Portal 2 – Játékteszt

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Valve 2007-ben az utóbbi idők legeredetibb játékát alkotta meg a Portal személyében. A program szegényes története és rövidke játékideje ellenére hatalmas közönségsiker lett, most pedig megérkezett a folytatás, ami minderre rátesz egy lapáttal.

A Portalt annak idején a Valve inkább szánta egy érdekes és vicces techdemónak, mint új önálló játéknak, hiszen eredetileg önálló megjelenést nem is terveztek neki. Aztán ezen változtatott a program fogadtatása, ugyanis az egy csapásra meghódította mind a játékosok, mind a kritikusok szívét. Története ugyan alig volt, de a gonosz GLaDOS elbűvölően gonosz és szarkasztikus stílusa a maga folyamatos piszkálódásaival folyamatosan mosolyt csalt a játékos arcára, míg a fizikára épülő logikai feladványok a szó szoros értelmében a gép elé szegezte őket. A dolog egyetlen igazi hiányossága a nyúlfarknyi játékidő volt.

A második rész egyetlen lényeges ponton sem nyúlt hozzá a sikerrecepthez. A főszereplő továbbra is a szótlan Chell, a helyszín pedig az Aperture Science tesztkamrái – legalábbis ami megmaradt belőlük. A felütésnél akad némi anakronizmus, ugyanis pontos időt nem tudunk, de az nyilvánvaló, hogy jó pár évvel az első rész eseményei után járunk, a hely romokban, s a természet ismét birtokba vette a területet, Chell viszont ugyanolyan fiatal, s ha lehet még szebb is, mint amilyen utolsó találkozásunkkor volt.

A részletekben viszont nem érdemes elveszni, így azzal sem foglalkozunk, hogyan kerültünk az első rész fináléja után az Aperture pihenőállomásainak egyikére, ahol a második rész története felveszi a fonalat. Itt találkozunk Wheatley-vel, aki a kampány nagy részén igyekszik minket átsegíteni. Hasznosságáról nem érdemes vitát nyitni, viszont az tény, hogy amíg jelen van, addig ő a fő humorforrása a játéknak, ugyanis szegény nem egyszerűen lökött, ő annak a kísérletnek az eredménye, amiben megpróbálták létrehozni a legidiótább gondolkodó lényt, láthatóan nem kis sikerrel.

A portálfegyver működése semmit nem változott, viszont a készítők szolgáltak néhány újítással, mint a koherens fénysugarakból álló hidal, a dobbantók, a prizmakockák és a különféle folyadékok, amik jelentősen megvariálják a megoldandó feladványokat. Ezek többségével azután találkozunk, hogy GLaDOS ismét öntudatra ébred, s elkezdi rendbe hozni a létesítményt. Ami az első pillanattól szembetűnő változás, hogy a helyszínek sokkal nagyobbak az első részben látott tesztkamráknál, s ahogyan haladunk előre a történetben, egyre változatosabb területekre jutunk, így eljutunk az Aperture legkorábbi létesítményeibe is, ahol az elszórt információmorzsákból nagyjából kirajzolódik előttünk a cég története. Megtudjuk, honnan származik GLaDOS, valamint saját eredetünkre nézve is kapunk utalásokat. Összességében tehát a háttér sokkal kidolgozottabb, mint az első rész esetében.

Az egyszemélyes kampány játékideje az elődhöz képest nagyjából megduplázódott, így ha nem időzünk sokat egy feladványnál sem, akkor hozzávetőleg 5-6 órát tesz ki, de ez persze személyes képességeink függvényében változhat, bár összességében a Portal 2 könnyebb lett elődjénél. Bár látszik, hogy a készítők komolyan odafigyeltek az egyjátékos módra is, a játék a kooperatív multira helyezi a hangsúlyt.

Ez a mód a kampány után veszi fel a fonalat, s két pártfogoltunk ATLAS és P-body, a külön tesztelési céllal épült robotok lesznek. Mindegyikük rendelkezik egy portálfegyverrel, ezáltal a kooperatív módban használható kapuk száma négyre emelkedik, s ezzel a kombinációs lehetőségek is rendesen megszaporodnak. Az itteni feladványok mindegyikére igaz az, hogy csak és kizárólag együttes munkával oldhatók meg, így az együttműködés nem lehetőség, hanem a továbbjutás egyetlen módja.

Ez persze folyamatos kommunikációt igényel, ezért célszerű személyes ismerősökkel, barátokkal nekiveselkedni ennek a résznek. Ha ilyen nincs, mert ugye a haverok ízlése nem feltétlenül egyezik, akkor kénytelenek leszünk az online ismerőseinkkel játszani. Hála  Valve kooperatív játékok terén szerzett tapasztalatainak, akkor sem lesz komoly problémánk, ha partnerünkkel nem beszélünk közös nyelvet, mivel beépítettek egy egyszerű konokra épülő kommunikációs rendszert, aminek segítségével minden lényeges területen instruálhatjuk majd társunkat. Megmutathatjuk neki, hova menjen, hova helyezzen kaput, de egy kis időzítő segítségével még arra is van módunk, hogy a kapcsolók megnyomását összehangoljuk. Tehát a lehetőségek adottak, ettől függetlenül mégis csak barátokkal az igazi az élmény folyamatos mikrofonos kapcsolat mellett.

A játékot továbbra is a Source motor hajtja, és ennek köszönhetően a látvány nem veszi fel a versenyt napjaink legújabb technikai csodáival, ugyanakkor a Portal 2 közel sem csúnya, sőt, egyenesen ámulatba ejtő, hogy a Valve emberei mi mindent képesek kihozni ebből a már korosodó technológiából. A másik oldalról nézve viszont a program egyik legnagyobb erényét köszönheti a lassan korosodó motorjának, mégpedig a hihetetlenül alacsony gépigényét, ugyanis a Portal 2 szinte bármilyen vason képes élvezhetően futni.

A kezelőfelület szinte semmilyen változáson nem esett át, mindössze a kétszemélyes játékban egészül ki az irányítás két gombbal, egy a különféle gesztikulációk számára, egy pedig a fentebb említett kommunikációs rendszer használatához. A HUD-on továbbra sem látunk semmi fölösleges dolgot, a célkereszt jelzi, melyik kapunk van éppen nyitva, illetve kontextus függően időnként felvillan egy-egy gyorstipp. A szinkronmunka egyenesen elsőrangú, a karakterek szövegei pedig megszakítás nélkül mosolyt csalnak a játékos arcára, így összességében a Portal 2 joggal nevezhető az utóbbi idők legszórakoztatóbb játékának. Az egyszemélyes játékmód nyújtotta játékidőt az online kampány további 5-6 órával egészíti ki, így a teljes játékidőre sem lehet egy rossz szavunk sem. Igaz ugyan, hogy gyárilag az újrajátszhatósági faktor nem túl magas, lévén a történetet befolyásoló döntéshelyzet nincs a játékban, viszont pályázhatunk rengeteg achievmentre, valamint az extrák között találunk fejlesztői kommentárt is, amikért érdemes lehet újból nekiveselkedni a Portal 2-nek. Az hosszú szavatossági időt viszont egyértelműen a várható egyéni tartalmak garantálják majd, ugyanis a Valve az elődhöz hasonlóan a Portal 2 esetében is megad minden lehetőséget a vállalkozó kedvű felhasználóknak arra, hogy elkészítsék saját pályáikat.

Mindent összefoglalva a Portal 2 rendelkezik elődjének minden előnyével, ezen felül pedig végre történeti oldalról is azt érezhetjük, hogy egy teljes játékkal játszunk. Az újonnan bevezetett dolgok kellően felfrissítik a fejtörőket, bár összességében a folytatás valamivel talán könnyebbre sikerült. A körítés első osztályú, és a teljes körű és meglepően jó minőségű magyar feliratozásnak köszönhetően azok számára is élvezhető, akik nem beszélnek idegen nyelven, így pedig mindenképpen ajánlott vétel.

Értékelés: 10/10