Cars 2: The Videogame – Játékteszt

Villám McQueen és barátai ismét visszatérnek képernyőinkre, hogy a moziban látottak után további száguldásra adhassuk a fejünket.

Amikor 2006-ban a Pixar csapata elkészítette a Verdák című animációs filmet, várható volt, hogy nem csak a pénztáraknál, de az efféle kikapcsolódásra fogékony rétegnél is sikeres lesz a produkció. A mozit egyértelműen a kisebb korosztálynak, azon belül is a fiúknak szánták a készítők, számításaik pedig be is jöttek, hiszen a franchise akkora népszerűségnek örvend mind a mai napig, hogy éppen itt volt az ideje egy folytatásnak. A tervek szerint július végén a hazai filmszínházakban is elkezdik majd vetíteni a Verdák 2-t, amely Villám McQueennek és barátainak legújabb egész estés történetét meséli el, de az évek óta megszokott trendeknek megfelelően ismét nem csak a mozik kényelmetlen székein vagy televízióink képernyőin találkozhatunk a híres szereplőkkel, hanem számítógépeink és konzoljaink előtt is, lévén egy franchise úgy lesz igazán sikeres, ha több lábon áll. Bár erős kétségeim vannak afelől, hogy a Verdák 2-nek szüksége van egy efféle támasztékra, arra mérget vehetünk, hogy egy játékadaptációval – legyen az bármilyen minőségű is – további szép összegeket kaszálhatnak a termék birtokosai. Az alábbiakban arra a kérdésre keressük a válaszokat, hogy vajon a második rész videojátékos feldolgozása mennyi ötletet, egyediséget és minőséget vonultat fel a nagy átlaghoz képest.

Első körben bizakodásra adhat okot számunkra, hogy egy viszonylag tapasztalt fejlesztőcsapat, az Avalanche Software – nem összekeverendő a Just Cause-sorozatot jegyző Avalanche Studios nevével – kapta meg a projekt fejlesztési jogait, akik a Toy Story 3 mellett a Bolt és a Meet the Robinsons játékokon is dolgoztak már többek között, de nem a Disney megbízásából Mortal Kombat, Dragon Ball és Prince of Persia alkotásokkal is volt dolguk. Természetesen a tapasztalat nem minden esetben összeegyeztethető a profizmussal és a minőséggel, ami sajnos – minden korábbi bizakodásunkkal ellentétben – a Cars 2: The Videogame-re sem jellemző teljes egészében. A játék történetét a filmből emelték át a fejlesztők és már itt érződik a magas szintű megvalósítás hiánya, hiszen bár a fejlesztők nyugodtan megoldhatták volna, hogy ügyesen átültetik a programba az egész sztorit, de ők megmaradtak inkább a jól bevett módszernél. Ennek köszönhetően egy bevezető videó segítségével néhány mondatban összefoglalják nekünk, hogy Villám McQueen és csapata eljut egy világkörüli versenysorozatra, aminek köszönhetően számtalan kihívásban lesz részük, Japántól kezdve Olaszországon és Franciaországon át egyenesen Angliáig. A cselekménybe csakhamar egy érdekes mellékszál is beleszövődik Professzor Z-vel a középpontban, amely a kémkedésről és egy autóhadseregről szól, ám ezt a részét a játékban csak felületesen fogjuk megismerni, sőt mi több, az egész történettel nem fogunk találkozni a későbbiekben, a hangsúly ugyanis a részben céltalan versenyzésen lesz.

A játék betöltését követően a szabad versenyzés mellett egy a kampánynak megfelelő menüpontot is találhatunk, ez a C.H.R.O.M.E. Missions lesz, amelyet betöltve összesen hat szint áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy eljussunk az alkotók névsoráig. A küldetések teljesen összefüggéstelenek, nincsenek közöttük átkötések, azonban a fejlesztők becsületére váljon, hogy nem csak egyszerű körversenyeken vehetünk részt, hanem számtalan izgalmas játékmódban mérhetjük össze tudásunkat a filmből ismert karakterek oldalán vagy ellen. A kampány elején választhatunk, hogy melyik jól ismert autóval szeretnénk harcba szállni, így Villám mellett Matuka és még vagy 30 másik verda vár arra, hogy a missziók teljesítésével feloldjuk őket. Bár a program egyértelműen a kisebb korosztálynak készült, erre sem a játékmódok, sem a kissé nehézkes, de inkább összetett irányítás nem kíván ráerősíteni. A kampány és a free play opciók közben ugyanis olyan lehetőségekkel fogunk találkozni, amelyek többségét az ennél lényegesen komolyabb autóversenyzős videojátékok betöltését követően láthattuk eddig. Így a szimpla race mellett battle race, attack, survival, hunter, squad series, de multiban még arena és disruptor módok is rendelkezésünkre állnak a mókázáshoz. Mindezen lehetőségek azért jöhettek létre, mert az illetékesek ezúttal továbbgondolták kis négykerekűink lehetőségeit, amelyekkel ezúttal már nem csak száguldani, ugrálni és mutatványozni tudunk majd, hanem lövöldözni is.

A Cars 2 játékmenete ennek köszönhetően olyan lett, mintha a valamikori Lego Racers koncepcióját összekevertük volna egy leegyszerűsített Split/Seconddal. Játékmódtól függően ugyanis lehetőségünk lesz majd a versenyek alatt rombolni a környezetet, felkutatni a rövidítő utakat, mindemellett pedig különböző hologramokon áthaladva turbót vagy különféle fegyvert varázsolni választott verdánkra. A golyószóróktól kezdve a rakétavetőkön át a különféle futurisztikus lövedékeket használó kiegészítőkig véletlenszerűen szedhetjük fel versenyzés közben ezeket a szerkezeteket, amelyek igencsak változatossá és ami még számomra is meglepő volt, igazi kihívásokká varázsolják a futamokat. Nagyon tetszett továbbá, hogy a szimpla versenyzős és lövöldözős koncepciót gyakran még tovább fejlesztették az illetékesek, így lesz amikor időre kell semlegesítenünk az ellenfeleket, lesz amikor szintén időre minél több és több ellenséges autót kell lángba borítanunk, de olyan is akad, hogy a továbbjutáshoz és a versenyben maradáshoz energiát kell gyűjtenünk a pályákon. Izgalmas és érdekes megoldásokat használtak tehát a fejlesztők, ez mindenképpen például szolgálhat a jövőbeli játékadaptációk számára is, hiszen a kampány annak ellenére, hogy egyáltalán nem aknázza ki a film történetében rejlő lehetőségeket, folyamatosan képes lesz újdonságokat felmutatni, ha pedig valaki igazán nagy rajongó, biztosan örülni fog a jó helyezések után járó újabb autóknak, pályáknak és egyebeknek.

Nem eszik azonban olyan forrón a kását, hiszen bár nagyon jól felépítettek a C.H.R.O.M.E. missziók, a játék hangulata is nagyon aranyos, humoros és hozza a Verdáktól elvárt színvonalat, mindemellett még a játékmódok is meglepően izgalmasak, de a kinézettel és a fentebb már megemlített irányítással nem voltak képesek ugyanezt a magas színvonalat produkálni a programozók. Az irányítás például véleményem szerint egyrészt nem működik megfelelően, másrészt pedig feleslegesen összetett. Ha gyerekeknek szánták a terméket, akkor minden bizonnyal a többség a lehetőségek felét nem fogja majd kihasználni, mert a versenyek hevében egyszerűen lehetetlen annyi mindenre odafigyelni. Egyáltalán nem lehetünk elégedettek továbbá a kinézettel sem, amivel kapcsolatban a program adaptáció mivolta miatt nem voltak nagy elvárásaink, de ha a játékélményre ekkora hangsúlyt fektettek a fejlesztők, akkor már a küllemre is fordíthattak volna egy kis plusz energiát, a pályák ugyanis rendkívül üresek, a textúrák pedig olyanok, mintha 10 évvel korábbról maradtak volna ránk. Így hiába láthatjuk Japánban, amint virágoznak a cseresznyefák, hiába száguldunk el Londonban a Big Ben mellett, mindez mit sem ér, ha a küllem szó szerint is csúnya.

Hogy mégis pozitív kicsengéssel zárjuk le ezt a játéktesztet, a végére hagytam a legjobb momentumot, avagy a többjátékos módot, ami a program egyik legerősebb része az egyedi opciók miatt, hiszen bár a gépi ellenfelek sem viselkednek ostobán, az igazi élmény garantáltan a hús-vér játékosok elleni küzdelmek lesznek. Ebben az esetben igazi móka és kacagás válik a programból, hiszen a kihívás még nagyobb szintre emelkedik, a hab a tortán pedig az, hogy a játék szinkronizálható az ingyenes és böngészőből futtatható  World of Cars Online-nal is. Összegezve az elhangzottakat kijelenthetjük tehát, hogy a Cars 2: The Videogame esetében nem teljesen egyértelmű, hogy mit is szerettek volna a fejlesztők. A film bár a kisebb korosztályt szólítja meg, a játék mégis inkább a mai tinédzsereknek, fiatalabb felnőtteknek szól, hiszen összetett játékmódokat és kihívást kínál egy erős többjátékos mókával megfejelve. A mérleg másik nyelvén azonban nem szabad szó nélkül hagyni a csúnya küllemet, a nehézkes irányítást, valamint a történet kiaknázatlanságát. Mindezek ellenére a játék így is kiemelkedik az átlagos adaptációk közül, de az felsőkategóriás programokkal szemben természetesen még így sem rúghat labdába. A könnyed kikapcsolódást kedvelőknek és a Verdák fanatikusainak mégis erősen ajánlott!

Értékelés: 6,5/10