Renegade Ops – Játékteszt

A svéd Avalanche Studios a Just Cause sikere után a digitális piacteret is igyekszik meghódítani, s ehhez nem kellett mást tennie, mint venni egy már jól bevált receptet, és azt felturbózni napjaink egyik legütősebb látványával. Nálunk járt a Renegade Ops.

A Renegade Ops nem igyekszik megváltást hozni zsánerén belül, így a két analóg karos, vagy top-down shooterek piacán tipikusan a jól bejáratott, klasszikus stílusjegyek nyomvonalán halad, miközben a régi elemek leporolása mellett egy olyan bődületesen elképesztő látványt tár elénk, amivel nem csak a letölthető címek eddigi játékai, de a komolyabb AAA kategóriás alkotások sem igazán vehetik fel a versenyt. A svéd Avalanche Studios ugyanis a Just Cause-ból ismert, házon belül fejlesztett grafikus motorját veti be, így nem meglepő, hogy erdőktől, dús növényzettől zöldellő dzsungelt, porfelhőben úszó sivatagot, kéken hullámzó tengereket, sok-sok, már-már megszámlálhatatlan rombolási lehetőséget, és rengeteg robbanást kapunk. Mindezt kilenc misszión keresztül csodálhatjuk meg, s bár a fő cselekményszál nem kínál túl hosszú játékidőt, a négy hős, és az azokra jellemző különböző képességek, illetve a minimalista fejlődési rendszer garantálja, hogy a lehető legtöbbször elmerüljünk a játékot körülölelő csodálatos környezet felülnézeti képében.

A történet nem igazán lett túlbonyolítva, de igazából nincs is rá szükség, a Renegade Ops ugyanis nem történetközpontúsága miatt lopja be magát a szívünkbe. A középpontban ezúttal a világ különböző városait hobbiból robbantgató terrorista, Inferno áll, akit a Bryant tábornok által toborzott négyfős kommandós alakulat igyekszik lapátra tenni. A küldetések előtti eligazítások, és a történetet görgető narráció képregényes stílusban történik, a játékos pedig eldöntheti, hogy Armand, Diz, Gunnar, vagy Roxy oldalán teljesít-e a küldetéssorozatot. Mivel mindegyik főhős egyedi járgánnyal és képességekkel rendelkezik, célszerű alaposan megfontolni, kivel is vágunk neki a faltól falig akciózásnak.

A Renegade Ops ugyanis semmi másról nem szól, mint non-stop golyózáporról, robbantásokról és pusztításról. Ezt a koncepciót hűen szolgálja a hatalmas, szabadon bejárható, nyitott pályadizájn, s ugyan a játék végig fogja a játékos kezét, és rendre megmondja, mikor és mit tegyünk, az egyes feladatok megközelítése több irányból is lehetségessé válik. Időnként kapunk izgalmas mellékküldetéseket is, melyeket egyrészt a fejlődési rendszer megléte miatt mindenképpen érdemes teljesíteni, másrészt izgalmas és látványos harcokat ígérnek a mellékfeladatok, ahol foglyokat kell kiszabadítanunk, vagy egy ártatlanoknak menedéket nyújtó templomot kell megvédenünk, esetleg műkincseket vagy trófeákat kell gyűjtenünk, a lényeg minden esetben a tapasztalati pontok gyűjtögetése.

Mindegyik hősünk rendelkezik alapképességekkel, melyeket folyamatos fejlődésünknek köszönhetően megfelelő szintre tunningolhatunk, így idővel karakterspecifikus extrákkal bővíthetjük járgányunkat (Roxy buggy-ján az airstrike lokátor, Diznél az EMP). A változatosság szerencsére nem csak a lokációkban, de a játékmenetben is tetten érhető, így a kilenc küldetésen át tartó akciózás egy percig sem válik unalmassá. Egyes küldetésekben például elhagyjuk a szárazföldet, és helikopterbe pattanva fogjuk osztani az áldást, de Inferno szervezetének felszámolásában, ha a helyzet úgy hozza, akár vízi járművet is irányítani fogunk.

A svéd csapat azonban egy ponton komoly hibát követett el a Renegade Ops esetében. Egyrészt hiába találunk a játékban kooperatív lehetőséget, ha az online segítségül hívott társunkkal folytatott harc semmiben se nyújt többet, mint a szólómód. Óriási magaslabda, hisz a játék üvölt egy korrekt kooperatív szekcióért, az viszont szégyenteljes, hogy sem a kampány nehézsége nem változik, se a megszerezhető achievementek és trófeák nem terjednek ki erre az opcióra, és bónuszfeladatokat, vagy kifejezetten erre a módra kihegyezett küldetéseket se kapunk.

Mindezek ellenére a Renegade Ops egy fantasztikusan összerakott, klasszikusokat idéző, modern körítésbe ágyazott top-down shooter lett, mely olyan intenzív összecsapásokat ígér, hogy a kilenc küldetés alatt tényleg csak a töltőképernyő láttán lesz időnk szusszanni egyet. A csupaszított fejlődési rendszer, a négy főhős, és az elképesztő látvány azonnal magába szippantja az embert, s rövidsége ellenére mégis csak ajánlani tudjuk beszerzését.

Értékelés: 9/10