Magic: The Gathering: Duels of the Planeswalkers 2012 – Játékteszt

A tavaly megjelent Magic: The Gathering: Duels of the Planeswalkers egy jól sikerült játék volt, mely tartalmazott hibákat, és hiányosságokat. Ezekre gyógyír a DOTP 2012.

Közel 20 éve annak, hogy az első Magic The Gathering kártyacsomag megjelent, és megalkotta minden idők egyik legsikeresebb franchise-át, melyből készült regény, képregény, játékfigura és sok minden más. Videojáték adaptációk is napvilágot láttak a témában, legutóbb 2003-ban a Magic The Gathering – Battlegrounds személyében, utána azonban a tavalyi Duels of the Planeswalkers-ig nem találkozhattunk a témával foglakozó alkotással. A DOTP lényege a Magic megismertetése volt a játékos társadalommal, de a veterán kártyások igényeinek is megfelelt a program. Persze egy játék sem lehet tökéletes, így az eredeti DOTP is tartalmazott hibákat (pl. nem lehetett saját paklit készíteni), és az összegyűlt panaszokat meghallgatva, a játékosok javaslatait figyelembe véve készült el a javított változat, a Duels of the Planeswalkers 2012.

Már indításkor tapasztalhatjuk a különbséget, az alapváltozattal ellentétben a 2012 egy gyönyörűen animált videóval kezdődik, mely némi történetféleséget vázol fel. Ezzel kapcsoltban sajnos el is érkeztünk az első negatívumhoz: a játék a felvezetőben látottakon kívül semmilyen történetet nem tartalmaz. Hiába a hangulatos bevezető, kampány módban ennek semmi hatása nincs, csak egymás után kell legyőznünk az egyre erősebb ellenfeleket. A másik szintén megmaradt probléma, hogy továbbra sem lehet saját paklit összeállítani több lap felhasználásával, csak a már meglévő lapokat lehet variálni. Haladás viszont, hogy most már kivehetünk kártyákat az alappaklikból, erre ugyanis nem volt lehetőségünk az előző változatban. A deck manager kezelőfelülete is megváltozott, sokkal átláthatóbb és egyszerűbb lett. Sajnálatos, hogy a minimális variálási lehetőségek mellett a kampányok során is csak előre összeállított paklikat használhatunk, melyekhez paklinként tizenhat plusz lapot oldhatunk fel. Extra lapokat a kampány végigjátszásával és a puzzle feladatok megoldásával tudunk szerezni.

A kampány maga három részből áll: az első a hagyományos mód, ahol egyre erősödő ellenfeleket kell legyőznünk, és helyenként puzzle feladványokat megoldanunk. Ezeknél a feladványoknál nincs más dolgunk, mint az adott helyzetet megoldanunk. Például az egyik esetben az ellenfél és mi is két életerőponttal rendelkezünk, és feladatunk egy kör alatt likvidálni a gépi játékost a rendelkezésünkre álló lapokkal. A feladványok egyre nehezednek, a kampány vége felé már igencsak meg fogunk szenvedni egy-egy puzzle megoldásával. A következő mód az Archenemy, amely a 2012-es verzió egyik újítása. Ebben a módban a cél két gépi játékostárssal egy közös ellenség legyőzése, aki néha csal és a paklijában csak a legerősebb lapok találhatóak meg. Még három társsal sem könnyű legyőzni egy archenemy-t, és sajnos ennek nemcsak a gépnek nyújtott előny az oka. Az AI által vezérelt társaink ugyanis nem teljesítenek olyan jól, mintha ellenünk játszanának, ezzel is tovább nehezítik az amúgy sem könnyű megmérettetést. Ha a kampány és Archenemy móddal végeztünk, akkor elérhetővé válik egy harmadik lehetőség, a Revenge. A nevéből már sejthető, hogy miről van szó: a kampány során legyőzött ellenfeleinket kell újra legyőznünk, akik most erősebb kártyákat használnak.

Ha végeztünk a fentiekkel, akkor kipróbálhatjuk a Multiplayer és Custom Game lehetőségeket. Többjátékos módban választhatunk Free for All, Two Headed Giant, és a már ismert Archenemy többjátékos módja közül. A FFA-ban maximum négyen küzdhetünk egymás ellen, a THG pedig már az előző változatban is megtalálható volt. Itt kétfős csapatok küzdenek egymás ellen, és a csapattagok közös HP-val rendelkeznek, tehát jól megfontolt és összehangolt játék szükséges ehhez a módhoz. Változás az elődhöz képest, hogy most már nem kötelező négy humán játékos, hanem AI által irányított társsal is elkezdhető a játék. Az Archenemy pedig nem szorul magyarázatra, hisz a változás annyi, hogy a gépi társak helyét emberi játékosok veszik át. A játék multis része kiváló, csak sajnos a mesterséges intelligencia itt sem teljesít olyan jól, mint az 1v1-es meccseken, remélhetőleg ezen később változtatnak. A másik probléma a humán játékosokkal van. Nem egyszer előfordul, hogy ha úgy érzik vesztésre állnak, akkor nemes egyszerűséggel kilépnek, ilyenkor automatikusan elveszítik a meccset a társuknak, ami eléggé kellemetlen dolog.

A grafika nem változott az előző változat óta, de az már akkor is megfelelő volt, hisz egy kártyajátékban nem a grafika az elsődleges. Annyit változást vettem észre, hogy a kártyák egy kicsit kisebbek lettek, de mivel bármikor felnagyíthatjuk őket, ez nem probléma. A kezelőfelület azonban megváltozott, a deck manager-hez hasonlóan jobban átlátható és könnyebben kezelhető lett. Most már nem lógnak bele a kártyák a menübe, és jól láthatóan jelzi a program, hogy mikor milyen lehetőségünk van (támadás, védekezés, stb.). Igen, csak meghatározott időben van lehetőségünk az adott dolgokat végrehajtani, ami a kezdő játékosoknak nem jelent problémát, de a profi játékosok zavarónak találhatják ezt. Az irányítás viszont kiváló lett, legalábbis az Xbox 360-as változathoz képest. Egérrel gyerekjáték a játék irányítása, kontrollerrel viszont már nem annyira. A játék nehézségét is elvileg kezdő játékosokhoz igazították, mégis előfordulnak a tavalyi változatban már tapasztalt igazságtalan vereségek. Akik nem játszottak az előző DOTP-el, azoknak leírom miről is van szó: kisebb nehézségek árán ellenfelünket legyengítjük öt és egy közötti HP-re, és ekkor a gép hirtelen megtáltosodik, és 1-2 kör alatt legyőz bennünket, még ha maximális az életünk, akkor is. Reméltem, hogy ezt kijavítják a 2012-es változatban, de úgy látszik erre még várnunk kell.

Összességében tehát műfajában egy igen jól sikerült alkotás a Magic the Gathering: Duels of the Planeswalkers 2012, mely sok hasznos újítást tartalmaz az elődjéhez képest, de még mindig nem tökéletes. A megváltozott kezelőfelület, az új játékmódok és a multiplayer hosszú ideig képes lesz a régi és új Magic fanokat a képernyő elé szegezni és hiába a sokat szidott saját pakli hiánya, ennek is meg van a maga előnye. Mivel szinte mindenki ugyanazokat a lapokat használja, így elkerülhető a való életben gyakori „gazdag gyerek – szegény gyerek” effektus, vagyis akinek több pénze van, annak jobb a paklija, mert futja neki a drágább és jobb lapokra. Tehát a MTG: DOTP 2012 érezhetően a kezdő játékosoknak készült, de a régi veteránok is jól elszórakozhatnak a programmal, mely meglepően olcsó, és az árához képest tartalmas és hosszú szórakozást nyújt, és ha az elődhöz hasonlóan ehhez is kapunk DLC-ket, akkor máris olcsóbban megúsztuk, mintha havonta vennénk meg az új paklikat.

Értékelés: 8/10