Első benyomások a Sony legújabb kézikonzoljáról, amelyet a Gamescomon próbálhattunk ki. Röviden: nagy, könnyű, kézre áll és tetszetős, a grafikája pedig lenyűgöző.
A Vitával kapcsolatban az első benyomásom a következő volt: nagy és könnyű. Mondjuk, ezt nem nem tudnám eladni a Sonynál marketingszövegként, pedig mindkét tulajdonság teljesen pozitív jelzőnek számít ez esetben. A nagy méret egyben azt is jelenti, hogy nagyon kényelmesen lehet használni a kezelőszerveket, azaz a gombok és az irányvezérlők elérése sokkal kényelmesebb, mint a 3DS esetében, ahogy a konzol tartása is természetesebbnek hat. Ezt egyik kézikonzol esetében sem tudtam eddig elmondani, bár ennek lehet, a lapátkezem az oka. Mindenesetre az eddigi verzióknál mindig úgy éreztem, inkább női kézre alakították ki, ráadásul az apró kezelőszervek mindig olyan törékeny külsőt kölcsönöznek, az ember fél attól, hogy letörik róla valami. Na, a Vita esetében ettől nem kell félnünk.
A másik előnye ennek a méretnek, hogy elfér rajta a gyönyörű grafikát biztosító, hatalmas OLED, érintőképernyős kijelző, valamint biztos kényelmesebben elférnek a belső komponensek is, mint például a négymagos proci, a kamerák, a gyorsulás- és fordulásmérő, vagy éppen a digitális iránytű. Ha maga a méret kétségekkel is töltheti el a játékosok egy részét, kézbe véve azonnal kiderül, mennyire vékony és könnyű a kialakítása, mégis tartósnak tűnik, így nem kell attól tartani, hogy ne lenne teljes mértékben hordozható. Azt hiszem, a tabletek és netbookok korában hamar ki fog derülni, hogy nem kell annyira miniatürizálni, a fontos, hogy jól hordozható és könnyű legyen a kütyünk. Egészében véve "európaibb" hatást kelt, mint minden eddigi konzol, amit teszteltem.
Az óriási képernyő óriási érzékelőfelülete kiváló lehetőséget biztosít az érintési funkciók kipróbálására, és bizton állíthatom, hogy bárki könnyedén képes lesz érintéssel vezérelni a konzolt, mivel annak felülete a legapróbb mozdulatokra vagy érintésre is azonnal reagál. Voltak olyan kollégák a kiállításon, akik azt hangoztatták, hogy számukra talán túlságosan is érzékeny a képernyő, hiszen óvatlanul is megérintik azt, én azonban ilyen problémát nem tapasztaltam. Valószínűleg attól is függ, hogy a kialakításnak megfelelően fogod-e a konzolt, vagy másképpen. De talán bízhatunk abban, hogy az érintésvezérlés opcionálisan kikapcsolható lesz, és akkor a "szabálytalan" fogást alkalmazók számára is megoldást találtunk. A két analóg irányvezérlő viszont mindenki szerint pont jó helyen van, kényelmesen illeszkednek az ember ujjához, ahogy az akciógombok és a felső két ütköző is tökéletes tervezés eredményei. Az irányítással tehát senkinek nem lesz gondja, ahogy a kép láthatóságával sem, ugyanis széles látószögben nyújt tökéletes képet a konzol, amire szükség is lesz akkor, ha kihasználjuk a beépített érzékelőket, és az egyes játékoknál ide-oda forgatjuk majd a Vitát.
A hangminőségről és az akkumulátor üzemidejéről sokat nem tudok mondani, mivel ezeket nem igazán tudtam tesztelés alá vetni a kiállításon, viszont bízom benne, hogy a hazai premier előtt még lehetőségünk lesz kézbe venni a Vitát, és alaposabban nyüstölni. Annyit azonban előrebocsáthatok, hogy aki nincs megelégedve a 3DS kijelzőjének részletességével, a Vitában nem fog csalódni, ugyanúgy, ahogy feltehetőleg azon játékosok sem, akik nem tartják elég "komoly" konzolnak a rivális Nintendo kütyüjét. A Vita ugyanis mindazon előnyöket tartalmazza, amelyekért a 3DS-s szeretjük, ám a nagyobb méretű kijelző és a sokkal jobban használható és kézreálló vezérlőknek köszönhetően maradéktalanul kielégíti a hardcore játékosok igényeit (is). A rajta futó játékok grafikája pedig esetenként simán megközelíti a PS3 látványvilágát.
Hogy tulajdonképpen mennyire lesz hardcore a Vita, és mennyire marad casual a 3DS, az még csak egy jövőben eldöntendő kérdés, egyelőre azonban éles határvonal látszik körvonalazódni a két célközönség között, az előbbi felosztás mentén. Mindezek után talán mondanom sem kell, hogy nagyon várjuk, hogy végre megjelenjen a Vita, és választ kapjunk ezen kérdésekre is!
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…