F.E.A.R. 3 – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Ugyan már jó ideje nem a sorozat első részét megálmodó Monolith áll a horror-FPS mögött, a Day 1 Studios élt a hátra hagyott hagyaték adta lehetőséggel, és a trilógia záróakkordjaként egy szórakoztató shootert tett le az asztalra.
Nincs is annál rosszabb, mint amikor az ember valami ismeretlennel találja szembe magát. A F.E.A.R. első részének hat évvel ezelőtti debütálásakor pontosan ilyen érzések kavaroghattak a játékosban, hiszen a Monolith egy korábban nem sokat boncolgatott témát, a paranormális horrort ültette át a klasszikus belső nézetű shooter zsánerébe. A recept jól működött, a szűk, sötét folyosók és a csavarokban gazdag történet rendre megtette hatását. A két évvel ezelőtt megjelent folytatás, a Project Origin tovább emelte a tétet, több ponton is fejlődött az ijesztgetős lövölde, így nem volt kérdés, a kiegészítők által szőtt sztorit mellőző fő sodor új résszel fog bővülni. A F.E.A.R. 3 pedig visszatért az eredeti hőshöz, Point Man-hez, aki testvére, Fettel személyében már társat is kap maga mellé.
A F.E.A.R új része a modernizálás mezsgyéjén halad, azonban a Day 1 Studios által bevezetett, napjaink játékait jól jellemző újítások nem csak hozzáadnak, de el is vesznek a játék korábban megszokott hangulatából. A F.E.A.R 3 ugyanis a legnagyobb jóindulattal nevezhető horror játéknak. Az összkép sokkal inkább festi le egy keményvonalas shooter képét, melyben leginkább a rövid egyjátékos mód, az árkád pillanatokat idéző számláló, a kooperatív opció, és az ötletekben gazdag multiplayer szekció modern erényei érvényesülnek. Megmaradt viszont az agresszív, taktikázó mesterséges intelligencia, ami az ellenfelek megnövelt létszámával karöltve valóban halálos kihívás elé állítja a játékost. Még szerencse, hogy időlassítós repertoárunk tovább bővült, így kaptunk egy jól használható fedezékrendszert, amit használva kihasználhatjuk az időt, hogy az életcsomagok eltűnésével szerephez jutott regenerálódás lehetőségével is éljünk. A sokszor aréna jellegű összecsapások így sokkal inkább taktikus megközelítést igényelnek, ahol sokszor a türelmünkön és kitartásunkon múlik majd a túlélésünk.
A harmadik rész legnagyobb újdonsága egyértelműen az egyjátékos módban elérhető kooperatív mód, amit lokálban, vagy online is kipróbálhatunk. A két főhős szerepeltetése ekkora kap igazán értelmet, Fettel és Point Man képességei ugyanis a komolyabb szituációkban egymás támogatói. Amíg Point Man képviseli a tűzerőt, addig Fettel képes bármelyik ellenséges katona bőrébe belebújni, és azt irányítani, ezzel pedig elég komoly káoszt alakíthatunk ki egy nagyobb csapat esetében. A meglehetősen rövid (4-6) órás játékidő így újrajátszhatóságát tekintve is mókásnak ígérkezik, ráadásul a többjátékos módban bevezetett pontrendszer már a kampányban is él, azaz minden egyes cselekedetünk után pontokat kapunk, amiket képességeink fejlesztésére használhatunk fel.
A játékmenet azonban közel sem mondható változatosnak. Ebben nagy szerepe van a sokszor ötlettelen, lineáris helyszíneknek, melyek sokszor arénaharc jelleget öltenek. A változatosság az ellenfeleknél se érhető tetten, a készítők sokkal inkább a mennyiségre gyúrtak rá, és ha hozzávesszük, hogy az ijesztgetős faktor is leredukálódott az előző részekhez képest, akkor kénytelenek vagyunk belátni, hogy a F.E.A.R. ugyan stílust nem váltott, de a zsáneren belül sokkal kommerszebb irányt vett, így egy mezei shooter szintjére degradálódott le a kapott élmény, amit az acélos MI, és a kooperatív mód képes csak igazán feldobni.
A játék vizuális oldaláért a Day 1 Studios házon belül készített Despair Engine a felelős, mely némileg felemás eredménnyel, de azért tisztesen helyt áll. A készítők ugyan hangulatilag úgy építették fel a helyszíneket, hogy azok a horror jegyeket magukon hordozzák, ezek sokszor nem érik el céljukat. A fény-árnyék effektek, az ellenfelek és hőseink animációja azonban magas minőséget képvisel, ezekre abszolút nem lehet panasz.
A F.E.A.R. 3 szavatosságát egyértelműen a többjátékos mód biztosítja, az online szekció ugyanis újdonságokkal felvértezett játékmódokat vonultat fel, amelyek kiválóan működnek és szórakoztatnak. A Contradictions a Gears of Warból ismert Horde módot gondolta tovább, azaz a hullámokban érkező ellenfelek támadásait kell visszaszorítanunk. A Soul Kingben a pályára özönlő katonákat kell megszállnunk, akiket felhasználva aztán egymásra kell vadásznunk. A Fu**ing Run! során Alma által gerjesztett köd elől kell menekülnünk, miközben az útunkat álló Armacham katonákkal kell megküzdenünk.
Összegezve elmondható, a harmadik F.E.A.R. egy felemás játék képét adja, az egyjátékos mód rövidsége, a történetvezetés keszekuszasága, és az apróbb technikai malőrök miatt nem válhat igazán jó játékká a Day 1 Studios shootere, azonban az általa kínált tartalomcunami olyan masszív, élvezetes időtöltést ígér, ami mégis megüti azt a mércét, ami miatt akár évek múlva is jó érzéssel emlékszünk majd rá vissza.
Értékelés: 7,5/10
