FIFA 12 – Játékteszt

Újabb esztendő, újabb FIFA évad, újabb apró újítások, amelyek a PC-s játékosok számára ezúttal korántsem olyan aprók.

Az 1993 óta létező FIFA-sorozat sokak számára egyet jelent az Electronic Arts egyik biztos bevételi forrásával, amely évről-évre állandó pontja a virtuális futball szerelmeseinek. A fejlesztőkre az elmúlt évadok során jellemzővé vált, hogy felsőbbrendűként tekintettek az alkotás konzolos változataira, ezt a tényt pedig tökéletesen alátámasztja, hogy több esztendeje már csak arra várnak a PC-s fanatikus, hogy saját példányaik ne különbözzenek radikálisan az Xbox 360-as és a PlayStation 3-as verzióktól. Ez az idő a sorozat életében a 2012-es évaddal érkezett el, az EA Sports ugyanis meghallgatta a siralmas fohászokat, amelyeknek köszönhetően már nem kétféle videojáték jelenik meg egyetlen név alatt. A FIFA 12 tehát minden platformon FIFA 12 lett, ugyanazzal a küllemmel és technológiával a fedélzeten, különbség maximum az irányítással és egyéb platform-exkluzív tulajdonságokkal kapcsolatban lehetséges. A laikusok szerint természetesen idén is ugyanazt nyújtja a játék, mint annak többéves epizódjai, de az alábbiakban szeretnénk összefoglalni, nem mellesleg pedig példákkal bebizonyítani ennek ellenkezőjét.

Lássuk első ízben a technológiai újdonságokat, mindenek előtt a fizikai motor alapjaiban történt átírását, amely már-már hihetetlen módon növelte a FIFA 12 játékélményét. A pályán ugyanis a játékosok ezúttal szó szerint olyan realisztikusan viselkednek, mintha valóban egy élő közvetítés részesei lennénk. Sokkal valóságosabb lett a futás animációja, de a labdavezetés és a labdakezelés is könnyedebb, hihetőbb lett, mint korábban, eltűntek azok a kontrasztok, amelyek miatt sokszor a fejünket fogtuk a régebbi epizódokban. A fizikai motor változása a leginkább mégis a játékosok egymással szembeni viselkedésében nyilvánul meg. A labdáért tehát ezúttal már valóban test a test ellen fog zajlani a küzdelem, mindez pedig nem olyan erőltetett módon, amint azt megszoktuk. Hihetetlenül mókás tud lenni például, amikor szó szerint tömegszerencsétlenséget okozunk a pálya kellős közepén, méghozzá egyetlen jól irányzott becsúszással. Nem egyszer előfordult velem, hogy egy időben 4-5 focista is a fűben feküdt egy sikeres labdaleszerelést követően, mert – nem fiktív példa – irányított játékosommal becsúszva elgáncsoltam a labdát addig birtokló csatárt, aki ezzel fellökött egy harmadik embert is, míg egy csapattársam mindeközben átesett a korábban földre küldött emberen. Természetesen a bíró ezt ékes sárga, sok esetben – pláne sérülésekkor – piros lappal jutalmazta, méghozzá teljesen jogosan, így amellett, hogy vicces jeleneteket csalhatunk elő a megújult fizikának köszönhetően – ami egyébiránt úgy vettem észre, hogy a labda útjára is pozitív hatással volt – az eredményes mérkőzések érdekében csak okosan használjuk.

A technológiai újdonságokat szem előtt tartva fontos kiemelnünk még a mesterséges intelligenciát, amelyet ismét egy újabb szintre emeltek a fejlesztők. A játékosok sokkal életszerűbben viselkednek, mint korábban valaha, és ugyan továbbra is nagyon igénylik, hogy beavatkozzunk a történésekbe, mégis gyakran olyan taktikákat eszelnek ki, olyan spontán helyezkedésre képesek, amilyeneket korábban még biztosan nem láttunk. A megreformált fizikai tulajdonságokkal egyetemben így még valószerűbb élményben lesz részünk a mérkőzések alatt. Érdemes kiemelni továbbá, hogy a FIFA 12-ben nagyon előtérbe kerültek a játékosok tulajdonságai, amelyeket korábban még sosem használt ilyen mértékben a mesterséges intelligencia. Többször is előfordult, hogy a kapu előtt tébláboló játékosok közül nem a jobb helyzetben, ámde gyengébb képességekkel bírónak passzolta a labdát az MI, hanem a rosszabb helyzetben lévő, de erősebb tulajdonságokkal rendelkezőnek, aminek köszönhetően nagyobb eséllyel lett gól a végeredmény, mint a másik lehetőséget választva. Az intelligencia érezhetően folyamatosan vizsgálja a focisták képességeit és szerény véleményem szerint az esetek döntő többségében mindig sikerült a jó helyre passzolni a labdát, illetve kezelnie az adott helyzetet.

A két legkomolyabb újítást a fenti bekezdésekben kitárgyaltuk, de muszáj megemlíteni az apróságokat is, amelyek rögtön szemet fognak szúrni a gyakorlott FIFA-rajongóknak. Ezek közül a legjobb a labdavezetés lett, amit fentebb már megemlítettünk egy gondolat erejéig, ám érdemes tudni róla, hogy befolyásolta a passzolási szisztémát is, a játékosok ugyanis immáron szó szerint játszanak a labdával, ami nem csak több lehetőséget, hanem precízebb passzokat is jelent. Alapjaiban alakult át a FIFA 12-ben a védekezés lehetősége is, a tavalyi évadban megjelent újítást egy az egyben kukázták a fejlesztők, helyette egy sokkal jobban működő, valóságosabb megoldást alkalmaztak, aminek köszönhetően egy lényegesen okosabb és ügyesebb rendszert kaptunk, amibe elsőre ismét bele kell tanulnunk, de később érezni fogjuk, hogy sokkal hasznosabban tudunk így védekezni, mint a korábbi pressure gombbal, aminek használatából igencsak ritkán sült ki jó dolog. Ha már a változásoknál tartunk, ne csak a láthatatlannal foglalkozzunk, hanem aktívan szemléljük majd a FIFA 12 grafikai újításait is, hiszen az összkép lényegesen javult a korábbiakhoz képest. Nem csak berendezettebb és otthonosabb lett minden, hanem realisztikusabb is, ez pedig elsősorban a környezetre értendő, hiszen magukon a játékosokon túl sok változás nem érzékelhető a korábbiakhoz képest.

Az új évaddal a játékosok új játékmódokat is kaptak a fejlesztőktől, ezek közül érdemes kiemelni a kizárólag PC-n újdonságnak örvendő Légy profi: kapus lehetőséget, ami a Légy profi: játékos elvén működik – ergo egy meccs alkalmával csak akkor kapjuk meg az irányítást, ha hozzánk kerül a labda –, csak ezúttal nem a pályán téblábolunk, hanem a kapuban ácsorgunk. A multiplayer lehetőségek között frissnek nevezhető az online barátságos meccsek lehetősége, valamint a szemtől szembe idény is, de olyan apróságokkal kapcsolatban is újdonságokba botolhatunk a korábbi évadhoz képest, mint a teljesen átalakult menürendszer. A sok pozitívum után azonban itt az ideje, hogy néhány negatívumot is felsoroljunk. Az egyik ilyen és egyben legnagyobb, hogy a betanító rész továbbra is jellemtelen, rövid és gyakran használhatatlan is, így hiába sikerült elméletileg elsajátítani például egy szabadrúgást, nem biztos, hogy a gyakorlatban is menni fog. A másik kiemelendő negatívum, hogy a neves csapatok továbbra is mintha erősebbek lennének az ismeretlenekhez képest. A legtöbb kritikus ugyan elsiklik emellett a tény mellett – pláne, ha csak a sztárokkal játszadoznak –, de válasszunk csak ki egy ismeretlen csapatot, majd eresszük össze őket például a Bayern Münchennel, utána pedig egy ismertebb brigádot ütköztessünk meg ugyanúgy a németekkel. Véleményem szerint akad különbség a kettő között, ami továbbra sem nevezhető szerencsés húzásnak. A FIFA 12 rossz tulajdonságai közül harmadikként egy olyan tényezőt emelnék ki, ami leginkább megosztja a játékosokat, miszerint bár akadnak azért apró újdonságok – PC-n jelen esetben komolyabbak –, lényeges frissítéseket mégsem sikerült kitalálniuk az Electronic Arts embereinek. Végül pedig, de egyáltalán nem utolsó sorban az irányítást is egy fekete ponttal illethetjük, hiszen bár kontrollerrel minden rendben van, billentyűzettel továbbra is meglepően rossz az alkotás ezen tulajdonsága.

Mindezeken felül azonban azt kell mondanom, hogy a FIFA 12 ismét felülmúlta a korábbi évadot. Nincs leírható és bevett receptje a fejlesztőknek, de mégis sikerül évről-évre elkápráztatniuk a rajongókat, ami jelen esetben azt eredményezte, hogy – túlzás nélkül – a legjobb focis videojátékot köszönthetjük az új epizód képében. Kíváncsian várjuk, hogy ezek után mit alakít majd a PES 2012, hiszen a FIFA ezúttal igencsak magasra tette a lécet, éppen úgy, ahogyan azt korábban megszoktuk tőle. A hazai játékosoknak további pozitívum lehet, hogy a játék újfent magyar szinkront kapott, amit a megszokott párosnak, Hajdú B. Istvánnak és Faragó Richárdnak köszönhetünk.

Értékelés: 9,5/10