Assassin’s Creed: Reneszánsz – Könyvajánló

A UbiSoft mára ikonikussá vált középkori bérgyilkosának, Ezio Auditore-nek története számos médiumon keresztül elevenedett már meg előttünk, könyv formájában azonban csak most júliusban jutott el hozzánk, hála a Fumax-nak.

A lengyel szórakoztató irodalom egyik nagy alakja, Andrzej Sapkowski által elképzelt, erőszakkal teli, nyers és kegyetlen fantasy világban játszódó Witcher novellás folyam után a UbiSoft által felépített univerzum, a sötét középkorban játszódó Assassin's Creed is újfajta terepre lépett, könyv formájában ugyanis ez az első alkalom, hogy a templomosok és a hőskori asszaszinok közötti évszázadokon átívelő, egymás elleni hajtóvadászat kiteljesedik, vagy legalábbis kezdetét veszi. A Fumax-nak hála ugyanis július óta hazánkban is kapható a boltokban az  Assassin's Creed 2 történetét újra elmesélő Assassin’s Creed: Reneszánsz, mely ugyan túl sokat nem tesz hozzá a már ismert sztorihoz, itt-ott azért befoltozza a hiányzó ismereteinket.

Éppen ezért a Oliver Bowden regénye maximum azok számára lehet maximálisan élvezhető, akik esetleg még nem játszották végig a játékot, vagy esetleg tényleg elvetemült fanatikusai a sorozatnak. Az Ezio történetét gondosan felépítő, évtizedeken és egész Itálián átívelő, konspirációkkal, politikai cselszövésekkel, ármánnyal, romantikával, harcokkal és bosszúval fűszerezett történetvezetése ugyanis nagyon minimálisan lett csak kiegészítve. Bowden elbeszélésmódja gördülékeny, bár egyesek szerint túlságosan terebélyes, az oldalak számunkra mégis pillanatok alatt elfogytak, annyira olvasmányos, és izgalmas a bérgyilkos grandiózus kalandtúrája, hogy nehéz letenni a regényt. Mindez leginkább annak köszönhető, hogy nagyon gyorsan peregnek az események, olykor több évet is ugrunk az időben.

Ez a dinamizmus azonban olykor csúnyán visszaüt, a kevesebb, mint 500 oldal ugyanis szűk keretek közé szorította a szerzőt, aki olykor izgalmasnak ígérkező csatákat, párbajokat intéz el egy-két oldalban, és még mielőtt igazán beleélhetnénk magunkat a történésekbe, gyakorlatilag pillanatok alatt vége is szakad egy-egy cselekménynek. Ezzel szemben Ezio jellemábrázolása, karakterének fejlődése kiváló ívet jár be, így a kezdetben bohém, felelőtlen fiatalemberből a regény végére egy felelősségteljes, sokat látott és tapasztalt, céltudatos férfi válik. Bowden igyekezett Ezio minden egyes változását részletesen érzékeltetni, miközben a bérgyilkos jellemére történő utalások is alaposabb ismertetést kapnak.

Az Assassin’s Creed: Reneszánsz mégis hiányérzetet kelt az emberben, az utolsó fejezet pedig leginkább összecsapottnak nevezhető, mint jól átgondolt zárásnak. Ez a hanyag minőség egyébként az angol változatot végigköveti, Bowden ugyanis elképesztően pontatlanul fogalmaz, így a magyar fordítást végző Körmendi Ágnesnek külön köszönet, a munkája nagyon jóra sikerült.

A regény története a Brotherhood eseményeit taglaló kötetben folytatódik, így ha tetszett a Reneszánsz, akkor a Testvériség is kellemes perceket fog okozni, amint magyar nyelven is elérhető lesz.

Értékelés: 8/10