Outland – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Az Outland ékes példája annak, hogyan kell remek ötleteket átemelni a régi klasszikusokból, és azokat hogyan kell úgy egybegyúrni, hogy egy igazán szórakozató cím legyen a végtermék.
Az Outland érdekes homage, melyben olyan klasszikus darabok jól ismert stílusjegyei lettek egybegyúrva, mint a Prince of Persia, a Castlevania, vagy az idegeket sokszor borzoló N+, miközben az átemelt elemeket az a Ikarugából jól ismert alapmechanikára húzták fel. A Housemarque letölthető címe így nem más, mint egy oldalnézetes akció-ügyességi-logikai platformer, és ha azt hiszed, hogy ezek egyvelege nem képes jól együttműködni, akkor tévedsz. Az Outland ugyan nem egyedi cím, semmiféle innovációt nem képes felmutatni, de a különböző játékmechanikai elemek elegyedése a stílusos művészeti megoldásokkal egy olyan egységet alkotnak, amiről vétek lenne lecsúsznotok.
A játék leggyengébb pontja a története, mely a szokásos sallangokat és kliséket vonultatja fel, így alapvetően egy olyan hősmesébe csöppenünk, ahol a jól ismert jó és rossz párharcából kell győztesen kikerülnünk. A hangsúly azonban nem ezen van, az Outland ugyanis nem mélyen szántó gondolatok közvetítését tűzte ki célul. A hangsúly itt a hangulaton van, azon a kalandon, melyen főhősünkkel különböző helyszíneket megjárva sajátítjuk el az újabbnál újabb képességeket, melyek kombinálásával egészen elképesztő dolgokra leszünk képesek a játék végére.
A pályatervezés, a leegyszerűsített harcrendszer a Prince of Persia labirintus-szerű felépítését idézi, az ügyességi részek az N+-ból lehetnek ismerősek, mely a finom irányításnak köszönhetően nagyon kényelmes, pontos, és gyors, mellesleg megengedő. A Castlevaniaa a rejtvények felfedezésének módjában, illetve a backtrackelős játékmenetben érhető tetten, a készítők ugyanis úgy alakították ki az egyes helyszíneket, hogy később megszerzett képességeink birtokában biztosan visszamenjünk majd rég látott pályákra, egyes gyűjtögetnivalót ugyanis csak bizonyos képességek birtokában fogunk tudni megszerezni. A készítők ezt a kombinációt fejelték meg az Ikarugából ismert színváltós mechanikával. Az Outlandban a kék és a piros színek a dominánsak, melyek közötti egyetlen gombnyomással váltogathatunk majd. Az egyes csapdákat és ellenfeleket pedig csak akkor gyűrhetjük le sikerrel, ha mindig a megfelelő színre váltunk (ha kék az ellenfél, akkor vörösre kell váltani, s fordítva). A fejlesztők ebben a feature-ben szerencsére meglelték a lehetőségeket, így rengeteg módját találták meg annak, hogy játék közben a színek váltogatása garantálja továbbjutásunk zálogát. Olykor egyes platformok mozgásba lendítéséhez is a színekhez kell nyúlnunk, néhol egy különböző színekben pompázó lövedéktengeren keresztül kell eljutnunk célunkig
Az Outland egy stílusos, a szemnek kellemes világba kalauzol el minket, miközben a játékélmény is szervesen részese annak az élménynek, amit a játék kínál, és ez így együttesen egy nagyon erős kombinációt alkot, így pedig nem meglepő, hogy a jelenlegi mezőny nagyjai közé soroljuk a Housemarque fejlesztését.
Értékelés: 9/10
