DiRT 3 – Játékteszt

Ugyan hamisíthatatlan ralijátéknak továbbra sem nevezhető a DiRT sorozat menetrendszerűen érkező harmadik része, a Codemasters franchise-ának új felvonása vitathatatlanul stílusa egyik legszórakoztatóbb terméke.

Évek óta reménykedünk, hogy a DiRT sorozat egyszer hamisíthatatlan ralijátékként is megcsillogtatja képességeit, azonban a Codemasters franchise-a folyamatosan ránk cáfol. A saját útját járó DiRT évről évre bizonyítja, az off-road világ különböző versenyei is lehetnek szórakoztatóak és tartalmasak. A DiRT 3 ráadásul amellett, hogy a kitaposott ösvényen jár, sokkal letisztultabb, áttekinthetőbb, több ponton áramvonalasabb, mint elődje, és ugyan ezúttal is felvonultat az európai ízlésvilágtól távoleső amerikai őrületet, összességében az új rész egy nagy kompromisszumkötés a  fejlesztők részéről, hisz a DiRT 2-ben megismert amerikai fesztiválhangulat gyakorlatilag már teljesen a múlté.

A játékkal való első találkozáskor szembetűnik a nagy változás, a második rész ízléses menürendszere ugyanis teljesen eltűnt, helyette egy visszafogottabb és hagyományosabb, navigálás szempontjából gyorsabb felület fogad minket, ami amellett, hogy piszkosul elegáns, sokkal letisztultabb és egyszerűbb kezelni, mint a DiRT 2 lakókocsis, mászkálós megoldását. Az átláthatóság, és az egyszerűség egyébként a játék egészét végigköveti, a különböző játékmódok, a versenyek logikus felépítésűek, a megszerzett autóink, és alkatrészeink közötti böngészés során pedig nem sokat kell majd szöszmötölni. Egyesek szerint ez visszalépés az elődhöz képest, azonban az vitathatatlan, hogy a Codemasters ezzel a húzással még szélesebb körben tudja népszerűsíteni a sorozatot.

A játékmódok tekintetében is visszaléptek egyet a készítők, így az amerikai fesztiválhangulat mellőzése után a hagyományos, klasszikus kihívások szerelmesei találják meg a számításukat a játékban. A Rally módot nem igazán kell ecsetelni, versenyzőként különböző helyszíneket megjárva kell a kijelölt útszakaszokat a legjobb köridővel teljesíteni. A Rally Cross már hét versenyző egyidejű körözgetését teszi lehetővé, itt az időeredmény helyett a helyezés lesz a fontos, míg a Trailbrazer inkább a sima Rally versenyszámra hajaz, annyi könnyítéssel, hogy kevésbé technikás pályákon kell az idővel harcolnunk. A Land Rush igazi terepralira invitálja a játékosokat, ahol hamisíthatatlan off-road élményben lesz részünk, a Head 2 Headben pedig egy ellenféllel kell szembenéznünk, ahol egy zárt pályán kell egymással szembehaladva megkezdenünk a kört, és az nyer, aki a leghamarabb ér körbe.

A játék extrém oldalát a Ken Block által komoly népszerűségre szert tett Gymkhana játékmód képviseli, mely pont azért szöges ellentéte a DiRT 3 fent említett opcióinak, mert úgy biztosít szabadságot a játékos számára, hogy közben láthatatlan korlátok közé szorítja. A Gymkhanában lehetősége van a játékosnak szabadon trükköznie, vagy esetleg időre teljesítenie az előre kiszabott mutatványokat. A legjobb az egészben, hogy ha valamelyik versenytípus nem tetszik, azt egyszerűen átugorhatjuk, így mindenki azon versenyeken indul, melyek a legközelebb állnak a szívéhez. Ez az opciónális választás természetesen rengeteget könnyít a játékon, a kihívás hiánya azonban gyorsan elhesegető kérdés, a DiRT 3 ugyanis több mint száz különböző bejárható szakaszt kínál, így tényleg van miből válogatni.

A karriermódban megjárjuk majd a sivatagos Kenyát, a hófödte Finnországot, Monaco-t, s London utcáit is, a látványvilágért felelős továbbfejlesztett EGO engine pedig kiválóan teszi a dolgát. A helyszínek mindegyike részletesen kidolgozott, ráadásul a sorozat történetében először dinamikus napszak- és időjárásváltozást is kapunk, melyek különösen élvezetessé, látványossá és emlékezetessé tehetnek egy-egy gyors kört. Ugyanez az aprólékos, gondos odafigyelés jellemzi a DiRT 3-ban elérhető és megnyitható benzinzabálókat is. A paletta igen széles skálán mozog, így a hetvenes évek csodái mellett itt vannak a nyolcvanas évek turbói, a kilencvenes évek klasszikusai, de kapunk buggy-kat,  s teherautókat is. Pozitívum, hogy a versenygépek most már kizárólag a teljesítményünk alapján szerzett reputációs szint alapján nyílnak meg.

A kínált masszív egyjátékos tartalom mellett a Codemasters a többjátékos módban is igyekezett emlékezeteset alkotni, így a DiRT 3 változatos játékmódjai alapján kijelenthetjük, a játék egyfajta partijátékká és kinőheti magát a jövőben. Az Outbrake Zombie-ban egy játékosnak kell megfertőznie a többieket, míg az Invasionben az nyer, aki a legtöbb táblát zúzza szét. Jól látható, a fejlesztőcsapat tényleg igyekezett elereszteni a fantáziáját, és amellett, hogy újszerű kihívások elé állítják a játékost a játékmódok, a kivitelezésük is remekül sikerült, így tényleg szórakoztatóak.

A DiRT 3 továbbra sem vérbeli ralijáték. Hiába van lehetőségünk a beállítási lehetőségek között matatni, a Codemasters fejlesztése még mindig az árkád és a szimulátor zsáner között egyensúlyozik, azt viszont pokolian ügyesen teszi. Az autóknak súlya van, a járgányok menettulajdonságai típustól függően egytől egyig eltérnek, így minden egyes újonnan szerzett autó esetében újra és újra rá kell érezni a vezetés ízére. A DiRT 3 pedig pontosan ezért működik tökéletesen. Elképesztő mennyiségi tartalmával, csodás helyszíneivel, letisztult küllemével egy olyan egyveleget alkot, amit a mai generációban a zsáneren belül talán senki se tud egyelőre felmutatni.

Értékelés: 9/10