The Next Big Thing – Próbakör

A játék hazai forgalmazójának köszönhetően idő előtt kipróbálhattuk a Runaway-sorozat fejlesztőinek legújabb alkotását, a The Next Big Thing-et!

Az 1994-ben alakult spanyol Pendulo Studios egyértelműen a kalandjátékosok egyik biztos támasza volt akkor, amikor még a csapból is az folyt, hogy a stílus halott és nincs jövője. Bár a maroknyi csapat elég csendesen működött a kilencvenes években, a Hollywood Monsters, valamint az elsőszülöttként számon tartott Igor: Target Uikokahonia kalandok sokunk számára mégis életre szóló élményt jelentettek. A spanyolok számára azonban 2001-ben érkezett el a nagy áttörés, amikor sikerült piacra dobniuk a  Runaway: A Road Adventure című klasszikus point n click alkotást, amit egy sikeres folytatás, valamint egy a rajongók által kevésbé értett és díjazott harmadik rész követett. Talán ezért, talán az újdonság élménye miatt, de a Pendulo Studios csapata az idén egy az említett trilógiától eltérő koncepcióval rendelkező alkotást tesz le az asztalra néhány héten belül, amely a The Next Big Thing névre hallgat és a játék magyarországi forgalmazójának köszönhetően abban a szerencsés helyzetben részesültünk, hogy idő előtt kipróbálhattuk azt.

Aki egy kicsit összerezzent a fenti koncepcióváltozás említésével, ne aggódjon, nem stílust váltottak a spanyolok, a vicces nevű The Next Big Thing megmaradt point n click kalandnak, csak éppen a történet és az egész köré felvonultatott koncepció módosult a sokat emlegetett elődhöz képest. Az előzetes betöltésével sajnos csak a játék első két fejezetébe nyerhettünk bepillantást, ami cirka másfél-két órás játékidőt jelentett, így vannak azért hiányosságok azzal kapcsolatban, hogy miféle őrült történettel kápráztatnak el minket a spanyolok, de, hogy őrült lesz, arra már most mérget vehetünk. A sztori nagy vonalakban egy filmstúdió körül forog, akik a horrorfilmek gyártásában mozognak otthonosan, annyi különbséggel, hogy maszkok és egyebek helyett valódi mutánsokkal és szörnyekkel dolgoznak a forgatásokon. A cselekményt két főhőssel fogjuk felgöngyölíteni, a kissé arrogáns Dan-nel és a szószátyár Liz-zel, akik mindketten újságírók. Liz a maga buzgó mócsing stílusával az első fejezet végére szépen bajba is kerül, miközben ugyanis azon dolgozik, hogy megfelelő hírértékű alapanyagot találjon magának, véletlenül olyan dologba üti az orrát, amibe nem kellene, így rejtélyesen el is tűnik, mint a kámfor. Dan természetesen nem hagyhatja annyiban az esetet, így a második fejezettől kezdve elindul, hogy megkeresse a szemrevaló hölgyet. Első blikkre, a bemutatóanyag kijátszásával ennyire derült fény, ami biztos, hogy meglepetések és izgalmak egyaránt várnak majd ránk, nem mellesleg pedig óriási poénok is!

A The Next Big Thing ugyanis szövegügyileg megmaradt a Runaway által kitaposott ösvényen, avagy egy nagyon felnőttes, érett és mégis csipkelődős – amolyan újságírósan tolakodó – poénokat adagol folyamatosan, amelyektől garantáltan a hasunkat fogjuk majd a nevetéstől. Természetesen nem csak a szövegi humor, hanem egynémely fejtörő is hasonlóan poénos, így többek között amikor leitatunk egy robotot, aki ettől egyrészt nagyon-nagyon szeretni fog minket, másrészt miután végrehajtotta feladatát – egy ajtót kellett volna kinyitnia, de mivel nem talált kulcslyukra, inkább betörte – hatalmas horkantások közepette terül el egy díványon. Még így leírva is vicces, hát még látni és átélni az egészet. Ilyen és ehhez hasonló poénbombák várnak ránk, amelyekkel elsősorban a filmipart vették célba a fejlesztők. Nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem erőltetett megjegyzések hangzottak el, hanem valóban a helyzethez illő darabok, és kiemelném a szinkronszínészeket, akik egyszerűen fenomenális munkát végeztek, ekkora beleéléssel felmondott szövegek ugyanis ritkán hallatszanak kalandjátékokban, ettől pedig nem túlzás, szó szerint életre kelnek a szereplők.

Maga a játékmenet nem kecsegtet túl sok újdonsággal a kalandoroknak, ezt nyugodtan elkönyvelhetjük, azonban vannak érdekes újdonságok. Már a program indítása után furcsa lehet, hogy nehézségi szintet kell állítani, de ne ijedjünk meg, mindössze a segítség és az interaktív tárgyak kijelölését kapcsolgathatjuk így kedvünk szerint. A csodálatosan megfestett két dimenziós hátterek előtt főhősünk teljes három dimenzióban, kattintásra mozog, illetve teszi azt, amit megparancsoltunk neki. Itt jegyezném meg, hogy a karakterek mozgása és cselekvése elég darabos, hogy úgy mondjam illúzióromboló a valóban csodaszép, már-már rajzfilmeket idéző hátterek, valamint átvezető animációk mellett. A fejlesztők nagyon egyszerűen megoldották a kezelőfelületet, mindent az egérrel csinálunk, bal gombbal interakcióba lépünk, jobb gombbal pedig kiválasztjuk, hogy mi is legyen az, amit hősünk megtegyen. Így tehát egy adott tárgyat alapesetben megnézhetünk, egy jobb egeres kattintás után fel is vehetjük. Semmiféle kijelző nem rontja a látványt a játék közben, a menürendszer a képernyő tetején érhető el. Ha odavisszük a kurzort, akkor megjelenik, egészen addig azonban rejtve marad, ezzel is elősegítve, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat a sztoriba. Az inventory nagyon egyszerű, a kombinálás is a szokásos módon zajlik, mindemellett pedig kérhetünk segítséget, illetve egyetlen gomb megnyomásával kijelölhetjük a felvehető vagy használható objektumokat is a képernyőn. Mindezzel érdemes csínján bánni, ugyanis természetesen korlátozottan áll csak rendelkezésünkre a lehetőség.

A játék egyébiránt – bár csak egy kis szeletébe kaptam bepillantást – kijelenthető, hogy azon kalandok sorát fogja erősíteni, amelyben az első percekben megszerzett golyóstollat a legutolsó pálya főellenségénél kell felhasználni, egyszóval viszonylag sok tárgyunk lesz és a fejtörők nehézsége is gondot okozhat néhány helyen. Ha például nem éltem volna a régóta bevett taktikámmal, avagy próba-szerencse alapon mindent egyesítek mindennel, hátha sikerül valami, akkor minden bizonnyal könnyen elakadtam volna a fentebb is említett példánál, avagy amikor alkoholt kell keverni a robot olajába, hogy az jó kedvű állapotban a segítségünkre legyen. A The Next Big Thing mindemellett a pixelvadászatról is szól, akadtak részek, amikor a képernyő legeslegapróbb szegletében véltem felfedezni az éppen szükséges tárgyat. Szerencsére nem fogunk Sherlock Holmes játékokból ismerős nehézséggel találkozni, itt azért lényegesen könnyebben meg fogunk találni mindent, de a fejtörők és a gyakran illogikus felhasználási mód azért okozhat néhány kellemetlen percet. Ha mondhatom azt, akkor tehát egy igazi hardcore kalandjátékkal van dolgunk, ami nem fogja kímélni a játékosokat, köze sincs például a Telltale Games mostani programjaihoz, amelyek finoman szólva is nevetségesen egyszerűek.

Amiben a The Next Big Thing még képes volt kiemelkedőt nyújtani, az a sok-sok beszélgetés, amelyek elsősorban a poénok, másodsorban a közérthetőség miatt egyáltalán nem fulladnak unalomba, sőt. Bár a több perces monológokat egy idő után már kicsit megerőltető lehet fordítani, ha hasonlóan fáradékony természettel rendelkezel vagy a világ nyelvét nem beszélő játékos vagy, akkor fel lehet lélegezni, itthon ugyanis a tervek szerint magyar felirattal jelenik meg a program, amit nagyon remélem, hogy hozzáértő, a filmek világában járatos szakemberek fordítanak majd, hiszen annyi kiváló poén hangzott el már ebben a két fejezetben is, hogy ha ilyen lesz a teljes játék, nagy kár lenne egy rossz fordításért, ami elveszi tulajdonképpen az alkotás egyik legkiemelkedőbb momentumát. Mindent összevetve azonban nagyon kellemes élményekkel álltam fel a tesztgéptől, miután kijátszottam a játék elérhető két fejezetét. Az eddig látottak szerint a történet csavaros és eredeti lesz, a szereplők kiválóan megalkotottak és változatosak, a fejtörők ötletesek a szinkronok fenomenálisak, a kinézet pedig brutális lenne, ha a karakterek mozgása nem volna olyan darabos. További negatívumok eleddig nem jöttek elő, így nem kizárt, hogy egy 90 százalék feletti kalandjátékot köszönhetünk a The Next Big Thing képében. Minket meggyőzött!