Total War: Shogun 2 – Játékteszt

Múlt héten napvilágot látott a Total War széria legfrissebb darabja, a Shogun 2, amely témáját tekintve egyenesen a gyökerekhez nyúl vissza, miközben a sorozat legjobb hagyományait és fejlesztéseit alkalmazva a játékélményt egy egészen új szintre emeli.

A Creative Assembly legújabb játéka, a Shogun 2: Total War a sorozat kezdeteiig nyúl vissza, hiszen ahogyan a cím is mutatja, ezúttal ismét a széria első darabjában, a 2000-es Shogun Total Warban látott 16. századi Japán az események színtere. Mint akkor, most is a belviszályok dúlta szigetországban vehetünk pártfogásunkba egy nekünk szimpatikus klánt, hogy végül annak vezetőjét egészen a shoguni rangig emeljük. Ahhoz, hogy ezt elérjük, garantáltan szükségünk lesz mind diplomáciai érzékünkre, mind pedig stratégiai képességeinkre.

A Shogun 2 az előző részhez, az Empire: Total Warhoz képest jelentősen leegyszerűsödött. No, nem a játékmenet komplexitásából adtak lejjebb a készítők, pusztán a játékos dolgát könnyítették meg, tehát semmilyen drasztikus váltástól nem kell félniük a sorozat rajongóinak.

A kezdetek óta a Total War játékok műfajukat tekintve mindig is a körökre osztott- és a valós idejű stratégiai játékok hibridjei voltak, és ez most sincsen másképp. A kampány módban végső célunk a Kiotó fölötti hatalom megszerzése, ami gyakorlatilag egyet jelent hatalmunk és befolyásunk egész Japánra való kiterjesztésével, azaz a shoguni cím birtoklásával. Az ehhez vezető úton megfelelően kell manővereznünk a különböző szövetségek, érdekszférák között, figyelnünk kell a kereskedelemre, gondoskodnunk kell róla, hogy a területünkön élő emberek elégedettek legyenek, s ha minden kötél szakad, hadseregünk élén kell érvényt szereznünk akaratunknak.

A kezdési feltételeink, illetve az egész kampány nehézsége nagyban függ választott klánunk lehetőségeitől. Így például, ha tengerparti dinasztiát választunk, akkor értelemszerűen sokkal kedvezőbbek a kereskedelmi lehetőségeink és nem mellékesen kevesebb határ miatt kell aggódnunk, míg egy olyan család esetében, aminek székhelye valamelyik sziget szívében van, minden irányból potenciális ellenségek vesznek körül. A kampányok időtartama típusuk szerint változik. A rövidebb történeti szál 1545 és 1575 között játszódik, míg a hosszabb 1600-ban ér véget. A hadjárat hosszától függetlenül minden évre négy kör jut – évszakonként egy –, és nagyon oda kell figyelnünk arra, hogyan osztjuk be az időnket. Figyelembe kell vennünk többek közt azt, hogy a korban a tél nem éppen a legmegfelelőbb időszak a háborúskodásra, ügyelnünk kell alattvalóink életkörülményeire, ügyelnünk kell dinasztiánk gazdasági és katonai erejére és folyamatos fejlesztésére. Mindemellett állandóan nyomon kell követnünk környezetünk helyzetét is, s gondosan kell megválasztanunk minden lépést, mert ha túl agresszívan terjeszkedünk, könnyen idejekorán kivívhatjuk az aktuális shogun rosszallását és ez értelemszerűen kellemetlen következményekkel jár nagyhatalmi álmainkra és további pályafutásunkra nézve, ugyanakkor, ha nem vagyunk kellően rámenősek, akkor a riválisaink fognak kiszorítani.

Egy biztos, a Shogun 2 a türelmes stratégák játéka. Garantáltan nem fogja senki pár óra leforgása alatt uralma alá hajtani Japánt, viszont az újoncok sem fogják elveszettnek érezni magukat a játékban, hála a részletes oktatórésznek, ami lépésről, lépésre végigvezet minket az alapvető dolgokon.

A kezelőfelület nagyon letisztult és átlátható, ugyanakkor minden apró részlete gondos művészeti kivitelezésről árulkodik. Legyen szó a világtérképről, vagy az egységek kártyáiról a játék összes eleme azon túl, hogy a funkcionalitást és az egyszerű kezelhetőséget helyezi a középpontba, még esztétikus látványt is nyújt. A fentebb már említett oktató szekció mellett tekintélyes mennyiségű olvasnivalót is találunk a Shogun 2-ben, amiből mindent megtudhatunk a különféle dinasztiák hátterétől kezdve különböző egységek jellemzőivel bezárólag mindenről, legyen szó akár a dinasztikus kapcsolatok építéséről, szövetségek kialakításáról, vagy a harctéren alkalmazható taktikákról a játék minden esetben teljes körű leírással szolgál.

Amikor a diplomácia már kudarcot vall, ott jön a képbe a Shogun 2 másik oldala, a valós idejű hadviselés. Igaz, minden ütközet alkalmával lehetőségünk van azt az opciót választani, hogy a gép döntse el a csatát az egymásnak feszülő haderők alapján és ez biztosan nagyon hasznos lehetőség azon játékosok számára, akik csak a körökre osztott játékokat kedvelik, de azért mégis csak akkor igazi az élmény, ha személyesen állunk seregeink élére és első helyről figyeljük, ahogyan harcosaink rendet vágnak riválisaink között. Kevésbé felemelő a látvány, amikor saját harcosainkat látjuk porba hullni, illetve fejvesztve menekülni, de ez már pusztán taktikai képességeink függvénye, hiszen a játék minden szükséges eszközt a kezünkbe ad a harcok megnyerésére. Számos előre elkészített felvonulási rendbe állíthatjuk seregünket az aktuálisan használni kívánt stratégiának megfelelően, de természetesen saját formációkat is alkothatunk, amennyiben egyik alternatíva sem nyerte el tetszésünket. Harc közben bármikor lassíthatjuk, vagy megállíthatjuk az időt, hogy alkalmunk legyen pontosan felmérni az ellenséges csapatok helyzetét, ugyanakkor adott az idő felgyorsításának lehetősége is, ami akkor hasznos, ha nagyobb távolságot kell leküzdenie egységeinknek és nem akarjuk, hogy pusztán a hosszú futástól még a tényleges ütközet előtt kimerüljenek katonáink.

Minden egységnek megvannak a maga előnyei és hátrányai és természetesen a kő-papír-olló rendszer is működik, tehát teljesen homogén sereggel próbálkozni eleve veszett ügynek számít. A domborzati viszonyok, a pályatervezés és a növényzet rengeteg további lehetőséget kínál csapdák állítására, illetve az ellenség hátbatámadására.

A harcok most is, mint a sorozat korábbi felvonásaiban földön és vízen egyaránt folynak. A tengeri hadviselés viszont a körítésnek megfelelően valamelyest változott. Itt hajóink legénysége távolról szinte csak nyilakkal harcol, majd a megfelelő távolságba érve megcsáklyázzák a célpontot, hogy végül a fedélzeti kézitusa döntse el az ütközetet. Ez az Empire-ben látottakhoz képest jelentősen leegyszerűsíti a vízi hadviselést, de ez nem negatívum.

A Creative Assembly ismét bizonyította, hogy a nagyszabású ütközetek terén jelenleg nincs olyan, aki felvehetné velük a versenyt. A látvány, amit a Shogun 2 (természetesen kellően erős gépeken) elénk varázsol, az egyszerűen lenyűgöző. Ahogyan a több száz fős seregek egymásnak esnek, az íjászok lángoló nyilainak árnyékában, melyek becsapódáskor a környezetet is lángra lobbantják, egyenesen lélegzetelállító. Az egységek kidolgozásánál a legapróbb részletekre is odafigyeltek, s ez ugyanígy elmondható a környezetről is, így a látványra a legkényesebb játékosoknak sem lehet egy rossz szavuk sem. A dolog egyetlen hátulütője, hogy bár egy alapvetően jól optimalizált programról van szó, maximális grafikai beállítások mellett a Shogun 2 képes a felső kategóriába eső konfigurációkat is megizzasztani egy-két mozgalmasabb pillanatában.

A mesterséges intelligencia néhány apró botlástól (pl. formációk tartása, vagy az íjászok fedezékbe vonulásának nehézségei) eltekintve kimagaslóan teljesít. Hangok terén szinte egyedülállóan magas a színvonal. Igaz ugyan, hogy az oktató rész szinkronja az akcentus miatt hagy némi kívánnivalót maga után érthetőség terén, de ez eltörpül az összes többi hanghatás mellett. Külön említést érdemel a játék zenei aláfestése, ami a tradicionális japán hangszerekre épít, tematikusan illeszkedik az aktuális helyzethez és olyan profi minőségben szól, amilyet játékokban ritkán hallani.

Összefoglalva a Creative Assembly a gyökerekhez nyúlt vissza, úgy, hogy az eddig megjelent részek összes erősségét felhasználta, míg a hibáikat gondosan elkerülte. A sorozat szerelmesei igazán forradalmi erejű újdonságra nem számíthatnak, viszont a Shogun 2-ben megvan minden amit az eddigi Total War játékokban szerettek egy teljesen letisztult átlátható formában, amibe az újoncok is könnyen beletanulhatnak. A technikai kivitelezés első osztályú, bár cserébe a maximális élményért komoly hardware-igénye van a programnak, viszont visszafogott részletesség mellett bőven alsó-középkategóriás masinákon is akadás-mentesen fut. A Creative Assembly ezzel a körökre osztott, real-time eleggyel új etalont állított a stratégia műfajában, ami hosszú órákra le fogja kötni a stílus kedvelőit.

Értékelés: 9,5/10