LEGO Star Wars III: The Clone Wars – Játékteszt
Harmadszorra is megérkezett közénk a legósított Csillagok háborúja, ezúttal a Klónok háborúját feldolgozva. Negatív tapasztalatok helyett pozitív élményekkel gazdagodtunk!
A Lego Star Wars-sorozat több szempontból is nagyon fontos az ötletgazdának számító Traveller’s Tales számára, akikről kevesen tudják, hogy immáron közel 22 esztendeje aktívak a játékiparban. Bár kétségtelen, hogy a csapatnak a kilencvenes években is rengeteg kiváló címe volt, leginkább mégis a Disney mozifilmek játékadaptációjával váltak ismertté. 2005-ben viszont fordult a kocka, ekkor történt ugyanis, hogy a britek gondoltak egy merészet és úgy határoztak, hogy olyan formában ötvözik a legózást a videojátékokkal, ahogyan azt korábban még senki sem tette. A népszerű építőjátékot ugyanis virtuálisan egy ismert franchise alkotóelemeivel keverték össze, így született meg a Lego Star Wars: The Video Game, amelynek köszönhetően azóta már Batman, Indiana Jones, de még Harry Potter is megelevenedett a képernyőinken ilyen formában. A Csillagok Háborúja univerzumán alapuló sorozat immáron két epizódot élt meg és 2011-be érvén a fejlesztők úgy gondolták, hogy ismét előveszik George Lucas remekművét, hogy feldolgozzák annak Klónháborúját, méghozzá a korábbi epizódokból megismert formában. Ebből lett a Lego Star Wars III: The Clone Wars, amelyről igyekszünk átfogó bemutatást adni az alábbiakban.
Hogy képben legyenek a Csillagok Háborúja rajongók azzal kapcsolatban, hogy mégis miből építkezik a játék, ezért nagyon gyorsan tisztáznánk is ezt a kérdést. Aki ugyanis betölti a programot, az néhány egyéni ötlet és helyszín mellett leginkább a 2002-es Star Wars Episode II: Attack of the Clones mozifilmből, a 2008-as Star Wars: The Clone Wars animációs filmből, valamint a Star Wars: The Clone Wars televíziós sorozatból – meséből – láthat viszont ismerős jeleneteket, illetve feldolgozott részleteket. Amint tehát az alkotás neve is mutatja, valóban a teljes Klónháború felelevenítésre került, méghozzá nagyon-nagyon hosszú játékidővel párosítva. Hat óra intenzív játék után ugyanis még csak 40 százalékot mutatott a kampány számlálója, ami annyit jelent, hogy nagyjából 12-14 óra alatt lehet kivégezni a teljes sztorit, ez pedig korunk nagy átlagához képest kiemelkedő. A Lego Star Wars III története egyébiránt a Geonosis bolygón veszi kezdetét, ahol három hősünk, Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker és Padmé Amidala óriási galibába kerültek, egy hatalmas aréna közepén, hatalmas vadállatokkal farkasszemet nézve, kikötözve, magatehetetlenül várják sorsukat, azonban a jó Jedik nem hagyják annyiban a dolgot, képességeiket felhasználva szembeszállnak a vadakkal, majd felesküsznek, hogy bosszút állnak az őket ért sérelmekért.
Utunk során megjárjuk többek között a Sakeucami, a Rishi Moon, valamint a Vassek bolygókat, és olyan karaktereket vonunk irányításunk alá a fentebb említettek mellett, mint Ahsoka, Rex kapitány, Kit Fisto, Nahdar Vebb, de nem hiányozhatnak természetesen droidjaink sem, C-3PO és R2-D2 vezetésével. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megjegyezzem, a játék nem csak hosszadalmas kampányával emelkedik ki a tömegből, hanem játszható karaktereivel is, összesen ugyanis nem kevesebb, mint 132 jól és kevésbé ismert szereplőt oldhatunk fel kalandozásaink során, ami elképesztő mennyiség. A játékmenetet szemlélve lényeges változás nem történt az elődökhöz képest, a Lego Star Wars harmadszorra is megmaradt a közérthető, kicsik és nagyok kikapcsolódását nyújtó videojátéknak, amelyet az akciókaland kategóriába sorolhatunk. Éppen aktuális hőseinket külső nézetből szemléljük, az idők folyamán már-már tökéletesre csiszolt kamerarendszer követi minden lépésüket, és bár néha még akadnak apróbb botlások – természetesen a legnagyobb csaták hevében, amikor megbolondul a kamera és élmény lesz nyomon követni a történéseket –, szerencsére pozitív fejlődésről tudok beszámolni ezzel kapcsolatban is. Sokkal fontosabb azonban, hogy külsőleg mekkora fejlődés érhető tetten a Lego Star Wars III-ban.
A legutóbbi Lego-játék, amivel játszottam, a második Indiana Jones volt, de ahhoz képest is óriási előrelépést véltem felfedezni a kinézetben. Az átvezetők egyenesen csodálatosak, maga a játékmenet közbeni látvány pedig színesebb, pompásabb és természetesebben szebb, mint eddig bármikor. Érezhetően komolyabb technológiával dolgoztak a fejlesztők is, és bár tesztgépünkön néha képes volt a tömegjelenetek alatt szaggatást produkálni a program, sem a töltési idők sem egyéb más hiányosság nem figyelhető meg ezzel kapcsolatban. A legszebb Lego-alkotás született, ez nem is lehet kérdéses! A kis kitérő után azonban térjünk vissza a játék menetére. Mint említettem, nagy vonalakban minden maradt a régiben, az aranyosság és a mindent kifigurázó humor is természetesen, de a gyűjtögetés sem maradhatott ki a felhozatalból. Utóbbival kapcsolatban egyébiránt mintha már kicsit túlzásba is estek volna az illetékesek, hiszen korábban elegendő volt végigszaladni a pályákon és közben minden egyes legódarabot össze tudtunk szedni, most azonban szó szerint minden egyes tereptárgy szétverhető és rombolható, ami természetesen újabb kockák záporozását fogja eredményezni. Ebből következik, hogy ha csak a történetet és a fő célokat követjük, tehát nem törődünk külön a kollekcióval is, akkor a pálya végeztével az elért eredmények láttán biztosan nem fogunk őszintén mosolyogni. A korábbi epizódokhoz képest megnövekedett továbbá a fejtörők száma, amelyek természetesen újfent szórakoztatók lesznek, nem a játékosok megakasztása volt a fejlesztők célja, sőt, hosszú órák után sem lesznek frusztrálók ezek a részek, annak ellenére sem, hogy – nem túlzás kijelenteni – biztosan nem fogunk két egyforma agymozgatóval találkozni.
Lelkesen üdvözöltem továbbá a fejlesztők által jobban kidolgozott karakterképességeket. Nem árt megjegyeznünk ugyanis, hogy a The Clone Wars-ban soha nem leszünk egyedül, ami annak a következménye (is), hogy szó szerint mind a 132 karaktert a sztori alatt legalább egyszer ki kell majd próbálnunk. Így tehát több olyan fejtörő is utunkba akad, ahol nem ritkán négy karaktert is fel kell használnunk a feladat megoldásához. Lássunk egy nagyon egyszerű, részben fiktív példát: Adott egy elzárt szerkezet, amelyet meg kell szereznünk, hogy azzal elindíthassunk valamit. Ekkor a csáklyázásra képes karakterrel először kinyitjuk a „szekrényt”, majd egy Jedi-erővel bíró hőssel kiemeljük és helyére tesszük a szerkezetet, ezt követően pedig egy műszaki képességekkel rendelkező droiddal beindítjuk azt. Mindezt természetesen egyedül kell megoldanunk, váltogatva a karakterek között, de mivel kooperatív mód is került a játékba, megkérhetünk erre akár egy barátunkat is, akivel egy billentyűzet segítségével is játszhatunk ketten. Nyilván így sokkal nagyobb móka az egész, de nem árt hozzá egy komolyabb méretekkel rendelkező monitort beszerezni, ugyanis természetesen osztott képernyőt használ ez a mód. Ide kapcsolódik még egy apró újdonság, amire nem emlékszem a korábbi epizódokból. Ez olyan, mint egy kép a képben funkció és úgy tudom, hogy a Story Swap nevet viseli. Ezt a módot akkor tudjuk előcsalni a játékban, ha két karakter egy azon időben teljesen más helyszínen van. Ekkor egy kis ablakban láthatjuk, hogy mit csinál az éppen nem általunk irányított másik fél és ha szükséges, bármikor átléphetünk hozzá, hogy átvegyük felette az irányítást. Jópofa, viccesen szólva egyszemélyes kooperatív funkció.
Kevésbé jó dolgok azonban azok a negatívumok, amelyek sajnos egy kicsit lerontják az összképet. A fentebb említett kamerakezelés hiányosságai mellett ugyanis még mindig nem sikerült mit kezdenie a Traveller’s Tales csapatának az irányítással, amely néha egyenesen borzalmas. Mivel PC-n teszteltük a játékot, természetesen billentyűzettel veselkedtünk neki a próbakörnek, de csakhamar átváltottunk kontrollerre, ugyanis klaviatúrával egyszerűen irányíthatatlan a program, amely egeret egyáltalán nem használ, ez pedig egy külső nézetes darab esetében, amelyben ha fénykarddal, ha rohampuskával játszunk, célozni is kell, már alapból rossz ómen. Játékvezérlővel azonban majdnem maradéktalan, de mindenképpen jobb az élmény, még azokon a részeken is korrekten irányítható így, amelyeken űrhajóba pattanva kell ténykednünk. Természetesen mindezen hiányosságok beleszámítanak a végleges értékelésbe is. Ezen a két ponton kívül szerencsére nem tudtam máshol megfogni a játékot, a zenék és a hangok is nagyon rendben vannak, a hangulat szintúgy egy magas szintet képvisel, így rá is térhetünk a konklúzióra.
Összességében remélhetőleg már kiderült a fentiekből, hogy a Lego Star Wars ismét nem reformálta meg saját magát, a fejlesztők csak felhasználták a bevált receptet, kiegészítették és megszépítették azt, ez pedig egyértelműen elegendő ahhoz, hogy a végeredményre azt mondjuk: rendben van. Merthogy a The Clone Wars betöltésével egyértelműen az eddigi legösszetettebb, legkomolyabb tartalommal bíró Lego játék készült el, ahol a feladatunk ugyanaz, mint korábban, megyünk, gyűjtögetünk, harcolunk, ugrálunk és kihasználjuk karaktereink speciális képességeit a fejtörők alatt, miközben nagyon jókat nevetünk, akár egyedül, akár néhány barátunk társaságában, ezen idő alatt pedig megismerjük a Star Wars univerzum egyik legnagyobb konfliktusát, a Klónháborúkat is.
Értékelés: 9/10