Men of War: Vietnam – Játékteszt

A Men of War-sorozat legújabb epizódjában a vietnami háború borzalmait élhetjük át néhány igencsak vakmerő és hősies katona oldalán.

Amióta a Best Way fejlesztőcsapata 2004-ben megalkotta a Soldiers: Heroes of World War II című videojátékot, egy csapásra belopta magát a második világháborús stratégiákat kedvelő játékosok szívébe. A műfaj és a tematika akkoriban hőskorát élte, túltermelés sújtotta a piacot, ám az ukránok mégis képesek voltak friss élettel megtölteni játékukat. Az ott lefektetett alapok végigkísérték a sorozat életét, amely második részével a Faces of War, harmadik felvonásával pedig a Men of War címre hallgatott. A rajongók azt hitték, hogy a Best Way soha nem hagyja cserben őket, és amíg világ a világ, addig készíti számukra az újabb világháborút feldolgozó alkotásokat, de 2011-be érvén csalódás ült ki a fanatikusok arcára, a stúdió ugyanis úgy döntött, hogy ismét meglovagolva a trendeket, szakít az eddigi témával és a vietnami háborút mutatja be a sorozat legújabb részében.

Így született meg a Men of War: Vietnam, amely az amerikai és az észak-vietnami oldalról is bemutatja a legnagyobb hidegháborús konfliktust egy igencsak tartalmas, több küldetésből álló kampány keretein belül, amelyet első ízben csak az ázsiai náció szemszögéből élhetünk át. Fontos kiemelni már itt az elején, hogy az Assault Squad kiegészítő hatására a fejlesztők ezúttal már alapból elérhetővé tették a kooperatív módot, amelynek köszönhetően az összes küldetést átélhetjük egy barátunk társaságában. Az opció megjelenése egyébiránt magával hozott egy elég komoly negatívumot is, miszerint a küldetések még nehezebbé váltak, mint a korábbi részekben valaha is voltak. Ha úgy döntünk, hogy egymagunk állunk neki a feladatok végrehajtásának, akkor még legkönnyebb fokozaton is képes megizzasztani minket a játék, hacsak nem alkalmazzuk megfelelő gyakorisággal a mentés lehetőségét. Az illetékesek ugyanis minden egyes missziót érezhetően úgy terveztek meg, hogy egy másik segítő kéz is ott legyen velünk, segítsen minket a fő- és mellékküldetések alatt.

Természetesen ezáltal még nem lett játszhatatlan a Men of War: Vietnam kampánya, de nem is fogunk játszi könnyedséggel átvergődni rajta. Ez annak is köszönhető, hogy sem utánpótlás hívására, sem egységek termelésére nem lesz lehetőségünk a játékban, mindemellett pedig elfelejthetjük azokat a korábbi részekből ismerős momentumokat is, amikor óriási csapatokat manőverezve kellett lerohannunk az ellenséget vagy megvédenünk egy stratégiailag fontos helyet. A Vietnam betöltését követően  a legtöbb esetben mindössze néhány katona felett vehetjük át az irányítást, akik ha elesnek a harcmezőn, véget ér a küldetés. Ennek – és még számtalan más, alant ismertetett tényezőnek köszönhetően – az alkotás inkább hasonlított egy Commandos epizódra, mintsem egy újabb Men of War játékra, ezt a tényt pedig csak jobban erősíti, hogy minden egyes bakának neve és személyisége van, nem mellesleg pedig saját hátizsákja, amibe az elesett katonák testét átkutatva újabb fegyvereket, lőszereket, kötszert, gránátokat és egyebeket pakolhatunk. Ezáltal egy gépkarabéllyal ellátott katonából egy szempillantás alatt mesterlövészt varázsolhatunk vagy éppen helikopterekre vadászó rakétavetőst.

Embereink irányítását két további, a sorozatra jellemző opció is megkönnyíti, ezek a jól megalkotott fedezékrendszer és a „direkt kontroll” lehetősége. Előbbi esetében bármilyen tereptárgy mögé elbújhatunk, könnyedén és egyszerűen szabhatjuk meg, hogy merre nézzen és milyen testhelyzetben húzódjon fedezékbe az adott karakter, határt csak az szabhat a tökéletes működésben, hogy a mesterséges intelligencia nem minden esetben gondolja úgy az útvonalat és egyebeket, ahogyan azt mi korábban elképzeltük. A direkt kontroll esetében tulajdonképpen egy klasszikus akciójátékká varázsolhatjuk a Men of War: Vietnamot, a lehetőséget aktiválva ugyanis a nyilakkal mozgatjuk a kijelölt egységet, az egérrel pedig célozhatunk, ezáltal arra lövünk és úgy, ahogyan azt mi szeretnénk. Mindkét lehetőség esetében tehát a jól ismert módszert alkalmazták a fejlesztők, újdonsággal nem fogunk találkozni ezzel kapcsolatban, mindez pedig sajnos a játék egészéről is elmondható. Tankokat például alig-alig láthatunk majd a pályákon, a hangsúlyt a gyalogos egységek kapják, valamint a Vietnam két újdonságának nevezhető helikopterek és hajók.

A helikopterek legnagyobb negatívuma, hogy mi magunk nem használhatjuk őket, ugyanakkor az ellenfél brutális pusztításra képes velük, ha kiszúr minket a sűrű dzsungelben. A hajókkal kapcsolatban pedig az volt a gond, hogy lassúak, gyakran nem tartalmaznak elegendő üzemanyagot és az utazáson kívül a legtöbb esetben semmiféle gyakorlati hasznuk sincs. Sokkal inkább láttam volna néhány olyan tankcsatát, amikor M48 Patton páncélosok csapnak össze egymással. Habár a valóságban ilyen ütközetre sosem került sor, az amúgy nagyon jónak nevezhető, de korántsem a történelem könyvek kronológiáját és sorait követő történetet meg lehetett volna úgy csavarni, hogy ez megvalósulhasson, ezáltal visszakacsintva kicsit a Men of War gyökereihez. Az illetékesek azonban jobbnak látták, ha a legtöbb pályán megmaradnak a katonák közötti összecsapásoknál, ami szintén számtalan izgalommal szolgál, csupán a korábbi epizódokra nem volt kiemelkedően jellemző. Szerencsére a Vietnam misszióit lehetőségünk lesz saját szánk íze szerint végigjátszani, a dzsungelharcos tömeggyilkos mellett a távcsöves puskájával összenőtt orvlövész szerepét is felvehetjük, a játékban tehát nincs egy jó út, itt számtalan lehetőség van, a lényeg, hogy sikeresen orvosoljuk az adott problémát.

Ami nagyon nem tetszett a Vietnamban, hogy a fejlesztők rendkívül sűrű terepet készítettek hozzá. Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy a vietnami háborút leginkább dzsungelekben vívták meg, de ha csak nem böngésszük állandó jelleggel a térképet, akkor garantáltan nem fogunk sokáig jutni, mert a fák és bokrok között szó szerint lehetetlen észrevenni az ellenséget. Ez természetesen fordítva is igaz, a növényzet minket is eltakar, de a játékmenet kiegyensúlyozottsága miatt örültünk volna, ha az ellenfeleket legalább körvonalazzák vagy jelölik az illetékesek anélkül, hogy mindig a térképre kelljen pillantanunk egy adott hadművelet végrehajtása közben. Szerencsére az egész játék külleme olyan lett, hogy élmény kutatni a dzsungelt és a felhők közül átreppenni az őserdő felett. Bár immáron nem nevezhető maradéktalanul szépnek a program külleme, szégyenkezésre továbbra sincs oka a háttérben dübörgő grafikus motornak, sőt mi több, a fejlesztőknek sikerült még optimalizálniuk is azt, ezáltal jobban fut majd az átlagos gépeken, bár a hosszadalmas töltési idők sajnos így is megmaradtak. Nem sok változást érzékeltem továbbá a szinkronok és a hangok minőségében sem. Előbbiek továbbra is rendkívül rossz, alacsony költségvetésű felmondások, utóbbiak azonban hozzák a megszokott színvonalat, legyen szó puskaropogásról vagy a robbanások effektjeiről.

Összegezve az elhangzottakat, a Men of War: Vietnam a sorozat egy újabb nagyszerű tagja lett. Legnagyobb negatívuma, hogy az új tematikán kívül szinte semmiféle újdonságot nem hozott a jól ismert koncepcióba, ezáltal a fanatikusok egyrészt messziről felismerik majd, hogy mivel van dolguk, másrészt azonban hamar meg is unhatják, ha már eddig sem tudott számukra újdonsággal szolgálni néhány korábbi epizód. Aki azonban egy az átlag feletti, vérbeli valós idejű stratégiával szeretné elütni az időt, amely kihívást és izgalmakat képes nyújtani a mai alkotások között, annak kellemes kikapcsolódást nyújthat a Vietnam, nyilvánvaló hibái ellenére is.

Értékelés: 7,5/10