Nintendo 3DS teszt

A magyarországi forgalmazó jóvoltából kipróbáltuk a pénteken a boltokba kerülő új kézikonzolt, illetve három játékát (Super Street Fighter IV 3D Edition, Pilotwings Resort, Nintendogs + Cats).

Szerencsénk volt, mert eredetileg hétfőn csak a konzol tesztelésére indultunk, ám megérkezésünkkor kiderült, pont megérkeztek az első játékok is a Nintendo új üdvöskéjéhez, így nem csak az augmented reality, avagy kiterjesztett valóság segítségével tesztelhettük a kézikonzolt, de különböző játékstílusokban is kipróbálhattuk annak képességeit. Ha valaki az elmúlt időszakban szemét-fülét becsukva élt volna (és minket sem olvasott), annak elmondjuk, hogy a Nintendo 3DS az első olyan kézikonzol, amely szemüveg nélkül is képes 3D-s képet előállítani, illetve hogy a Nintendo DS-hez hasonlóan két kijelzőből áll. Technikailag ez úgy néz ki, hogy felül van egy 3D-s kijelző, amely a mostanában elterjedőben lévő technológiának köszönhetően képes 800×240 képpontos felbontásban biztosítani a játékok 3D-s képét, alul pedig egy 320×240 felbontású 2D-s érintőképernyő. Mindezeken túl a kis méretű házban helyet kapott Wi-Fi, 3D-s és 2D-s kamera, mikrofon, egy háromtengelyes gyorsulásmérő és egy háromtengelyes giroszkóp. A képekhez, filmekhez, zenékhez és egyebekhez a tárhelyről pedig egy 2 GB-os memóriakártya gondoskodik.

A Nintendo nagyon jól időzített az új kütyü megjelentetésével, hiszen a Sony NGP-jének megjelenése még jócskán a távolba vész, és közel-távol nem találni hasonló, szemüveg nélkül 3D-s képet biztosító játékkonzolt. Hogy aztán maguk a vásárlók is akkora durranásnak gondolják-e az új eszközt, az majd idővel kiderül. A japánoknál szépen elfogytak az első szériában legyártott készülékek, itthon pedig az elérhető játékok számától, illetve a StreetPass, a SpotPass megkedveltetésétől, no meg az egyéb közösségi funkciók elérhetővé válásától is függhet, hogy sikeres lesz-e a bevezetés. Annyi bizonyos, hogy elég sok cím lesz elérhető a megjelenéskor vagy közvetlenül azután, ráadásul az összes(!) Nintendo DS és DSi szoftverrel visszamenőleg kompatibilis, és a Virtual Console szolgáltatással, a retró jegyében, Game Boy és Game Boy Color játékokat is elérhetővé fog tenni a Nintendo eShop áruházán keresztül. Szóvál játszanunk lesz mivel, ám most inkább nézzük meg, milyen maga a 3DS!

A külső nem különösebben szép, legalábbis az általunk tesztelt kék színű példány messze elmarad első pillantásra a mostanában divatos króm-titán-fekete stb. dizájntrendektől, és nem éppen azt sugallja, hogy egy technológiailag élvonalbeli kütyüt tartanánk a kezünkben. Pedig de! A kék szín valószínűleg azért inkább a lányoknak fog bejönni, a fiúk gyaníthatóan a fekete változatra szavaznak majd. Az elülső részen helyet kapott egy teljesen új vezérlő, a Circle Pad, ami igazából annyiból áll, hogy egy korongot tudunk bármilyen irányba mozgatni, és ezzel vezérelhetjük a finom mozgást igénylő mozdulatokat, pl. a kameranézetet. Alatta egy teljesen szokványos D-pad, illetve a másik oldalon négy nyomógomb kapott helyet, valamint alul a bekapcsológomb, illetve három kissé rejtettebb gomb az érintőképernyő alatt, amelyekkel a Select/Home/Start funkciókat érhetjük el. Ez utóbbiakat amúgy kicsit erősebben kell megnyomni a működtetésükhöz, ezzel viszont kizárható, hogy véletlenül nyomnánk meg őket.

A hangerőcsúszka oldalt, kényelmes helyen található, míg a 3D-s hatás csúszkája felkerült a felső kijelző mellé, a jobb oldalra. Ez utóbbiről annyit kell tudni, hogy a 3D-s hatás mértéke valós időben szabályozható, azaz ha elfáradna a szemünk, vagy ha csak kisebb mértékű hatást szeretnénk látni, ennek segítségével azonnal beállíthatjuk azt, és akár rögtön át is válthatunk 2D-s megjelenítésre. Ez a technikai megvalósítás különösen dicséretes és kényelmes. A játékkártyák helyét és a stylus-t, illetve a töltőkábel csatlakozóját hátul találjuk. Összességében az elrendezés és kialakítás csillagos ötöst érdemel, nagyon szépen kézre áll minden, és kényelmes a kézikonzol használata.

Önmagában, játékok nélkül is már számos alkalmazás lett előre telepítve a 3DS-re, ám ezek egy részét a megjelenést megelőzően még nem próbálhattuk ki. Így az online funkciók, vagy a böngésző sem voltak elérhetők, ezeket a megjelenést követően szoftverfrissítés formájában szerezhetjük be, ingyenesen elérhetők lesznek, és Wi-Fi hálózat segítségével juthatunk hozzájuk. A dobozban a kábelek és a kissé leegyszerűsített dokkoló mellett kártyákat is találhatunk, amelyekre különböző karakterek lettek rajzolva, illetve az egyiken egy nagy kérdőjel található. Ez utóbbival tudjuk majd kalibrálni a 3DS 3D-s kameráját, aminek segítségével a kiterjesztett valóság kategóriájába tartozó játékokkal játszhatunk. Ilyesmit láthattunk már PSP-nél is, csak nem 3D-ben. Annyi a lényeg, hogy van ez a kis kártya, bekalibráljuk a 3DS-t, majd elkezdünk játszani. Az élő képet úgy dolgozza fel a kis kézikonzol, hogy a kártya helyén egyszercsak egy tűzhányó vagy éppen egy sárkány feje jelenik meg, nekünk pedig a rendelkezésre álló fegyvereinkkel (játéktól függően nyilak, golyók, vagy éppen pecabot) kell különböző feladatokat teljesítenünk. Mindezt úgy, hogy a megjelenített kép egy részét a kamera képe szolgáltatja, azaz ha belenyúlunk az ujjunkkal, az megjelenik a képen, vagy ahogy mozgatjuk a 3DS-t a kezünkben, úgy változik a kép és a virtuális kép is. És mindezt teljes 3D-s megjelenítés mellett. Bevallom, ha csak ezt az egy funkciót sikerül minél jobban kiaknáznia a Nintendónak (írni hozzá mindenféle játékot, különböző kártyákat kiadni, amik aztán 3D-s karakterekké avanzsálnak a kijelzőnkön stb.), én borítékolom a 3DS sikerét. Ugyanis élőben, teljes 3D-s megjelenítés mellett, a gyönyörűen szép kijelzőn látva az eseményeket azt hiszem, bárki, aki egy pillantást is vet a 3DS-re, beleszeret azonnal.

Maguk a játékok szintén teljes 3D-s hatást biztosítanak, és vezérlésük a menühöz hasonlóan az érintőképernyő, illetve a nyomógombok segítségével történhet. Az általunk kipróbált három játék közül a Pilotwings Resortra sok szót nem pazarolnék, általában véve egy technológiai demónak jó, ám nem képes az embert igazán lekötni, főleg, hogy elég rövid játékidőt nyújt. A Super Street Fighter IV 3D Edition igazából az a játék, ami 2D-ben és 3D-ben is játszható, hiszen a szokásos csihi-puhit nyújtja, csak ezúttal többrétegű, 3D-s hatást keltő megjelenítés mellett. Bár a játék nagyon élvezetes, és igazából a 3D-s hatások is jól mutatnak benne, valószínűleg hosszabb távon a legtöbb játékos 2D-be vált vissza, mert a sok mozgás és ugrálás egy idő után megterheli a szemet, és a rajzolt grafika egyébként is jól mutat két dimenzóban is. Biztos mókás lesz majd, amikor a StreetPass funkciót kihasználó játék alapján a kézikonzol egy-egy városi utazást követően a bekapcsoláskor közli velünk, kivel "küzdöttünk" meg eredményeink alapján, és kit győztünk le, miközben mi mit sem sejtve az utcán sétáltunk, és csupán annyi történt, hogy valamelyik másik 3DS 3 méteres hatósugarán belülre kerültünk. A Nintendogs + Cats maradt már csak hátra, ami viszont tömény cukiság. A Kinectimals-hoz hasonlóan nem lesz olyan, aki ne cuppanna rögtön rá a kisállatok simogatására, etetésére, ráadásul ha bekalibráljuk az arcfelismerést, akkor háziállatunk felismer minket, hallgat a nevére, és hogy tetézzük az élményeket, a kiterjesztett valóság funkcióhoz kapott AR-kártyák segítségével különböző módokon varázsolhatjuk élő helyszínekre kedvenceinket.

A fentiekből talán már kiderült, hogy nagyon könnyű elmerülni az új virtuális valóságban, ami ezúttal már teljesen 3D-s, ráadásul a 3D kamerának köszönhetően apró valóságszeletekkel bővül, hiszen saját környezetünkbe varázsolhatjuk kedvenc karaktereinket és játékainkat. Ám azért nem minden ennyire szép és jó, van pár negatívum is a tarsolyunkban. Először is itt van az új kézikonzol ára. Olyan 70 ezer forint körüli összegre kell számítanunk, ha nem szürke importból szereztük be a készüléket. A játékok sem lesznek sokkal olcsóbbak a hazánkban megszokott, tízezer forint körüli áraknál. A másik alapvető probléma, hogy egy feltöltéssel 3-5 óra játékidőt nyújt a 3DS, ami egy felhasználó esetén még akár el is fogadható, hiszen elfárad a játékos szeme ennyi időt követően, ám ha egy konzolt több gyerek is használ pl. egy utazás során, akkor már ez elég karcsú értéknek számít, főleg, ha összevetjük, hogy legalacsonyabb fényerő mellett a Nintendo DSi legalább 13-14 órán át állta a sarat. Aztán ott van a rezisztív érintőképernyő, ami a felsőbb kategóriás okostelefonokhoz vagy a táblaszámítógépekhez szokott közönség számára kevésbé érzékenynek fog bizonyulni, mint már megszokott egyéb kütyüjeik esetében. Ezen sokat segít a stylus, de azt meg kézben tartani kényelmetlen hosszabb távon. Ettől még ezt is könnyen lehet használni az ujjainkkal, ám ne várjunk olyan reakciót, mint a kapacitív kijelzők esetében.

Bár a játékok révén és a konzol saját kategóriabeli besorolása okán elsődlegesen feltételezhető, hogy a fiatalabb korosztály lesz a megcélzott vevőkör, azért a 3D-s filmek lejátszásának lehetősége, a multimédiás lejátszási képességek, a 3D-s fényképek készítése, a közösségi és internetes funkciók, illetve az intelligens multitasking garantálják, hogy az idősebbek is rákapjanak a Nintendo 3DS-re. A megjelenést követően számos helyen mutatják majd be a kézikonzolt hazánkban is: én minden iskoláskorú apuka és anyuka helyében kétszer is meggondolnám, hogy a 3DS közelébe engedem-e a gyerkőcöket, hiszen onnantól kezdve addig nem lesz nyugta a szülőknek, amíg legalább egyet be nem szereznek belőle otthonra. Bár honi viszonylatban kicsit sokalljuk a játékszoftverek és a kézikonzol hivatalos kiskereskedelmi árát, ettől függetlenül mindenkinek csak javasolni tudjuk, ugyanis egy legalább akkora technológiai újítás előtt állunk, mint amilyen a Wii volt a maga idejében.