J.J. Abrams és Steven Spielberg egy olyan nosztaligamozit álmodott meg a Super 8 személyében, melyben időutazásunk egy furcsa paradoxonnak köszönhetően múltban és jelenben is elidőzik.
Amíg Hollywood a nyári blockbusterek többségére százmilliókat szór el, addig J.J Abrams és Steven Spielberg alig ötvenmillió dollárból hozta össze a nyár eddigi legizalmasabb és legjobb moziját, a múltidézésben bővelkedő Super 8-at. Abrams harmadik nagyfilmje azonban nem csak költségvetését tekintve indul hátrányból, a film motorja ugyanis a komoly nosztalgiafaktor, így sok helyen hiába lendületes, fiatalos és mai igényeknek megfelelően látványos a Super 8, a tengerentúli bevételi adatok hűen tükrözik, a mai fiataloknak már fogalmuk sincs, milyen volt a '70-es, '80-as évek klasszikus ijesztgetős sci-fijeit végigizgulni.
A film története 1979-ben, egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol néhány fiatal tinédzser ambiciózus terveket szövögetve forgatja első filmjét egy Super 8 kamerával. Az egyik forgatási helyszínen aztán szenvedő alanyai lesznek egy vonatbalesetnek, ami után hirtelen minden a feje tetejére áll a városban. A semmiből megjelenik a hadsereg, fura események láncolata veszi kezdetét, a lakosságot pedig különös körülmények között evakuálják. A fő sodor mozgatórugója azonban nem a történéseket övező misztikum, hanem egy, az egész filmet végigkísérő családi dráma, illetve a srácok gyermeki rácsodálkozása a világ történéseire.
A Super 8 legnagyobb erőssége, hogy a rendező nem sajnálja az időt, és elidőzik karakterei részletes bemutatásával, problémáik ismertetésével, így mire eljutunk a várost rettegésben tartó idegen utáni vadászatig, gyakorlatilag mindenkivel azonosulni tudunk. A filmben megelevenedő csonka család problémájával, vagy az első szerelem érzésével így vagy úgy, de mindenki szembesült, és a nagyvilágra történő gyermeki rácsodálkozás képei és érzése is biztosan élénken él sokunkban. Mindez persze nem lehetne működőképes, ha Abrams gyerekszínészei ne lennének piszkosul ügyesek és hitelesek. A nosztalgiázást a már-már kötelező látványos, napjainkat idéző nagyjelenetek törik meg, de ezek is olyan formában vannak tálalva, hogy egy percre se zökkent ki minket az időutazásból. A Super 8 lendülete azonban a film végére sajnos leül, a rejtély feltárása után pedig Abrams túl gyorsan varrja el a szálakat, így a finálé nem képes a film csúcspontjává válni.
Mindezek ellenére a Super 8 az elejétől a végéig egy élvezhető, önálló lélekkel bíró film, melyben a régi idők idézése sokak szívét megdobogtatja majd, hisz vitathatatlan, hogy az egész a gyermeklelkű, nosztalgiára vágyó felnőtteknek szól.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!