A napokban került piacra a THQ és a Kaos Studios együttműködésének legfrissebb gyümölcse, az alternatív történeti szállal operáló Homefront. Az agresszív reklámhadjárat megtette a hatását, komoly reményekkel vártuk az alkotást, de sajnos hiába
A Homefront kerettörténete szerint az USA gazdasága teljesítőképességének határára sodródott, már alig volt képes kielégíteni az egyre növekvő fogyasztási igényt, amikor a közel-keleti konfliktusoknak köszönhető olajhiány végül megadta neki a kegyelemdöfést, így korunk vezető hatalma egyszerűen összeroskadt. Természetesen akadt jelentkező a megüresedett hatalmi pozícióra, mégpedig Észak-Korea új vezetőjének személyében, akinek első dolga az USA nélkül védtelenül maradt Dél-Korea beolvasztása volt, majd megkezdte a szisztematikus terjeszkedést. Az Egyesült Államok hadereje minden frontról kénytelen volt visszavonulni, így az újonnan megerősödött kommunista hatalmat semmi nem tartotta vissza attól, hogy 2027-ben lerohanja a „szabadság földjét” is.
Minderről egy kellően hangulatos videó-montázsból értesülünk a játék legelején, hogy aztán egyenesen a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. A Homefrontban a játékos egy hétköznapi amerikai állampolgárt alakít, akit éppen deportálni készül a megszálló hatalom, de az őt szállító buszra lecsap az ellenállók egy alakulata, így jobb dolga nem lévén, hősünk csatlakozik a megszálló erők elleni küzdelemhez.
A játék nem fukarkodik az erőszak és a brutalitás ábrázolásával, így az egy ország megszállásával járó kegyetlenkedéseket is igen szemléletesen mutatja be és ezzel egy kellően erős légkört is teremt a kampányhoz. Így, bár maga a téma közel sem új keletű, a Homefront mégis egyfajta újdonságérzetet kelt a játékosban. Ugyanakkor sajnos ezen kívül nem sok pozitívumot tudunk említeni a Kaos shooterével kapcsolatban.
A fejlesztési idő alatt ígérték, hogy forradalmian új, gerilla hadviselésben lesz majd része a játékosoknak. Ehhez képest egy teljesen átlagos lövöldét kapunk, amiben szabályos időközönként le kell kaszálnunk néhány ellenfelet. A történetvezetés sajnos egész annyira bárgyú, hogy a hangulatos felvezetésen kívül más nem nagyon fog megmaradni az emlékezetünkben, a karakterekhez sem fogunk különösebben kötődni és ezek nélkül az egész kicsit öncélú darálássá válik, ami teljesen tönkreteszi az egyébként kifejezetten nagy potenciállal rendelkező alapot.
A mesterséges intelligencia nem különösebben értelmes. Ellenfeleink fedezéket ugyan használnak, de az egyenruhájukon kívül semmi nem utal arra, hogy képzett katonák ellen küzdenénk. Összehangolt taktikát nehéz felfedezni a viselkedésükben, az pedig, hogy megpróbáljanak csapdát állítani, vagy a hátunkba kerülni, egyenesen elképzelhetetlen. Ettől rosszabbul már csak a szövetségeseinket irányító AI teljesít. Ők ugyanis képesek akár a fedezékek rossz oldalán „elbújni”. Az egyetlen szerencse, hogy őket a forgatókönyv szerint nem lehet megölni és ezt szemmel láthatóan a koreai katonák is tudják. Az pedig, hogy bajtársaink képesek a legapróbb tereptárgyakban is elakadni, hogy aztán a következő ellenőrzőpontra teleportáljanak, manapság még egy alsó kategóriás budget játékban is szégyenletesnek számít.
A történetben rengeteg a scriptelt jelenet. Ez önmagában még nem lenne katasztrófa, de a kivitelezés ezt is borzasztóan idegesítővé teszi, ugyanis sok esetben nem használhatunk egyes létrákat, ajtókat addig, amíg az összes csapattársunk előre nem ment, és ha nekik még két percbe telik elérni azt az ajtót, akkor bizony mi két percet vagyunk kénytelenek várni előtte.
Hősünk mozgása lomha és darabos, valamint a karakter-animációk is sok esetben hagynak némi kívánnivalót maguk után. Grafikai szempontból a Homefront nem csúnya, sőt helyenként vannak egész hangulatos pillanatai is, de egyszer sem fogunk hasra esni a látványtól, és hogyha a relatíve magas gépigényt (és persze a vetélytársak teljesítményét) is figyelembe vesszük, akkor a végeredmény ismét csak messze elmarad az előzetes elvárásainktól, és akkor még nem beszéltünk az olyan hibákról, mint amikor a karakterek térdig gázolnak a talajban, mert ugye ilyenek is vannak.
A hanghatások terén sem kell semmi kimagaslóra számítani. Itt legalább a fegyverek hangjai nagyjából rendben vannak, a szinkronmunka viszont nem sikerült túl jól. A karakterek hiteltelenek, az átélés az esetek többségében hiányzik a hangjukból és sajnos hangok terén is találkozunk néhány hibával, mint amikor három szereplő szimultán próbál beszélni, végeredményben pedig egy szót sem értünk az egészből.
Röviden összefoglalva az egyjátékos kampány hatalmas bukta és óriási csalódás. A fentebb részletezett hiányosságok mellett már az sem tűnik fel, hogy a fennhangon beharangozott nyolc órán felüli játékidő a valóságban nem tart tovább négy és fél óránál.
A többjátékos mód valamelyest javít az összképen. Itt már eleve nincsenek jelen az idióta AI által irányított karakterek, sem a scriptelt események, ami már önmagában nagyban képes növelni a dolog élvezeti értékét. Ehhez jön az a lehetőség, hogy multiban használhatunk különböző földi és légi járműveket is, továbbá az erősen csapatorientált jelleg. Az összképet sajnos itt is beárnyékolják olyan apróbb hibák, mint a kiegyensúlyozottság hiánya (pl. rakétából akár kettőt is átvészelhetünk, míg egy mesterlövész egyetlen lövése is halálos, függetlenül a találat helyétől), vagy a szerverpark felkészületlenségéből adódó viszonylag gyakori kapcsolatszakadások, ami ugye a megszerzett tapasztalati pontok elvesztésével is jár. Ezeken persze a későbbiekben érkező patch-ek könnyen segíthetnek, de azok megjelenéséig sajnos multiban sem teljes az élmény.
Komoly elvárásokkal vágtunk bele a Homefront tesztelésébe, de sajnos nagyon sok dologban csalódnunk kellett, pedig egy nagyon ígéretes alapkoncepcióval indul a játék, amihez az első néhány perc a kellő hangulatot is megteremti, de mindössze azért, hogy a fájóan rövid kampány végére a különféle hibák sokaságával mindezt romba is döntse. A kampány mód így egyértelmű bukás, ami semmiképp nem éri meg a vételárat. A képen valamennyit javít a többjátékos mód, de a finomhangolás hiányosságai miatt ez is némi javításra szorul, amit valószínűleg patchek formájában meg is kapunk, de azok érkezéséig semmiképp nem éri meg a teljes árát a játék. Kár érte.
Értékelés: 5,5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!