Forradalmi újdonságokkal rendelkező poszt-apokaliptikus FPS-t ígért nekünk a Splash Damage és a Bethesda a Brink képében. Most kiderítjük, hogy sikerült-e megreformálniuk a műfajt!
Mióta 1992-ben megjelent a Wolfenstein 3D, tulajdonképpen azóta próbálják meg a különböző fejlesztőcsapatok megújítani az FPS műfajt. A közel két évtized alatt volt akinek ez sikerült, de akadtak olyanok is, akik elbuktak ebben a nehéz harcban. Ugyanakkor bármennyire is hihetetlen, még mindig vannak programozók, akik megpróbálkoznak a lehetetlennel. Ebbe a kategóriába tartozik a Splash Damage is, akik a Bethesda égisze alatt egy Brink névre keresztelt videojátékkal robbantak be néhány hónappal ezelőtt a köztudatba. Forradalmi irányítást, eredeti történetet és újszerű megoldásokat ígértek, szerepjátékos elemeket, illetve a szingli valamint a multiplayer mód érdekes összefonódását. Hogy a csapat sikerrel vette-e az akadályokat, arra az alábbi néhány bekezdésben próbálunk meg választ adni nektek. Kezdjük mindenekelőtt a történettel és a koncepcióval!
A sztori a közeli jövőben veszi kezdetét, amikorra a környezetszennyezés már olyan méreteket öltött, hogy a sarkköri jég elolvadásával az óceánok elképesztő méretűre duzzadtak, és elöntötték a szárazföldek nagy részét. Akárcsak a bibliai özönvíz esetében, úgy itt is volt egy Noé, aki részleges megoldást kínált a problémára. Bár egy ember helyett itt milliárdosok, az elit jelentős hányada fogott össze, hogy megépítsék a Bárkát, ami nem más, mint egy gigantikus úszó város, amely képes eltartani az odatelepülteket. A történet itt boldog véget is érhetne, azonban a Földön nem csak a milliárdos elit létezett, hanem megannyi más társadalmi csoport is, akik közül néhányan sikerrel vészelték át az óceánok kiöntését, és néhány rozoga hajón várták végzetüket. A remény azonban felcsillanni látszott számukra, amikor rátaláltak a Bárkára. Hosszas egyezkedés után bebocsájtást is nyertek a monstrum körzetébe, aminek köszönhetően egy tulajdonképpeni úszó nyomornegyed épült fel a város mellett. A legtöbben azonban már ekkor látták, hogy mindez csak ideig-óráig működhet így tovább, az új jövevények ugyanis hamar rájöttek, hogy a Bárka régi lakóit lényegesen több jog és jóság illeti meg, mint őket. Ennek köszönhetően fellázadtak és megkezdődött a polgárháború a két frakció között. Ebbe a harcba csöppenünk bele mi is. Az egyik oldalon a várost védő Security, míg a másikon a Bárkát elfoglalni vágyó Resistance áll. Hogy melyik fél mellé állunk a harcban, az csak rajtunk múlik, ugyanakkor nem jelent maximális elkötelezettséget – bármikor belecsaphatunk a másik „történetébe” is –, hiszen hamar rájövünk, hogy hiába a tökéletes, már-már álomszerű koncepció, ha azt az illetékesek teljes egészében kihasználatlanul, a háttérbe szorítva hagyták.
Merthogy bár kétség sem férhet ahhoz, hogy vannak forradalmi újdonságai a játéknak, azok biztosan nem a kampány kialakításánál érhetők tetten. Ha ugyanis az alkotás indításakor mindkét frakció oldalán készítünk egy-egy karaktert, rögtön elérhető lesz a történet mind a 20 küldetése, amivel az illetékesek rögtön elrontják az összképet, hiszen egyrészt semmiféle komolyabb történeti koncepció nem köti össze a missziókat, másrészt pedig ott és azzal a feladattal kezdjük a játékot, amelyikkel csak akarjuk. Megeshet például az is, hogy az első Resistance küldetés után belecsapunk az utolsó Security feladatba. Hogy ez miképpen lehetséges? Úgy, hogy a fejlesztők csak az alapkoncepció kidolgozásában jeleskedtek, azonban annak továbbgondolását már eszük ágában sem volt belefűzni a kampány küldetéseibe, amelyek így feladat-orientálttá váltak. Bár akadnak közben átvezető animációk, azok sajnos teljesen klisések, így egyben feleslegesek is. A kampány 20 missziója egyébiránt értelemszerűen fele-fele arányban oszlik meg a két frakció között, mindkét oldalon 8-8 darab szolgálja a „történeti” szálat, 2-2 pedig amolyan „mi lett volna ha” küldetés, amelyek az imént felvázolt érdektelenség miatt éppen ugyanolyan átlagosak, mint a többi. Szomorú, hogy ennek a résznek nem szenteltek komolyabb figyelmet a fejlesztők, hiszen ha valamit, akkor ezt a koncepciót ki lehetett volna bontakoztatni. Hogy tovább fokozzuk a traumát, a két küldetéssorozatot együttesen ki lehet játszani cirka 5-6 óra alatt. Ugyanakkor azt is tényként kell kezelnünk, hogy a Splash Damage amennyire nem törődött a sztorival és a kampány kidolgozásával, annyira nagy hangsúlyt fektetett a játékmenetre!
A Brink egy vérbeli FPS, ezt már az első vele eltöltött perc után tudni fogjuk, mint ahogyan azt is, hogy az illetékesek leginkább a többjátékos módra élezték ki elképzeléseiket. A pályák ugyanis egytől egyig úgy lettek megalkotva, hogy azon a két frakció meg tudjon küzdeni egymással. Ha szólóban harcolunk, akkor mindenkit mást gép irányít, ha a multiplayer mókát választjuk, akkor értelemszerűen hús-vér emberek lesznek a társaink. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlítsem, az illetékesek mesterien ötvözték a szingli és a többjátékos harcokat, hiszen bármikor, akár egy feladat kellős közepén is tudunk váltani a két lehetőség között. Ezt sajnos a tesztek alatt mi még csak néhány alkalommal tudtuk kipróbálni, de bármennyire is hihetetlen, a szisztéma működött. Kanyarodjunk azonban vissza a játékmenethez! A Brink alapjait a területfoglalás képezi. Mindkét félnek adott egy kiindulópontja, ami szent és sérthetetlen, a pálya különböző pontjain pedig megtalálhatjuk majd az ellenőrzőpontokat, amelyek birtoklásáért ádáz harcokat kell folytatnunk. Vagy négy vagy nyolc fős csapatokkal indulunk neki a küzdelmeknek és kivétel nélkül lesznek elsődleges és másodlagos feladataink. A legtöbb esetben valamit el kell foglalnunk vagy meg kell védenünk, de lesz, ahol egy ügynököt kell likvidálnunk vagy kiszabadítanunk egy bajtársunkat. Bármit is tűzzön ki elénk célul a program, arra mérget vehetünk, hogy mindent időre kell elvégeznünk. Karakterünk négy kaszt közül választhat magának, amelyek a szokásos Medic, Soldier, Operative és Engineer lesznek. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy egyik foglalkozás sem megmásíthatatlan, így tehát van egy preferált mesterségünk, ami alapesetben például a katona, de ha az adott pályán szükség van egy mérnökre, mert valamit meg kell javítani, akkor csak annyi a dolgunk, hogy odamegyünk az ellenőrzőponthoz, és ha ott lehetőség van rá, akkor ideiglenesen magunkra aggatjuk a szerelői hivatást.
A véget nem érő öldöklések közben egyébiránt folyamatosan peregnek a tapasztalati pontok, hiszen a fejlesztők egy igen komoly szerepjátékos élt is beleszőttek a Brinkbe. A feladatok sikeres teljesítését követően ugyanis az előrelépést biztosító pontokat és elkölthető krediteket kapunk, mindemellett pedig szintet is lépünk. Ahogy haladunk előre a ranglétrán, úgy oldhatjuk fel magunknak az újabb ruhákat, frizurákat, tetoválásokat, kiegészítőket, de természetesen fegyvereinket is fejleszthetjük, amelyek közül néhányat a Fallout-ból és a Doom-ból emeletek át az illetékesek. (Efféle átfedések a játék többi részén is felfedezhetők!) A legfontosabb azonban mégis karakterünk tulajdonságainak a fejlesztése lesz. A programban kasztonként tudunk különböző képességeket vásárolni magunknak, így Molotov-koktélt, az ellenfélt jelző készüléket és a többi. Hogy mennyire a multiplayer módra élezték ki a fejlesztők a Brinket, az itt érezhető leginkább, hiszen ha egymagunk játszunk és figyelmen kívül hagyjuk a többjátékos mókát, akkor nem tudjuk feloldani még csak a felét sem az elérhető tulajdonságoknak. Ha a kampány mellett még a kihívásokat is tökéletesre teljesítjük, akkor sem jutunk a csúcsra. Ez ebben a formában egyértelműen szomorú, hiszen véleményem szerint nincs olyan játékos, aki ne a történet miatt várta volna a Splash Damage lövöldéjét. Ők egyértelműen csalódni fognak a végeredményben, pedig még nem is beszéltünk a másik nagy újdonságként emlegetett momentumról, avagy az irányításról, ami szintén nem lett olyan forradalmi, mint azt előzetesen elhitették velünk az illetékesek.
Az úgynevezett SMART-rendszernek köszönhetően a játékban sem guggolási, sem ugrási képességünkre nem lesz szükségünk, a szisztémának köszönhetően ugyanis elegendő lesz csak folyamatosan futni ahhoz, hogy hősünk automatizálja mozdulatait, így további gombok lenyomása nélkül lendül át az akadályokon vagy bújik át egy leszakadt ajtó alatt. A technológia működik, méghozzá jól, azonban bevallom őszintén, hogy én legalább a negyedik pályáig észre sem vettem, hogy van, a Brink ugyanis nem az a játék, ahol komolyabb szükség lenne a parkour-mozdulatokra. Egy Mirror’s Edge-ben például működne, de itt olyannyira felesleges volt, akárcsak a kitűnően felépített alaptörténet. Érdemes lesz ugyanakkor behódolni a fejlesztők akaratának és nem egymagunk nekikezdeni a Brinknek, egyrészt mert csapattársaink mesterséges intelligenciája nagyon rossz, sem együttműködni, sem segíteni nem akarnak nekünk, másrészt pedig azért, mert multiplayer módban tényleg jó szórakozás a játék, csak kár, hogy nem tudtak izgalmasabb feladatokat kitalálni az illetékesek, hiszen ami jó lenne és előtérben van a programban, az teljesen átlagos, ami pedig kiemelkedő, az el van bújtatva és mellékszereplővé lett degradálva. A hangulat is teljesen átlagos, hiszen annyi, de annyi lehetőség lett volna egy úszó városban, azonban a fejlesztők ennek a negyedét sem használták ki, így a pályák többsége is elég átlagosnak, már-már unalmasan egysíkúnak mondható. Fontos kiemelni továbbá az alkotás küllemét is, ami szintén nem sikerült kiemelkedőre. Bár a régi Tech 4 grafikus motor továbbra sem mutat rosszul, de azért szépnek sem nevezhető, nem mellesleg több fórumon is azt lehetett olvasni, hogy a gyengébb gépeken igencsak optimalizálatlannak tűnt a program.
Így a végére nem is maradt más hátra, minthogy ítéletet mondjunk a játék felett. Nos, fentebb már minden pozitívumot és negatívumot felsorakoztattam, így inkább arra élezném ki a summázást, hogy elég régen nem született már olyan megosztó videojáték a színtéren, mint amilyen a Brink. A korábbi ígéreteket ugyan betartották az illetékesek, de korántsem úgy, ahogyan azt vártuk volna. Ha magányos farkasok vagyunk, akkor egyértelmű csalódás lesz a végeredmény, és a végső pontszámból nyugodtan faragjunk le egy teljes egészet. Ugyanakkor, ha imádjuk a többjátékos módra kiélezett alkotásokat, akkor egy új kedvencet is avathatunk a Brink képében, éppen ezért így egy teljes egésszel felfelé húzhatjuk a kiszabott értékelést.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!