteres küldetések, AC-130-al folytatott támogató akció, vagy egy Black Hawk gépágyúja mögötti darálás töri meg. Az egyes fejezetek legnagyobb problémája, hogy ötletes kivitelezésük ellenére túlságosan hosszúra nyúlnak, így kisebb vágással még feszesebb és intenzívebb lehetne a fő cselekményszál. Ami a történet sablonossága, felszínes karakterei miatt bőven ráfért volna a játékra, így ugyanis érzelmileg nehéz azonosulni a főszereplővel, és a kialakult amerikai-orosz konfliktusba se könnyű beleélnünk magunkat.
Ezt azonban pillanatok alatt feledteti velünk a kooperatív mód, amit a kampányok felében élvezhetünk, illetve a kompetitív multiplayer szekció, mely némi Call of Duty utóízt felmutatva fejlődési rendszert, megnyitható extrákat, perkeket is felvonultat, miközben a játékmódok változatosságára se lehet panaszunk. Utóbbiak között megtaláljuk a hagyományos Deathmatch-et, a Dominationt, mégis a Capital Conquest mód a legélvezetesebb, itt ugyanis a két csapat számára rendelkezésre áll a teljes járműpark – helikopterek, vadászgépek, bombázók -, a cél pedig egymás bázisának porig rombolása.
Az Ace Combat: Assault Horizon bátran nyúlt a jól ismert alapokhoz, s jól ismerte fel, hogy a zsáner határait bőven lehet még feszegetni. A Project Aces megmutatta, hogyan lehet innovatív elképzelésekkel megújítani egy jól ismert stílust, s hogyan lehet egy nyugati szájíznek is megfelelő, pergős, látványos pazar akciót kínáló játékot összehozni, mely újdonságai mellett változatos kampányával is kivívta elismerésünket.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!