Rage (X360) – Játékteszt

A Doom 3 után több mint hét évet kellett várni az id Software legújabb játékára, a Rage-re, a hosszas vegetáció azonban kifizetődött, az eredményt látva ugyanis a jelen generáció egyik legjobb shooterével van dolgunk.

A Rage több tekintetben is szakít az id Software hagyományaival, így nem csak egy teljesen új világot ismerhetünk meg a belső nézetű shooter személyében, hanem egy olyan hibrid játékmenetet is, melynek elemei nem külön-külön próbálnak érvényesülni, hanem egymást erősítve alkotnak egységet. Mindezek ellenére a cikk elején le kell szögeznünk, a Rage továbbra is egy keményvonalas FPS, melyben az RPG-vonal és a versenyzős szekvenciák csak kellékek, de olyanfajta kiegészítők, melyek nem csak színesítik a játékmenetet, hanem élvezetesebbé, kerek egésszé varázsolják azt. Éppen ezért az id Software játéka jócskán túlmutat hasonszőrű versenytársain, mert ugyan nem lett forradalmi alkotás, a végletekig polírozott játékmenetének, és a lepusztult környezet ellenére megkapó világának köszönhetően pillanatok alatt beszippant a játék atmoszférája, s egészen a lezárásig nem enged el.

A játék premierje mégse attól volt hangos, mennyire jól sikerült a Rage, a PC-s változat ugyanis stabilitási és megbízhatósági problémákkal küzdött, erről azonban részletesen beszámolunk egy másik, Csukszi által írt tesztben. A mi alanyunk az Xbox 360-as verzió volt, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 2007-ben bemutatott id Tech 5 segítségével egy élettel teli, a poszt-apokaliptikus körítés ellenére változatos világ elevenedik meg előttünk. Kapunk 60 frame/másodperces képfrissítést, részletgazdag, élő városokat, gyönyörű bevilágítást, remek animációkat, s bár konzolon is belefutottunk az utólagosan töltődő textúrákba, a jelenség csak nagyon ritkán fordult elő. A technológia azonban nem csak a vizualitásban mutatja meg mire képes, a játékmenetet alapvetően meghatározó mesterséges intelligencia ugyanis messze a generáció egyik legjobbja, s ez az, ami a sok-sok apró momentum mellett, lényegében meghatározza azt az élményt, amit a Rage kínál.

A különböző típusú ellenfelek mind-mind máshogy viselkednek, így a banditák például mindenre lőnek, amire mozog, s ugyan összehangolt csapatmunkára nem igazán képesek, rendszeresen komoly túlerőben vannak, így ellenük a türelem, és a megfelelő lőszermennyiség jelenthet megoldást. Ezzel szemben a Hatóság katonái már egymást fedezve támadnak, fedezékről fedezékre haladnak, olykor pedig visszavonulót fújva próbálnak meg minket csapdába csalni, hogy aztán legnagyobb meglepetésünkre egy hátbatámadáskor szembesüljünk vele, mennyire át lettünk verve. A mutánsok is képesek komoly meglepetésekre, a kisebbek fürgeségükkel fognak minket az őrületbe kergetni, ráadásul megkapaszkodnak az ajtófélfában, átugranak az asztalokon, a plafonról lógó tereptárgyakon vesznek új lendületet. így kiszámíthatatlan a mozgásuk. Egyszóval reagálnak a körülöttük zajló eseményekre, ami alaposan megnehezíti a játékosok életét.

Ehhez párosul egy nem túl bonyolult, mégis nagyszerű RPG-ket idéző gyűjtögetési, fejlődési, fejlesztési rendszer, aminek köszönhetően pénzt kell majd szereznünk, a pénzünket pedig valahol el kell költenünk, így az összeharácsolt dolgainkkal két nagyobb városban kereskedhetünk. Ez ugyan rövid időre megtöri a játék sodró lendületét, de biztosítja azt is, hogy az állandó akcióba ne fásuljon bele az ember. Ezekben a városokban vehetjük fel a küldetéseket, a jól fizető mellékfeladatokat, s bár a Rage igyekszik elhitetni velünk, hogy egy hatalmas, szabadon bejárható világba csöppentünk, végig fogja a kezünket a játék. Az egyes helyszínek között járművekkel közlekedhetünk, melyeket a fegyverekhez hasonlóan fejleszthetünk, így erősebb motort vehetünk, felfegyverezhetjük, megerősíthetjük páncélzatát. Ezekre azért is szükség lesz, mert különböző, életveszélyes futamokon is részt vehetünk, melyek jól fizető pénzdíjaik miatt lehetnek kecsegtetőek számunkra. És ha már szóba került az RPG-vonal, akkor érdemes megemlíteni, hogy a Rage-ben lehetőségünk van lőszert, robbanószereket, és egyéb felszerelést gyártani, amihez a szükséges cuccokat eladóktól vehetjük meg, küldetéseink során szerezhetjük meg a halott ellenfelek kifosztásából, vagy gyűjtögetésből.

A játék gyenge pontja egyértelműen a végtelenül lecsupaszított, sablonos történet, névtelen főhősünkkel nagyon nehéz azonosulni, s tulajdonképpen az egyes küldetések között se nagyon fedezünk fel kohéziót, így úgy haladunk előre a játékban, hogy emlékezetes karakterrel nem találkozunk, s mindvégig az akció által pumpált adrenalin hajt minket. Ellenben a harc remekül működik, főleg a változatos fegyverarzenálnak, és a jól felépített pályáknak köszönhetően, ami azt eredményezi, hogy a darálós lövöldözés mellett akár taktikázásra is lehetőség van – ebbe többször belekényszerít minket a játék.

A Rage egy változatos és sokoldalú, a végletekig polírozott FPS-lett, s ugyan nem lett korszakalkotó, mint az id Software korábbi munkái, mégis egy nagyon élvezetes, tartalmas shooterként fogunk rá visszaemlékezni.

Értékelés: 8,5/10