A Transformers-trilógia zárórésze pont olyan, mint az előző kettő. Már-már elviselhetetlen hosszásgú, unalmas, kiszámítható és üres, s ezen a tényen még a 3D se segít.
Michael Bay a két évvel ezelőtti Transformers 2. után önkritikát gyakorolva belátta, filmográfiája egyik legsilányabb munkáját adta ki anno a kezei közül, és ugyan a rendező fogadkozott, a harmadik résszel visszaállítja a robotok megtépázott renoméját, a film teljesen feleslegesen hosszúra nyújtott játékidejét végigszenvedve kijelenthető, ez csak részben, azaz nagyon kis részben sikerült Bay-nek. A harmadik rész ugyanis élvezeti faktorát valahol az első, és második rész közzé kell elhelyezni, mert bár dramaturgiailag ugyanolyan üres, mint a benne mozgatott szereplők, a nyomokban felfedezhető cselekmény, és annak kezdetleges kohéziója már-már a reménysugarakkal ér fel, és ezt egy Bay-moziban mindenképpen értékelni kell. A film végére azonban nem csak Chicago áll romokban, hanem a remény is elvész.
Amiben mindenképpen más a harmadik rész, mint elődei, hogy Bay a maga módján, de igyekszik valami történetet felvezetni, és ezúttal a játékidő jelentős részét hajlandó erre áldozni. A gond az, hogy mindezt nem egy záró részben kellene kibontani. Witwicky se változott semmit, Shia LaBeouf ugyanazt az esetlen, idióta és idegesítő szülőkkel megáldott srácot alakítja, csak ezúttal nem a főiskola okoz számára fejtörést, hanem az álláskeresés. A második részig a hivatásos bohóc szerepét betöltő John Turturro ezúttal némileg komolyabb szerepkörben tetszeleg, de hogy a gyerekzsúr ne legyen bohócmentes, kapunk helyette egy John Malkovich-ot, akiről az életben nem hittem volna, hogy két Oscar-jelöléssel a háta mögött képes lesz még egyszer ilyen mélyre süllyedni. A Megan Fox-ot váltó Rosie Huntington-Whiteley pedig pont annyi vizet zavar, mint a vadul doromboló előd, néha bután bámul a kamerába, ha kell akkor tűsarokban rohangál a romokban heverő Chicago utcáin, s nem mellesleg elképesztően dögös. Ha Bay szemszögéből nézzük, akkor tökéletesen elvégezte a dolgát.
Persze egy Transformers-filmnek sosem a mélyen szántó közvetítése a célja, a kapott látványorgia azonban már közel sem olyan lenyűgöző, mint első alkalommal. Nem hökkent meg, nem szögez a fotelba, amint Optimus fővezér ezredik alkalommal alakul át előttem szélesvásznon, és attól se lesz nedves a bugyija az embernek, hogy mindezt 3D-ben élheti át. A térhatású körítés ugyanis teljesen felesleges, semmi pluszt nem ad az élvezeti faktorhoz, már csak azért is, mert a látott akciók többsége teljesen ötlettelen, és erőltetett, a végső összecsapás pedig egyszerűen össze lett csapva. A kiadott trailerek becsapósak, Chicago egy órás ostroma közel sem olyan pergős és mozgalmas, mint azt az előzetes után naivan én is gondoltam. Lényegében egy órás állóháborút kap a néző, s így pont azaz érték is elvész a filmből, amiért szeretünk Transformers-t nézni. A robotok test-tes elleni összecsapásai langyos koreográfiával igyekeznek elkápráztatni minket, bár Bay mellett szól, hogy végre megtalálta a lassító gombot, és valóban teljes pompájában élvezhető, ahogy az Autobotok szépen elkenik az Álcákat.
Michael Bay azt ígérte, a harmadik rész után hátat fordít a Hasbro megerőszakolt franchise-ának, de ha a bevételek megint őt igazolják, akkor nincs azaz isten, hogy a stúdió ne akarna új részt, s persze ne Bay-jel akarja ezt. Viszont felmerül a kérdés: Mi nézők valóban akarjuk ezt?
Értékelés: 4/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!