Back to the Future: The Game – Citizen Brown – Játékteszt

Bizony, a Telltale Games gondozásában készült Vissza a jövőbe filmsorozat játékadaptációja már a harmadik részénél jár, vagyis már csak két epizód van hátra a végkifejletig. Az első és második részben hőseink, Marty és a Doki megakadályozták Arthur MacFly halálát, ezzel biztosítva ifjú hősünk megszületését, börtönbe jutatták Kid Tannent, és az ifjú Emmet romantikus kapcsolatba került Edna Stricklanddel. Úgy tűnt, minden rendben van, egészen addig, míg a hazaúton, 1986-ba, Doki el nem tűnt, és Marty az időgéppel egy hirdetőtáblának nem ütközött, melyen a város első polgára, Emmet Brown hirdeti az igét, miszerint „Relax. We have everything under control!”. Itt veszi kezdetét a harmadik rész, melyben Marty egyedül marad ezen a furcsa idősíkon, és ki kell derítenie, hogy mit ronthattak el a múltban, mely kihatással volt a jelenre, és visszamenni 1931-be, hogy a hibát kijavítva egy normális 1986-ba térhessenek vissza.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mivel hősünk a táblából való kijutás során totálkárosra töri az időgépet, így nincs más megoldás, mint megtalálni az itteni Brown dokit, és rávenni, hogy megjavítsa a gépet. Ám a Doki a város polgármestere, akihez nem olyan könnyű eljutni. Mint a kissé megváltozott Bifftől megtudjuk, a Citizen Plus program első résztvevőjétől, ha találkozni akarunk az első polgárral, akkor ahhoz az Orwelli állapotokat idéző szabályokat meg kell szegni, ami nem lesz könnyű, lévén ebben az idősíkban Martin igazi mintapolgár, mondhatni mintastréber, így nem igazán hiszik el róla, hogy megszegi a szabályokat. Szerencsére itt vagyunk mi, akik a bűn útjára tereljük Martint.

Ebben segítségünkre lesz az itteni Jennifer, aki már nem a barátnőnk, ráadásul nem is az a szende kislány, mint a filmekben. Egy lázadó rocker lányként láthatjuk viszont, aki nem kifejezetten rajong hősünkért. Persze nem ő az egyetlen ismerős arc, hisz találkozunk még George és Lorraine McFly-jal, Leech-csel, Biff-fel, Edna Stricklanddel és még másokkal is. Sajnos rajtuk kívül megint nem igazán fogunk mással találkozni, vagyis Hill Valley ismét teljesen kihalt. Ráadásul a játéktér is elég szűkős maradt, még mindig csak a megadott helyeken közlekedhetünk.

A szokásos hibákat leszámítva is akadnak még problémák ezzel az epizóddal. Egyrészt megint nem túl nehéz, bár az eddigiekhez képest kicsit komolyabb feladványokat kell megoldanunk, és némely egész jópofára sikerült (gitárpárbaj). Másik probléma, hogy a sztori nem egy kerek egész, mint eddig, hanem csak a negyedik epizóddal lesz majd teljes, ami nem lenne baj, csak annyira kevés dolgot kell most végrehajtanunk, hogy a finálé után nincs meg a katarzis, ami az eddigi részeket jellemezte. Hiába lett jó a cliffhanger, ha nem érezzük azt, hogy most el is értünk valamit. Akadnak még érdekes hibák, például tárgyak válnak láthatatlanná, vagy a már megoldott feladatokat játszhatjuk újra, mintha most tennénk először. A párbeszédek ismét kuszák lettek, mivel megint sikerült olyan információkhoz jutnom, amikhez még nem lett volna szabad.

Persze akadnak pozitívumok is, hisz még mindig árad a programból a BTTF hangulat, a szinkronszínészek is egyre jobbak, főleg A.J. LoCascio fejlődik ifjú Michael J. Fox-ként, ám sajnos ezúttal az amúgy zseniális Christopher Loyd kevés szerepet kapott, de majd pótolják a maradék részekben. Összességében tehát egy jól sikerült epizód lett a Citizen Brown, csak némileg rövid (2-3 óra) és kissé egyszerű, de jól illeszkedik az eddigi részkehez. Remélhetőleg a következő epizód, a Double Visions egy kicsit jobban sikerül, és végre igazi kihívás elé állít minket a Telltale csapta.

Értékelés: 7/10