Hard Reset – Játékteszt

A Flying Wild Hog első komolyabb fejlesztése, a Hard Reset egy igazi old school shooter, mely a ’90-es éveket próbálja megidézni, több-kevesebb sikerrel.

A Hard Reset meglehetősen radar alatt érkezett, de egy olyan éles őszi versenyben, mint az idei, ez talán nem is meglepő. A Flying Wild Hog első indie fejlesztése szűkös büdzséből állt össze, s ez sajnos a játék legtöbb elemén alaposan nyomott hagyott. Pedig a Hard Reset nem rossz játék, sőt, a Serious Sam 3 előfutáraként a belső nézetű shooterek egy rég elfeledett korszakát eleveníti meg, némi modern fűszerezéssel. A játék ugyanis egy teljesen sablonos, már-már érdektelen, cyberpunk világba ágyazott futurisztikus történetet mesél el, miközben főhősünkkel nincs más dolgunk, mint az életünkre törő robotokat ripityára lőni. Egy budget kategóriában induló FPS-től azonban miért is várna mást, esetleg többet az ember?

A készítők persze igyekeztek a sima lövöldözést valami kontextusba helyezni, de a képregényes betétekkel elmesélt történet esetében talán ők is érezhették, hogy ezt nem feltétlenül szükséges erőltetni, így talán nem véletlen, hogy az olykor percekre nyúló narrációt egy laza gombnyomással léptethetjük tovább. Pedig a manapság egyre népszerűbb Szárnyas fejvadász alapokra és világra építkezik a Hard Reset, melyben a CLN nevű szervezet egy veterán katonáját, Fletchert alakítjuk, aki az emberiséget fenyegető robotok ellen küldenek az utolsó fenntmaradt emberek lakta városba, Bezoar City-be, ahol a droidok vadászata mellett a kötelező konspirációkra is fényt derítünk.

A Hard Reset egy klasszikus stílusú shooter, ahol a játékosnak nem kell különböző rejtvényeket, fejtörőket megoldania, ahol nem kell mellékküldetéseket teljesítenie, csak és kizárólag egyetlen feladatra kell koncentrálnia: minden útjába kerülő robotot tegyen a földdel egyenlővé, mindezt úgy, hogy lehetőleg minél több életerővel megússza az elképesztő mennyiségben özönlő droidok támadását. A komoly ellenállás megtörésére szerencsére segítségünkre lesz a környezet, mely robbanó hordókat, elektromos berendezéseket és egyéb tereptárgyakat rejt, valamint a kétfajta fegyverünk, amiket a fejlődési rendszernek köszönhetően folyamatosan új tulajdonságokkal ruházhatunk fel. Alapesetben ugyanis van egy fura, gömbszerű elektromos csúzlink, és egy gépkarabélyunk. A játék során szerzett NANO-k (tapasztalati pontok) segítségével a pályákon elhelyezett termináloknál fejleszthetjük képességeinket, és a fegyvereket. Utóbbi esetében szert tehetünk shotgunra, rakétavetőre, míg plazmapisztolyunkból railgunt, vagy energia-aknák telepítésére alkalmas csúzlit varázsolhatunk. Az egyes funkciókhoz három kiegészítés is tartozik, melyek egyike a másodlagos tüzelési mód, a többi pedig alapvetően az adott fegyverek képességeit erősíti. Emellett lehetőségünk van a NANO-kat passzív képességeink fejlesztésére költeni, ilyenkor gyorsaságunkat, életerőnket, vagy pajzsunk erejét növelhetjük meg, esetleg radart szerezhetünk.

A Flying Wild Hog játéka egyébként elképesztően jól néz ki, valószínűleg a fejlesztési költségek jelentős hányada a saját, házon belül fejlesztett grafikus motorra ment el, a Hard Reset ugyanis amellett, hogy röccenésmentesen mozgat meg hatalmas tereket rengeteg ellenféllel, bődületesen látványos fény-árnyék effektekkel, így a dinamikus fények gyakorlatilag mindenütt központi szerephez jutnak. Az egyes helyszínek legnagyobb hiányossága, hogy túlzottan egy kaptafára épültek, és bár neonfények áradatában úszik egy-egy épület, alapvetően a lehangoló színvilág uralkodik mindenhol, ráadásul az eső is szüntelenül esik.

Ugyan a Hard Reset története könnyen emészthető, és ugyanilyen könnyen is felejthető, szereplői is egysíkúak, de a Witcher és a Painkiller volt munkatársaiból verbuvált társaság azért megmutatta, nem nyeretlen kétévesek álltak a fejlesztés mögött, mert bár a játékidő nagyon rövid, és az ellenfelek is olykor csalódást okoznak, a kapott élmény, a játékot körülölelő vizualitás mégis bőven kárpótol mindenért.

Értékelés: 7/10