A tavaly megjelent Magic: The Gathering: Duels of the Planeswalkers egy jól sikerült játék volt, mely tartalmazott hibákat, és hiányosságokat. Ezekre gyógyír a DOTP 2012.
Közel 20 éve annak, hogy az első Magic The Gathering kártyacsomag megjelent, és megalkotta minden idők egyik legsikeresebb franchise-át, melyből készült regény, képregény, játékfigura és sok minden más. Videojáték adaptációk is napvilágot láttak a témában, legutóbb 2003-ban a Magic The Gathering – Battlegrounds személyében, utána azonban a tavalyi Duels of the Planeswalkers-ig nem találkozhattunk a témával foglakozó alkotással. A DOTP lényege a Magic megismertetése volt a játékos társadalommal, de a veterán kártyások igényeinek is megfelelt a program. Persze egy játék sem lehet tökéletes, így az eredeti DOTP is tartalmazott hibákat (pl. nem lehetett saját paklit készíteni), és az összegyűlt panaszokat meghallgatva, a játékosok javaslatait figyelembe véve készült el a javított változat, a Duels of the Planeswalkers 2012.
Már indításkor tapasztalhatjuk a különbséget, az alapváltozattal ellentétben a 2012 egy gyönyörűen animált videóval kezdődik, mely némi történetféleséget vázol fel. Ezzel kapcsoltban sajnos el is érkeztünk az első negatívumhoz: a játék a felvezetőben látottakon kívül semmilyen történetet nem tartalmaz. Hiába a hangulatos bevezető, kampány módban ennek semmi hatása nincs, csak egymás után kell legyőznünk az egyre erősebb ellenfeleket. A másik szintén megmaradt probléma, hogy továbbra sem lehet saját paklit összeállítani több lap felhasználásával, csak a már meglévő lapokat lehet variálni. Haladás viszont, hogy most már kivehetünk kártyákat az alappaklikból, erre ugyanis nem volt lehetőségünk az előző változatban. A deck manager kezelőfelülete is megváltozott, sokkal átláthatóbb és egyszerűbb lett. Sajnálatos, hogy a minimális variálási lehetőségek mellett a kampányok során is csak előre összeállított paklikat használhatunk, melyekhez paklinként tizenhat plusz lapot oldhatunk fel. Extra lapokat a kampány végigjátszásával és a puzzle feladatok megoldásával tudunk szerezni.
A kampány maga három részből áll: az első a hagyományos mód, ahol egyre erősödő ellenfeleket kell legyőznünk, és helyenként puzzle feladványokat megoldanunk. Ezeknél a feladványoknál nincs más dolgunk, mint az adott helyzetet megoldanunk. Például az egyik esetben az ellenfél és mi is két életerőponttal rendelkezünk, és feladatunk egy kör alatt likvidálni a gépi játékost a rendelkezésünkre álló lapokkal. A feladványok egyre nehezednek, a kampány vége felé már igencsak meg fogunk szenvedni egy-egy puzzle megoldásával. A következő mód az Archenemy, amely a 2012-es verzió egyik újítása. Ebben a módban a cél két gépi játékostárssal egy közös ellenség legyőzése, aki néha csal és a paklijában csak a legerősebb lapok találhatóak meg. Még három társsal sem könnyű legyőzni egy archenemy-t, és sajnos ennek nemcsak a gépnek nyújtott előny az oka. Az AI által vezérelt társaink ugyanis nem teljesítenek olyan jól, mintha ellenünk játszanának, ezzel is tovább nehezítik az amúgy sem könnyű megmérettetést. Ha a kampány és Archenemy móddal végeztünk, akkor elérhetővé válik egy harmadik lehetőség, a Revenge. A nevéből már sejthető, hogy miről van szó: a kampány során legyőzött ellenfeleinket kell újra legyőznünk, akik most erősebb kártyákat használnak.
Ha végeztünk a fentiekkel, akkor kipróbálhatjuk a Multiplayer és Custom Game lehetőségeket. Többjátékos módban választhatunk Free for All, Two Headed Giant, és a már ismert Archenemy többjátékos módja közül. A FFA-ban maximum négyen küzdhetünk egymás ellen, a THG pedig már az előző változatban is megtalálható volt. Itt kétfős csapatok küzdenek egymás ellen, és a csapattagok közös HP-val rendelkeznek, tehát jól megfontolt és összehangolt játék szükséges ehhez a módhoz. Változás az elődhöz képest, hogy most már nem kötelező négy humán játékos, hanem AI által irányított társsal is elkezdhető a játék. Az Archenemy pedig nem szorul magyarázatra, hisz a változás annyi, hogy a gépi társak helyét emberi játékosok veszik át. A játék multis része kiváló, csak sajnos a mesterséges intelligencia itt sem teljesít olyan jól, mint az 1v1-es meccseken, remélhetőleg ezen később változtatnak. A másik probléma a humán játékosokkal van. Nem egyszer előfordul, hogy ha úgy érzik vesztésre állnak, akkor nemes egyszerűséggel kilépnek, ilyenkor automatikusan elveszítik a meccset a társuknak, ami eléggé kellemetlen dolog.
A grafika nem változott az előző változat óta, de az már akkor is megfelelő volt, hisz egy kártyajátékban nem a grafika az elsődleges. Annyit változást vettem észre, hogy a kártyák egy kicsit kisebbek lettek, de mivel bármikor felnagyíthatjuk őket, ez nem probléma. A kezelőfelület azonban megváltozott, a deck manager-hez hasonlóan jobban átlátható és könnyebben kezelhető lett. Most már nem lógnak bele a kártyák a menübe, és jól láthatóan jelzi a program, hogy mikor milyen lehetőségünk van (támadás, védekezés, stb.). Igen, csak meghatározott időben van lehetőségünk az adott dolgokat végrehajtani, ami a kezdő játékosoknak nem jelent problémát, de a profi játékosok zavarónak találhatják ezt. Az irányítás viszont kiváló lett, legalábbis az Xbox 360-as változathoz képest. Egérrel gyerekjáték a játék irányítása, kontrollerrel viszont már nem annyira. A játék nehézségét is elvileg kezdő játékosokhoz igazították, mégis előfordulnak a tavalyi változatban már tapasztalt igazságtalan vereségek. Akik nem játszottak az előző DOTP-el, azoknak leírom miről is van szó: kisebb nehézségek árán ellenfelünket legyengítjük öt és egy közötti HP-re, és ekkor a gép hirtelen megtáltosodik, és 1-2 kör alatt legyőz bennünket, még ha maximális az életünk, akkor is. Reméltem, hogy ezt kijavítják a 2012-es változatban, de úgy látszik erre még várnunk kell.
Összességében tehát műfajában egy igen jól sikerült alkotás a Magic the Gathering: Duels of the Planeswalkers 2012, mely sok hasznos újítást tartalmaz az elődjéhez képest, de még mindig nem tökéletes. A megváltozott kezelőfelület, az új játékmódok és a multiplayer hosszú ideig képes lesz a régi és új Magic fanokat a képernyő elé szegezni és hiába a sokat szidott saját pakli hiánya, ennek is meg van a maga előnye. Mivel szinte mindenki ugyanazokat a lapokat használja, így elkerülhető a való életben gyakori „gazdag gyerek – szegény gyerek” effektus, vagyis akinek több pénze van, annak jobb a paklija, mert futja neki a drágább és jobb lapokra. Tehát a MTG: DOTP 2012 érezhetően a kezdő játékosoknak készült, de a régi veteránok is jól elszórakozhatnak a programmal, mely meglepően olcsó, és az árához képest tartalmas és hosszú szórakozást nyújt, és ha az elődhöz hasonlóan ehhez is kapunk DLC-ket, akkor máris olcsóbban megúsztuk, mintha havonta vennénk meg az új paklikat.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!