14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Ezúttal Jack Sparrow világába kalauzolnak el bennünket a fejlesztők, ami kiválóan illeszkedik a LEGO-játékok sorába, ám sajnos a játék a szokásos hibáktól is hemzseg.
Jack Sparrow története nem is lehetne aktuálisabb, hiszen néhány nap múlva látható a mozikban a legújabb mozifilm, az Ismeretlen vizeken. A Disney neve alatt futó franchise LEGO-s feldolgozásában mind a négy film eseményeibe belekóstolhatunk, ám szerencsére a készítők nem követték el azt a hibát, hogy egy az egyben a filmek eseményeit kellene követnünk, hanem egy teljesen egyedi környezetet teremtve, saját történetet mesélnek el számunkra.
A LEGO-játékokat talán nem kell senkinek sem bemutatnom, hiszen mindenki ismerheti őket, akár a Star Wars, akár a Harry Potter, vagy éppen az Indiana Jones történetek feldogozásának köszönhetően. A feladat összefoglalva, hogy mindent szétromboljunk a pályán, különböző egyszerűbb feladványokat oldjunk meg, összegyűjtsünk mindent, amit lehet, megküzdjünk az ellenfelekkel, illetve előrehaladjunk a pályákon. Legtöbbjükkel kapcsolatban elmondható, hogy a legnagyobb gondot az irányításuk és a kamerakezelésük okozza, és ez sajnos tesztünk alanyának esetében is így van. Ennyi részen keresztül nem sikerült megoldani, hogy értelmesen lehessen a megfelelő helyre ugrani a karakterekkel, vagy hogy belássunk a kamerával az eldugottabb részekre, ami esetleg egy tereptárgy, fal, vagy rosszabb esetben a képernyőn látható többi karakter mögött helyezkedik el. Én ugyan minden egyes rész esetében visszasírom a 2D-s scrollozós játékokat, ahol vagy jobbra vagy balra lehetett csak ugrálni, ám lássuk be, azóta már születtek olyan megoldások 3D-ben is, ahol valahogy csak sikerült megoldani a platformer részeket. A LEGO franchise esetében ezt továbbra sem sikerült megvalósítani, így a játék nehézségét ezúttal is részben ezek az irányításbeli nehézségek okozzák.
(Csak egy példa: próbáljatok meg egy hordót a tetején állva átgurítani egy vékony pallón a játékban, miközben a kamera nem vízszintesen mozog, hanem egy kicsit ívesen is. Bár a pályatervezők nagyon jól tudták, hogy adott helyen ezt a feladatot kell teljesíteni, mégsem igazították ehhez a kameramozgást, az irányítás pedig a kamerához viszonyított. Bár a feladat kb. másodjára teljesíthető, ha óvatos az ember, ám nagyon dühítő és frusztráló, hogy tulajdonképpen nem saját ügyetlenségünk miatt kell újra nekikezdenünk a logisztikai feladatnak, hanem a játéktervezés hiányosságai miatt.)
Ha túltesszük magunkat az irányításon, akkor már csak a játék történetére, világára és környezetére kell ráhangolódnunk, no meg a feladványokra, amikből a szokottnál is több található az egyes pályákon, és elég soknál lesz szükségünk speciális karakterekre a teljesítésükre, így az újrajátszhatósági faktort ezúttal is sikerült azzal növelniük a fejlesztőknek, hogy egyrészt a tökéletességre törekvő játékosok a gyűjtőszenvedélyüknek köszönhetően úgyis visszamennek a korábbi pályákra, másrészt a mezei játékos is hamar megtapasztalja, hogy a titkos vagy rejtett szekciókban tényleg érdekes pályarészekre tévedhetünk, így megéri felkutatni a korábban még elzárt területeket. A feladatok teljesítését segíti a játékban található súgórendszer, ami a legtöbb esetben mutatja, hol és mit kell használnunk. Pl. ha egy állatot meg kell etetnünk valamilyen étekkel, hogy a szolgálatunkba álljon, egy kis ikon jelzi a feje fölött, milyen külsejű tárgyat (pl. zöldséget) kell a környéken keresnünk. Ugyanígy segítséget kapunk akkor is, ha az adott cél a képernyőn kívül található, mivel egy nyíl mutatja a szükséges irányt. További útmutatáshoz is juthatunk, ha használjuk Jack iránytűjét, amivel amúgy láthatatlan tárgyak helyét kereshetjük meg, amiket aztán a legtöbb esetben egy kutya vagy egy ásó segítségével kell kiásnunk a földből. A tippeknek köszönhetően a feladványok aránylag könnyen teljesíthetők, ám sajnos a készítők nem minden helyzetben nyújtanak tippeket, és ekkor azért beletelik egy kis időbe, amíg végigbarangoljuk a pályát, hogy észrevegyük, a háttérben hol búvik meg egy eddig figyelmen kívül hagyott tereptárgy, amit használva máris továbbjutunk. Sokkal jobban örültünk volna, ha a feladványok kicsit nehezebbek, ám esetenként nem kell eldugott tárgyakat keresgélni az amúgy is túlzsúfolt képernyőn.
A számos játszható, NPC és ellenséges karakternek, valamint a sok-sok tereptárgynak köszönhetően ugyanis a képernyő a legtöbbször elég zsúfolt képet mutat. Ezt persze gyorsan orvosolhatjuk, ha rápattanunk egy lóra vagy disznóra, és letakarítjuk a terepet (ezek az állatok ugyanis átgázolnak mindenen, és míg mi magunk fegyverünkkel csak többszöri csapásra tudnánk elemeire bontani egy asztalt, az adott állat hátán pillanatok alatt szétszedhetjük a berendezést), ám mint korábban is említettem, sokszor annyi ember van a képernyőn, hogy nehéz kivenni a tereptárgyakat, vagy éppen harc közben látni, ki ellen és ki barát. Az események követhetőségét még akadályozza egy kicsit az is, hogy temérdek karaktert (több mint 70-et) gyűjthetünk be kalandjaink során, akik közül néhányan ugyan rendelkeznek speciális képességekkel, és ezért kulcsfontosságú szereplői az eseményeknek, hiszen nélkülük nem tudnánk továbbjutni, ám számos közülük teljesen felejthető, és csak mellékszereplőként bukkan fel. Mivel a LEGO-játékokban az átvezető animációkban sincsenek párbeszédek, csupán hangeffektusok, így bizonyos átvezető jeleneteknél is nehéznek bizonyulhat követni az eseményeket. Bár egy idő után úgyis visszazökkenünk az események sodrásába, azért én a készítők helyében lassan inkább kifizetném a szinkronszínészek gázsiját, ugyanis egy kalózos történetnél viccesek lehetnek az apróbb hangeffektusok is, de itt például egy karakteres szinkron nagyot dobott volna a játék hangulatán.
Mindezek ellenére a kooperatív játék továbbra is különösen élvezetes, a grafika lenyűgözően szép, Jack karakterének animációja frenetikus lett, és a film zenei motívumait felvonultató háttérzene is tökéletesen illeszkedik az összképbe. A fent említett hiányosságokból fakadó nehézségeket leszámítva a játék nem jelent igazi kihívást, inkább a játékosokban garantáltan felmerülő gyűjtőszenvedély biztosítja azt a pár plusz játékórát, ami miatt hosszabb időre is képes lekötni a játékost a LEGO Pirates of the Caribbean. A történet és a hangulat magával ragadó, a pályák izgalmasak, ráadásul tele vannak felfedezésre váró apró részletekkel és rejtett elemekkel. A filmek szerelmeseinek, a LEGO és platformer játékok rajongóinak kötlező vétel, akik pedig még csak ismerkednének a LEGO játékokkal (van ilyen? :)), azoknak is javasolt, mivel az eddigi játékok közül az egyik legszebben kidolgozott és leghangulatosabb epizód lett, ami ráadásul rendelkezik az eddigi részekben megtapasztalt humorral is.
Értékelés: 7/10