A svéd Avalanche Studios a Just Cause sikere után a digitális piacteret is igyekszik meghódítani, s ehhez nem kellett mást tennie, mint venni egy már jól bevált receptet, és azt felturbózni napjaink egyik legütősebb látványával. Nálunk járt a Renegade Ops.
A Renegade Ops nem igyekszik megváltást hozni zsánerén belül, így a két analóg karos, vagy top-down shooterek piacán tipikusan a jól bejáratott, klasszikus stílusjegyek nyomvonalán halad, miközben a régi elemek leporolása mellett egy olyan bődületesen elképesztő látványt tár elénk, amivel nem csak a letölthető címek eddigi játékai, de a komolyabb AAA kategóriás alkotások sem igazán vehetik fel a versenyt. A svéd Avalanche Studios ugyanis a Just Cause-ból ismert, házon belül fejlesztett grafikus motorját veti be, így nem meglepő, hogy erdőktől, dús növényzettől zöldellő dzsungelt, porfelhőben úszó sivatagot, kéken hullámzó tengereket, sok-sok, már-már megszámlálhatatlan rombolási lehetőséget, és rengeteg robbanást kapunk. Mindezt kilenc misszión keresztül csodálhatjuk meg, s bár a fő cselekményszál nem kínál túl hosszú játékidőt, a négy hős, és az azokra jellemző különböző képességek, illetve a minimalista fejlődési rendszer garantálja, hogy a lehető legtöbbször elmerüljünk a játékot körülölelő csodálatos környezet felülnézeti képében.
A történet nem igazán lett túlbonyolítva, de igazából nincs is rá szükség, a Renegade Ops ugyanis nem történetközpontúsága miatt lopja be magát a szívünkbe. A középpontban ezúttal a világ különböző városait hobbiból robbantgató terrorista, Inferno áll, akit a Bryant tábornok által toborzott négyfős kommandós alakulat igyekszik lapátra tenni. A küldetések előtti eligazítások, és a történetet görgető narráció képregényes stílusban történik, a játékos pedig eldöntheti, hogy Armand, Diz, Gunnar, vagy Roxy oldalán teljesít-e a küldetéssorozatot. Mivel mindegyik főhős egyedi járgánnyal és képességekkel rendelkezik, célszerű alaposan megfontolni, kivel is vágunk neki a faltól falig akciózásnak.
A Renegade Ops ugyanis semmi másról nem szól, mint non-stop golyózáporról, robbantásokról és pusztításról. Ezt a koncepciót hűen szolgálja a hatalmas, szabadon bejárható, nyitott pályadizájn, s ugyan a játék végig fogja a játékos kezét, és rendre megmondja, mikor és mit tegyünk, az egyes feladatok megközelítése több irányból is lehetségessé válik. Időnként kapunk izgalmas mellékküldetéseket is, melyeket egyrészt a fejlődési rendszer megléte miatt mindenképpen érdemes teljesíteni, másrészt izgalmas és látványos harcokat ígérnek a mellékfeladatok, ahol foglyokat kell kiszabadítanunk, vagy egy ártatlanoknak menedéket nyújtó templomot kell megvédenünk, esetleg műkincseket vagy trófeákat kell gyűjtenünk, a lényeg minden esetben a tapasztalati pontok gyűjtögetése.
Mindegyik hősünk rendelkezik alapképességekkel, melyeket folyamatos fejlődésünknek köszönhetően megfelelő szintre tunningolhatunk, így idővel karakterspecifikus extrákkal bővíthetjük járgányunkat (Roxy buggy-ján az airstrike lokátor, Diznél az EMP). A változatosság szerencsére nem csak a lokációkban, de a játékmenetben is tetten érhető, így a kilenc küldetésen át tartó akciózás egy percig sem válik unalmassá. Egyes küldetésekben például elhagyjuk a szárazföldet, és helikopterbe pattanva fogjuk osztani az áldást, de Inferno szervezetének felszámolásában, ha a helyzet úgy hozza, akár vízi járművet is irányítani fogunk.
A svéd csapat azonban egy ponton komoly hibát követett el a Renegade Ops esetében. Egyrészt hiába találunk a játékban kooperatív lehetőséget, ha az online segítségül hívott társunkkal folytatott harc semmiben se nyújt többet, mint a szólómód. Óriási magaslabda, hisz a játék üvölt egy korrekt kooperatív szekcióért, az viszont szégyenteljes, hogy sem a kampány nehézsége nem változik, se a megszerezhető achievementek és trófeák nem terjednek ki erre az opcióra, és bónuszfeladatokat, vagy kifejezetten erre a módra kihegyezett küldetéseket se kapunk.
Mindezek ellenére a Renegade Ops egy fantasztikusan összerakott, klasszikusokat idéző, modern körítésbe ágyazott top-down shooter lett, mely olyan intenzív összecsapásokat ígér, hogy a kilenc küldetés alatt tényleg csak a töltőképernyő láttán lesz időnk szusszanni egyet. A csupaszított fejlődési rendszer, a négy főhős, és az elképesztő látvány azonnal magába szippantja az embert, s rövidsége ellenére mégis csak ajánlani tudjuk beszerzését.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!